• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Kilencedik rész

Cressida a csillagos eget fürkészve próbált rájönni Sirius mégis miért nem akart válaszolni a kérdésére.
A lány órák óta a Csillagvizsgálóban volt, és a korlátnak támaszkodva nézte hol az eget, hol a fekete tavat, melynek sötét és rejtélyes kinézetétől minden egyes alkalommal kirázta a hideg.
A csillagképeket figyelve hallgatta a hullámok halk zúgását, majd a lépcső hangos recsegésére felkapva a fejét pillantott az órára.

A szőke elkerekedett szemekkel nézett el az óráról, majd az asztalhoz lépve lekapta a pulcsiját és sietve elindult lefelé a lépcsőn. A lány hangos léptei tökéletes ellentétben voltak a másik - éppen felfelé igyekvőével -, a lány ugyanis pontosan a két dobbantás közé lépett. Cressa magában szitkozódva sietett el a felfelé menő mellett, aki csak egy röpke pillantást vetett rá majd vissza is vezette a tekintetét a könyvére.

Dawsey teljesen elfoglalva azzal, hogy lemarad a várva várt vacsoráról, észre sem vette, hogy a dübögés megszűnt, s egyedül az ő pufogó léptei hallatszódnak.
– Cressida! – szólt utána a fiú, mire a lány zavartan torpant meg a lépcsőfokon majd értetlenül pillantott fel a fölé magasodóra.
– Black – biccentett türelmetlenül, nem tudva, hogy Regulusnak mégis mi oka volt arra, hogy hozzászóljon.

– Fél kilenckor találkozunk a klubhelyiséged bejárata előtt – morogta.
– Rendben – bólintott a szőke.
– Rendben – helyeselt Black.
– Rendben – ismételte meg a lány még egyszer majd miután Regulus hátat fordított neki és elindult felefelé, rájött, hogy a göndörnek nincs több mondanivalója számára, így ő is megindult a saját irányába.

A nagyterem ajtajának kicsapódására a jelenlévők - akik a késői óráknak köszönhetően kevesen voltak - a bejárat felé kapták a fejüket, amin a szőke lány futó léptekben jöttbe.
Cressida szuszogva sietett a szokásos helyére majd helyet foglalva, kapkodva kezdte el szedni magának a maradék ételt.
– Megint elfelejtetted nézni az órát? – ült le mellé Remus mire a lány felé kapta a fejét.
A fiú barna szemei, mint mindig, most is kedvesen fürkészték a lány arcát.

– Lehetséges – vont vállat nekikezdve az étkezésnek. – Te hogyhogy itt vagy? A fiúk már rég megvacsoráztak – pillantott hátra Cressa a pillanatnyilag kihalt hely felé.
– Gondoltam jól esne a társaság – válaszolt körbe pillantva – De ha nem akarod, hogy itt legyek – kelt fel a helyéről – El is mehetek.
– Ne! – kapott utána rémülten, mire Remus szórakozottan pillantott le rá – Nem zavarsz – köhintett elfordulva barátja felől.
– Reméltem, hogy ezt mondod majd – ült vissza a padra vidáman.

– Még szép – mosolygott rá.
– Na, egyél – bökött a tál felé – Mindjárt vége a vacsoraidőnek – noszogatta.
– Jól van na – forgatta a szemét felszúrva egy darabka héjában sült krumplit a villára.
Lupin csöndesen figyelte, ahogy a lány vacsorázik, próbálva magában tartani a rengeteg kérdést, amit már napok óta fel akart tenni Cressidának.
– Mit szeretnél tudni? – kérdezte lerakva az evőeszközeit a tál két szélére.
Remus meglepetten nézett rá.
– Micsoda? – kérdezett vissza.

– Mióta elkezdtem enni úgy figyelsz, mintha az életed múlna rajta, hogy feltedd a kérdéseidet. Mit szeretnél kérdezni? – vonta fel a szemöldökét a lány.
– Nem hittem volna, hogy ennyire egyértelmű vagyok – gondolkodott el. – Csak azt szeretném tudni, hogy vagy? – érdeklődött.
Cressida hanyagul vállat vonva tért vissza az evéshez.
– Jól, köszönöm – válaszolt egy újabb falatot felszúrva a villájára.
Remus összeszűkítette a szemeit.

– Érdekes – hümmögött. – Akkor miért voltál a Csillagvizsgálóban?
– Miért ne? – vágta rá Cressa. – Mint minden hollóháti diák, én is szeretem nézni a csillagokat – mosolygott komiszan a fiúra, mire ő megforgatta a szemét.
– Ne gyere nekem a sztereotípiákkal – lökte meg finoman a vállát. – Pontosan tudod, hogy miért kérdezem – komolyodott meg.
– Minden okés, csak fáradt vagyok – billentette oldalra a fejét.