• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Tizedik rész

– Jobb lenne, ha bejönnél, a szobámban van minden cuccom, ott meg tudjuk írni – hallatszott Cressida fáradt hangja mire Remus szemei kipattantak.
Lupin álmosan bökte meg a mellette ülőt, aki halkan morogva nyitotta ki fél szemét majd morcosan nézett fel a mellette elterülőre.

– Cressida visszajött – suttogta a barnahajú mire Sirius fáradtan bólintott.
A szőke lány a szemét dörzsölve sétált be a klubhelyiségbe, az ifjabbik Blackkel a nyomában.
Regulus csöndesen nézett körül az ismeretlen szobába, szürke szemei kritikusan pasztázták végig a barátságos helyiséget.
– Erre – motyogta halkan Dawsey, észre sem véve a kanapén fekvő barátait.

A göndör némán követte a lányt, majd mivel túlságosan el volt foglalva a helyiség tanulmányozásával nem vette észre a nem sokkal mellette lévő asztalt, aminek sikeresen nekimenve lelökte az azon lévő földgömböt, ami hangos csattanással ért földet.
Cressida mérgesen fordult hátra megnézve, hogy mégis mi okozta a hangazavart, majd unottan pillantott a fiúra.
– Azt mondtam legyél halk! – suttogta mérgesen.
– Nem én tehetek róla, hogy rossz helyen van – morogta a fiú miközben próbálta a helyére rakni a gömböt.

– Csak rakd vissza a helyére és gyere! – utasította morcosan.
James felkelve a csattanásra, álmosan nyitotta ki a szemét majd a zaj forrása felé fordult. Potter meglepetten nézett először a sötétben tapogatózó Regulusra, majd az őt kioktató Cressidára.
Pandora halkan szuszogva pihent az egyik fotelben, egészen addig, amíg James meg nem rúgta a lábát. A lány döbbenten nézett körül, majd a fekete hajút meglátva, elkerekedtek a szemei, csak úgy, mint Jamesnek. Panda oda-vissza kapkodta a tekintetét a Black fivérek között, mivel először azt hitte csak Sirius kelt fel a helyéről, de miután látta, hogy a barátja továbbra is a kanapén foglal helyet, biztos volt benne, hogy nem ő áll a szoba közepén. Lestrange csodálkozva bökte meg a másik fotelben szuszogó Petert, aki félálomban nyitotta ki a szemét, a bökdösés forrása felé fordulva.

– Cressie! – fordult hátra Black boldogan majd elképedve nézett az öccsére. – Te mit keresel itt? – kérdezte jegesen, megbökve Remust, aki morogva pillantott hátra.
– Mi történik itt? – nézett Lupin Cressidára döbbenten.
– Nem érek rá veletek fecsegni, gyere utánam Black – indult meg nyűgösen a szobájába nem is foglalkozva azzal, hogy Regulusnak továbbra sem sikerült visszaállítania a tárgyat a helyére.

Az öt diák érdeklődve fordult a prefektusok után, akik halkan civakodva siettek a lány hálószobájába, maguk után becsukva az ajtót. A kis baráti társaság pár másodpercig értetlenül nézett egymásra, majd mindenki egyszerre ugrott fel a helyéről és az ajtó felé szaladtak.
– Menj arrébb! – lökdösődött James és Sirius a legjobb helyért harcolva.
Pandora kihasználva az alkalmat átslisszolt kettőjük között így elfoglalva a kulcslyuk helyét, ezzel belátást nyerve a szobába.

– Hallgassatok el! Nem lehet miattatok hallani, hogy mi folyik oda bent! – morogta Remus a két fiú közé állva.
Black és Potter mérgesen nézett egymásra majd jobb hely híján mindketten a földre hasaltak, hogy az ajtó alatt átlássanak a túlsó szobába.
– Ti láttok bármit is? – kérdezte Pandora össze vissza dölöngélve, hogy megtalálja a tökéletes szöget ahhoz, hogy belásson.
– Nem igazán – válaszolt Peter szomorúan.

– Várjatok! Hallok valamit! – suttogta boldogan Lupin, mire a többiek érdeklődve néztek rá.
– Várj, most én is hallom! – mondta Sirius neki nyomódva az ajtónak.
– Aha! Én! – suttogta lelkesen James – Én nem hallok semmit – fejezte be a mondatot mire Pandora halkan felkuncogott.
– Szerinted tudják, hogy mindent hallunk? – szűrődött ki Cressida álmos hangja.
– Nem hiszem – válaszolt Regulus komoran.

