• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Hatodik rész

Cressida az elkövetkezendő héten azon agyalt, mégis, hogyan érhetné el azt, hogy le kelljen mondania a prefektus szerepről, ezzel megszabadulva Regulustól.
A terv a hét második felére összeállt, így már csak a tökéletes alkalmat kellett megtalálni, ami a végül a szerdai nap negyedik órájára esett. A Sötét Varázslatok Kivédése órára.
Az ideje egyre jobban fogyott, hisz a beosztás szerint aznap este ők kerülnek sorra a járőrözésben, így a tervnek muszáj volt beválnia.

A szőke lány sietős léptekkel kerülgette a folyosón lévő diákokat, próbálva minél hamarabb bejutni a következő óra termébe.
Habár ez még csak az első rendes tanítási hét volt Cressa úgy érezte mintha már ezer éve jött volna a vissza az iskolába. Az elmúlt pár napot folytonos agyalással töltötte, így nem is volt meglepő, hogy az alvatlanságtól a kelleténél kicsit ingerültebb volt, s még a terve is aggasztotta, ő ugyanis soha nem szeretett balhét csinálni, azt inkább a négy fiúra hagyta.
Feszülten igazította meg a nyakkendőjét séta közben, majd meglepődve rikkantott fel, ahogy valaki megragadta a vállát. A lány egy másodperc töredéke alatt pördült meg így szembe találva magát két kíváncsi szempárral.

– Sirius, Remus – pillantott felválta a két fiúra egy széles mosolyt varázsolva az arcára – Rég láttalak benneteket – motyogta egy ásítást elnyomva.
– Valóban – bólintott a fekete hajú – Hova sietsz ennyire? – kérdezte végig mérve a lányt.
– Órára? – kérdezett vissza értetlenül.
– Azért remélem van ránk egy szabad perced – villantott rá angyali mosolyt Remus, mire Cressida száját egy fáradt sóhaj hagyta el.
– Hogyne lenne – forgatta a szemét, pontosan tudva, hogy teljesen mindegy milyen kifogást talál, végül úgy is beszélnie kell velük. – De remélem útközben is eltudjátok mondani – indult meg óvatosan ám nem jutott messzire.

– Szeretnénk veled normálisan beszélni – sietett utána Sirius megállítva őt – Egy kicsit privátabb helyen – halkított hangján.
– Ennek köze van Regulushoz? – érdeklődött Cressa.
– Igen – bólintott Remus.
– Akkor azt hiszem, ezt a beszélgetést nem kell lefolytatnunk, ugyanis éppen azon vagyok, hogy megszabaduljak tőle – mondta elégedetten a lány, mire a két fiú elkerekedett szemekkel nézett egymásra.
– Tessék?
– Ezt meg, hogy érted? Ugye nem akarsz bajt keverni? – kérdezte rémülten Sirius.

– És ha igen? Mi azzal a gond? – vonta fel a szemöldökét a lány.
– Cressida – fogta meg a vállát Remus – Ne csinálj hülyeséget. Nem ér ennyit – rázta a fejét. – A prefektusi szerep fontos, ne dobd el, csak azért mert olyannal kerültél össze, akit nem különösebben szívlelsz – mosolygott kedvesen.
– De – kezdett bele a magyarázkodásba.
– Remusnak igaza van – szólt közbe Sirius – Habár abban mind egyet értünk, hogy nem igazán örülünk annak, hogy vele osztottak be. Nem akarjuk, hogy miatta csinálj valamit, amit majd a későbbiekben megbánsz. Csak próbáld meg figyelmen kívül hagyni, vagy valami – tanácsolta.

– Ha az ilyen könnyű lenne – morogta Cressa elgondolkodva. – Akkor most már mehetek? – kérdezte amint megpillantotta a professzorasszonyt, aki mint mindig, most is mogorván lökdöste arrébb a vele szembe kerülő diákokat.
Cressida nagyot nyelt, ahogy a nő arrébb lökött egy ártatlan elsőst, aki még nem tudott arról a kimondatlan szabályról, miszerint SOHA ne kerülj Drucilla Mallard elé.

– Ami azt illeti – gondolkodott el Black – Ne felejtsd el, hogy holnap már edzésed van – emlékeztette vidáman.
– Ó – dörzsölte meg a szemét fáradtan – Teljesen kiment a fejemből – morgolódott a két fiú között kapkodva a tekintetét. – Ott lesztek? – húzta el a száját, ahogy meglátta az arcukon a cinkos vigyort.
– Ha ilyen nagy lelkesedéssel tölt el, mindenképp – mosolygott Remus.
– Már alig várom – forgatta a szemét. – Egyébként, hol van James? – nézett körbe értetlenül a folyosón, próbálva kiszúrni az ismerős arcot, ám azt sehol sem lelte.
– Elkísérte Lilyt a könyvtárba – vont vállat Lupin.

