• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Tizennegyedik rész

Cressida a könyvtárban várakozott az egyik asztalnál ülve, folyamatosan az ajtó felé pillantva várta Regulus érkezését. A lány továbbra is rettentő fáradt volt így muszáj volt valamivel elfoglalnia magát amíg a fiú nem érkezett meg, s habár mindennél jobban szeretett volna aludni, azt inkább későbbre halasztotta.

– Kire vársz? – szólt mögüle egy hang mire a lány meglepetten nézett hátra, miközben kezével gyorsan eltakarta az előtte heverő kis papírt.
– Ó Lily – mosolyodott el a vörös hajút megpillantva – Regulus-t várom – húzta ki a mellette lévő széket ezzel maga mellé invitálva a lányt.
– Regulus-t? – vonta fel a szemöldökét helyet foglalva a szabad széken – Miért? – kérdezte értetlenül.

– Együtt kell megírnunk egy beadandót – húzta el a száját fáradtan, a zsebébe gyűrve a cetlit.
– Uh, sok sikert hozzá – veregette meg a vállát, gyanakodva nézve a hollóhátas zsebéből félig kilógó papírt – Nekem egyszer Sirius-szal kellett beadandót írnom – hagyta végül szó nélkül a lány különös viselkedését – Te jó ég! Be nem állt a szája, én még életemben nem hallottam egy embert ennyit fecsegni – forgatta a szemét.

– Valahogy meg tudom érteni – nevetett fel. – Szerencsére Regulus nem beszél sokat, vagy legalábbis velem nem, így talán egy fokkal könnyebb dolgom lesz – vont vállat ismét az ajtó felé lesve. – És te mi jót csinálsz errefelé? – fordult vissza Lily-hez, miután meggyőződött róla, hogy a fiú még nem érkezett meg.

– James elől bujkálok – válaszolt fáradtan – Egész nap rajtam lógott. Egy perc nyugtom sem volt – magyarázta a fejét fogva mire Cressa elmosolyodott. – Ráadásul elhívott Madam Puddifoot kávézójába – folytatta elborzadva.
– És, mit válaszoltál? – érdeklődött a szöszi visszafojtott nevetéssel.
– Nemet, még jó hogy – forgatta a szemét.

– Szegény James – mondta a lány lebiggyesztett ajkakkal.
– Igent kellett volna mondanom? – kérdezte viccelődve Evans.
– Meglehet – vont vállat Cressida, mire a vörös döbbenten pislogott felé. – James nagyon kedves fiú – noszogatta. – És odáig van érted. Első óta kitartóan epekedik utánad. Hét éve senki másra nem nézett olyan szemmel, mint rád. Sőt, valójában semelyik másik lányra rá sem nézett. Azért valljuk be, ez elég romantikus – vonogatta a szemöldökét – Plusz, ha elfogadtad volna a felkérését, mehettünk volna dupla randira – tette hozzá halkan mire Lily felkapta a fejét.

– Dupla randi? – kérdezett vissza. – Kivel mész te randizni? – érdeklődött.
– Edwinnel – mosolygott Cressa.
– Micsoda? – kiáltott fel meglepetten mire több diák is mérgesen fordult felé. – Bocsi – suttogta közelebb hajolva a szőkéhez. – Hallottam, hogy Remus erről beszélt Peter-rel, de azt hittem rosszul hallok – rázta a fejét hitetlenül.

– Hidd el, a hallásod tökéletes. Ma reggel kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem hozzá – bazsalygott a lányra, aki óriási mosollyal az arcán nézett vissza rá.
– Milyen kedves tőle – ábrándozott Lily.
– Valóban az – szólt egy elvékonyított hang a két lány mögül mire ők egyszerre kapták hátra a fejüket.

A fekete hajú fiú lezseren álldogált a mögötte lévő könyvespolcnak dőlve, unott tekintete lassan mérte végig a két lányt. Lily-n gyorsan végig futott a pillantása, ám Cressidán elidőzött a tekintete. Felvont szemöldökkel vizslatta a szőke lányt, aki a kelleténél sokkal sápadtabb volt, zöldes íriszei fáradtan csillogtak, szemei alatt óriási fekete táskák foglaltak helyet, ezzel jelezve, hogy a lány már jó ideje nem volt részese kiadós alvásnak.

– Igazán vicces vagy – forgatta a szemét Cressa, majd fáradtan a mellette ülőre pillantott.
– Akkor én most megyek is – mosolygott Evans felállva a helyéről, majd felvette a táskáját a földről, intett egyet a lánynak és elsietett a helyszínről.
Regulus pár pillanatig nézte az egyre inkább távolodó vörös hajú lányt, majd visszavezette a tekintetét a szőkére, aki álmodozva meredt maga elé.