• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Tizenharmadik rész

– Páros munka – vágta le a könyvet az asztalra Cuthbert professzor, mire az egész osztály felnyögött. – Két percet adok rá, hogy párokba rendeződjenek. Akinek nem lesz párja, azt én osztom be valakivel, amiben nem biztos, hogy lesz köszönet – nézett végig a diákjain, akik csak elhúzott szájjal ültek a padjaikban. – Miután ez sikerült, körbe fogok adni egy pergament amire legyenek szívesek felírni azt hogy ki kivel van. Kérem jól fontolják meg, hogy kit választanak párnak, mivel ha a későbbiekben valamilyen okból kifolyólag változtatni szeretnének, az már nem lesz lehetséges. Ahogy felkerülnek a nevek a listára, úgy kell dolgozniuk. Remélem ez így mindenki számára világos – nézett körbe. – Akkor hajrá! – kiáltott fel mire mindenki felpattant a helyéről és pár után kezdett kutatni.

A tanulók hangosan beszélték meg, hogy kinek ki lesz,  ezzel óriási lármát csapva. Ám még az óriási hangzavar sem volt elég ahhoz, hogy Cressidát felébressze az álmából. A lány az elmúlt héten olyan keveset aludt, hogy még a reggeli közben elfogyasztott két pohár kávé sem volt elegendő ahhoz, hogy ébren maradjon.
– Miss Dawsey – szólt a lányra a férfi amint észrevette, hogy a diák nem igazán mozdult el a helyéről.
A szőke halkan morogva fordította a másik oldalra a fejét, mire Pandora rémülten bökte meg a lány oldalát, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy felébredjen.

– Miss Dawsey! – emelte fel a hangját a professzor ám ő továbbra sem kelt fel.
– Cressida – csapta meg a lány fejét Evan a kezében lévő könyvvel mire a szőke morogva emelte fel a fejét.
Cressa mérgesen pillantott az asztala mellett álló szőkére majd realizálva, hogy a tanár is ott álldogál, visszafogta magát és nem küldte el Rosiert a fenébe.
– Igen? – kérdezte megdörzsölve a szemét, próbálva minél ártatlanabbnak látszani.

– Kérem ne most pihenje ki a fáradalmait, hanem inkább keressen magának egy párt – nézett rá rosszallóan – Akárcsak maga, Miss Lestrange – tette hozzá bosszúsan mire Pandora hevesen bólogatni kezdett.
– Ami azt illeti, már megtaláltam a páromat – bökött Dawsey álmosan a mellette ülő felé aki csak halványan elmosolyodott.
Cuthbert pár pillanatig mérgesen figyelte a két lányt majd végül szó nélkül hagyva a dolgot, inkább Barty felé fordult.

– Tud valamit arról, hogy Mr. Black lesz-e oly' szíves és megjelenik az órámon? – érdeklődött a férfi.
– Ó, hogyne professzor úr. Ne aggódjon, Regulus csak késik – legyintett vidáman a barna hajú.
Mintha a fiú egész végig erre várt volna, az ajtót kilökve lépett be a terembe, ezzel enyhén drámai hatást keltve.
– Elnézést a késésért – rontott be Black a terembe majd zavartan igazgatva a nyakkendőjét a professzor felé közeledett.
– Hol volt Mr. Black, ha szabad tudnom? – érdeklődött a férfi, mire Regulus gyilkos pillantást intézett a barátai felé.

– Történt egy kis incidens a reggel folyamán – köhintett a fiú – Aminek a részleteibe inkább nem mennék bele – tett hozzá. – Viszont rendkívül restellem, hogy késtem.
– Rendben – méregette gyanakodva a göndört. – Keressen magának egy párt akivel a páros munkát fogja végezni – legyintett a fiú felé, aki bólintva nézett körbe a terembe.
Cuthbert az orra alatt morogva valamit, sietett vissza az asztalához, majd az előtt megállva hangosan megszólalt:

– Nyissátok ki a könyveteket a 78. oldalon – utasította a professzor a diákokat mire mindenki fellapozta a könyvét. – Gondolom már mind nagyon vártátok, hogy beadandót írjatok számomra, így kedves leszek, és nem várakoztatlak tovább benneteket. Szeretnélek megkérni titeket, hogy írjatok egy négy oldalas esszét. A téma a salemi boszorkányperek. Ha esetleg valakinek van valami kérdése a későbbiekben, természetesen felkereshet vele. A beadandó határideje jövő hét csütörtök, szóval van rá egy hetük, hogy elkészítsék. Remélem ennyi idő elegendő lesz rá. Amennyiben valaki nem adja le a kiszabott határidőig, az automatikusan elégtelent kap rá. Nem érdekel, ha az lett a világ legjobb fogalmazása, mivel nem felelt meg az elvárásoknak, nem osztályozhatom. – nézett végig szigorúan a diákokon. – Ha nincs kérdés, akkor körbe adnám a pergament – emelte fel az említett tárgyat, majd az első asztalhoz ment és lerakta azt padra.