– Mindent értek – forgatta a szemét mosolyogva. – Na de, nekem mennem kell – bökött az ajtó felé. – Délután találkozunk – intett nekik elindulva a terembe.
– Ne csinálj semmi hülyeséget! – kiáltott utána Sirius figyelmeztetően ám Cressida fittyet sem hányt rá.
Dawsey sietve lépett be a terembe majd Pandorát megkeresve helyet foglalt mellette.
– Mióta nem aludtál rendesen? – kérdezte a lány amint Cressa leült mellé.
Nem kellett ránéznie ahhoz, hogy tudja mennyire fáradt.
– Ühm – gondolkodott el – Csütörtök? – kérdezte megdörzsölve a szemét.
– Merlin szakállára! – kiáltott fel meglepetten Panda. – Te nem vagy normális – szidta le barátnőjét.

– Jó... lehet, hogy kicsit túlzásba vittem az agyalást – húzta be a nyakát.
– Kicsit? – rivallt rá a lány. – Ez nem egészséges – rázta a fejét – Remélem, ma végre kipihened magad – motyogta.
– Én is – sóhajtott fáradtan a szöszi. – Ha beválik a tervem, nyolckor már az igazak álmát alszom – mosolyodott el belegondolva, milyen jó is lesz végre sokat aludni.
– Még mindig nem tartom jó ötletnek, hogy bajt keversz– rázta a fejét Pandora.
– Tudom – sóhajtott. – De muszáj valamit tennem.

– Idie, ugye tudod, hogy ez nagyon rosszul is elsülhet? – kérdezte aggódva – Ráadásul nem akárkiről van szó, te is ismered a Black családot, nem hiszem, hogy jó dolog velük újat húzni – folytatta. – Mi van, ha sokkal nagyobb bajt hozol a fejedre, mint azt gondoltad? Nem hiszem, hogy a nénikéd örülne neki – magyarázta.
– A nénikém egyenesen tagadja a Roxfort létezését, nyilván meg sem nézné, ha levelet kapna az iskolától – vont vállat hanyagul.
– Biztos vagy benne? – érdeklődött. – Én jobban félek a Cecília által rád kiszabott büntetéstől, mint az iskoláétól – nyelt nagyot Pandora.

– Nem kell – válaszolt nyugodtan Cressida. – Amúgy is, egy ideig még nem megyek haza – tette hozzá.
– Hogyhogy? – vonta fel a szemöldökét.
– Euphemia azt mondta náluk tölthetem a téli szünetet, s habár még nem szóltam neki arról, hogy ott leszek. Eszem ágában sincs haza menni – borzongott meg belegondolva, mennyire borzalmas a sötét és nyomasztó ház, ahol a gyerekkora nagy részét töltötte.
– Ó, hát... ez akkor sem tartom jó ötletnek – morogta.

Cressida fejét rázva vezette el a tekintetét Pandoráról és a tanárnőre nézett, aki morcosan foglalt helyet az asztala mögött.
– Csendet! – kiáltott fel a nő, miután megbizonyosodott róla, hogy becsöngettek.
A teremben halkan duruzsoló tanulók elnémulva néztek fel a professzorasszonyra, aki türelmetlenül nézett végig a gyerekeken.
– Mindenki álljon fel a helyéről. Egy, kettő! – rikácsolta mire mindenki nyöszörögve állt fel a székéről.
Drucilla egy másodperc alatt varázsolta a padokat és székeket a terem két szelére, így szabaddá téve a terem nagyját.

– Szeretnék kérni két önként jelentkezőt – pillantott körbe Mallard.
– Mi szívesen leszünk! – kiáltott fel valaki a kis csoportból.
Cressida meglepetten nézett a két lányra, akik a professzorasszony felé sétáltak. Az egyik lány – aki Griffendéles egyenruhát viselt – vidáman lépkedett a nő felé, míg a másik – Hugrabug színeibe öltözött – félénken sietett utána.

Cressa felismerte őket, párszor volt velük közös feladata.
– Remek! – örvendezett a Drucilla – Álljatok egymással szembe! – utasította őket.
Summer – a vidámabbik – izgatottan állt meg ott ahol volt, majd gyorsan kisöpörve egy kósza barna tincset az arcából, hátat fordított Mallardnak, s széles vigyorral nézett a vele szembenállóra, kék szemei valósággal ragyogtak. Aurora ezzel szemben a száját rágva nézett barátnőjére, majd gyorsan kiszedte a csatot a hajából és megigazítva szőkés vörös haját, a helyére tűzte a tincset.

– A következő fog történni – szólt Drucilla – A mai órán magukközül páran bemutatják az eddigi éveik során elsajátított tudásukat. Szeretnék izgalmas párbajokat látni. Természetesen valamiféle kereteken belül. Szeretném leszögezni, hogy TILOS a tiltott varázsigék közül bármelyiket is használni. – kapkodta a diákok között a tekintetét – Habár remélem ez egyértelmű volt – tette hozzá. –Sok szerencsét, mindkettőjüknek. – biccentett ezzel szabad utat adva a két lánynak.