– Vajon mit csinálnak? – kérdezte Panda álmosan.
– Ötletem sincs – vont vállat Potter.
– Ahogy látom – kezdett bele Sirius – Valami toll van Cressida kezében – hunyorgott.
– Valamit aláírnak – folytatta.
– Mégis micsodát? – érdeklődött Remus.

– Honnan tudjam – rázta a fejét közelebb csúszva az ajtóhoz – Várjatok! – csodálkozott. – Ó basszus – motyogta felpillantva a többiekre.
– Mi az? – kérdezte Peter.
– Jönnek! – pattant fel a földről, mire a többiek rémülten tolták magukat el az ajtótól.

Az öt diák kapkodva rohant vissza a helyére majd, mindenki nagy elfoglaltságot színlelve várta, hogy kijöjjenek a szobából. Az ajtó halk nyikorgására, Pandora lopva oda pillantott majd, mint aki nagyon gondolkozik, az állát simogatva figyelte a sakktáblát.

Cressida sietősen lépett ki a szobájából majd a többiekre rá sem nézve indult meg a kijárat felé. Regulus csakúgy, mint Dawsey, nem nézett a klubhelyiségben ülőkre, ám ez fordítva nem volt így. Sirius, Remus, James és Peter összeszűkített szemekkel figyelték a fiú minden egyes mozdulatát, míg Pandora csak vidáman intett neki. Ahogy a két fiatal elhaladt mellettük, mindenki érdeklődve fordult utánuk.

Cressa halkan sóhajtva állt meg a lépcső aljában majd miután Black leért, kínosan pillantott rá.
– Akkor holnap – szólalt meg a lány egy kis gondolkodás után.
– Rendben – bólintott a göndör, majd egy másodpercet sem habozva, elhagyta a helyiséget.
A szőke hajú fáradtan vánszorgott vissza, s próbált úgy elhaladni a barátai mellett, hogy azoknak esélye se legyen elkapni őt.

– Hova, hova? – nyúlt James a lány keze után, majd azt megfogva finoman maga felé fordította.
– Aludni? – kérdezte egy ásítás kíséretében.
– Nem is akarsz nekünk beszámolni arról, hogy milyen volt? – vonta fel a szemöldökét Remus.
– Milyen lett volna? – kérdezett vissza – Unalmas volt – vont vállat kicsúsztatva Potter szorításából a kezét majd ismét elindult a szobájába.

– Cressie – szólt utána Sirius – Csak annyit mondj el, hogy mégis mit keresett itt Regulus?
– Elintéztünk valamit – válaszolt.
– Mit?
– Semmi fontosat – legyintett.
– Akkor miért nem mondod el? – erősködött tovább.
– Mert nem fontos – mordult rá.

– De én azért szeretném tudni – folytatta Sirius.
– Én is sok mindent szeretnék tudni – fonta keresztbe a karjait.
– Például? – szaladt fel a szemöldöke.
– Például azt, hogy mi közöd volt a nővéremhez – vágta a rá a lány, mire mindenki elnémult.
A szobára csend telepedett, Cressida várta, hogy a barátja mondjon valamit, ám ő csak elgondolkodva piszkálta a gyűrűt az ujján.

Dawsey beletörődve abba, hogy nem fog választ kapni, hátat fordított nekik és elindult a szobába.
– Azt nem mondhatom el – szólalt meg a fiú, amikor a lány az ajtóba ért.
– Akkor én sem mondom el, hogy mi van Regulusszal – vont vállat hátra sem nézve.
– Ez nem így működik.
– Dehogynem – fordult felé – Pontosan így működik. Valamit valamiért. Én elmondok neked valami, cserébe pedig te is elmondasz valamit – magyarázta.

– Néha nagyon idegesítő az okoskodásod – motyogta Sirius mire Cressida felvonta szemöldökét.
– Látod Remus – pillantott a barnahajúra – Pontosan ezért nem vagyok hajlandó Potterékhez költözni – mutatott a fekete hajúra. – És ha most megbocsájtotok, elmegyek aludni – morogta – Vagy esetleg szeretnétek még valamilyen szemrehányást tenni? – nézett végig a többieken, mire ők nemlegesen megrázták a fejüket. – Jó éjszakát – mondta mérgesen majd belépve a szobába, becsapta annak ajtaját.

Boldog születésnapot Jamesss!!!