• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Nyolcadik rész

Cressida levegő után kapva nyitotta ki a szemeit, majd gyorsan vissza is csukta a hirtelen őt érő vakító fény hatására. A lány hunyorogva nyitotta ki a szemeit ismét, majd halkan felsóhajtva fordította oldalra a fejét, hogy rá lásson az ágya szélén ülő Pandorára.

- Hála az égnek - mosolyodott el Panda, ahogy meglátta, hogy barátnője ismét eszméleténél van. - Felébredt! - kiáltott fel boldogan, mire hangosan léptek ütötték meg Cressa fülét.
Madam Pomfrey szapora léptekkel közeledett feléjük két lánnyal a nyomában.
Oda érve hozzájuk, kissé megnyugodva pillantott le az ágyon fekvőre majd annak kezébe nyomva egy pohár vizet szólította fel annak megivására.

- Jobban érzi magát? - érdeklődött a nő a lány arcát figyelve.
- Igen - válaszolt két korty között - Köszönöm - bólintott visszaadva a poharat Pomfreynak.
A nő pár másodpercig összeszűkített szemekkel vizslatta a lányt, hazugság jelei után kutatva majd miután megbizonyosodott róla, hogy valóban igazat mond, sietősen megfogta a csuklóját és ellenőrizte a pulzusát.

- Minden rendben van - engedte el a kezét - Nincs más dolga, mint pihenni egy kicsit. A barátnője itt maradhat egy kicsit, ha szeretné, habár jobban örülnék neki, ha egyedül lenne, hogy tényleg tudjon pihenni - magyarázta.
- Meddig kell itt maradnom? - kérdezte Cressa a szája szélét rágva.
- Ha jól érzi magát, egy óra múlva visszamehet a szobájába - mosolygott - Nos, nem is tartom fel tovább, pihenjen csak - indult el az ajtó felé majd észbe kapva megtorpant - Ha szüksége van bármire, szóljon nekem, vagy Summernek és Aurorának - mondta kedvesen majd kisietett a szobából.

Cressida felvont szemöldökkel pillantott a két lányra, akik az ágya végénél álldogálva halkan diskuráltak, majd megérezve a szőke fürkésző tekintetét, abbahagyták a beszélgetést.
- Summer és Aurora azért vannak itt, mert felajánlották a segítségüket Pomfreynak - szólt Pandora, látva barátnője értetlen arcát.
- Tényleg? - kérdezte meglepetten.
- Igen, mostanában szoktunk itt önkénteskedni - válaszolt kedvesen Summer - Így legalább eltanulunk tőle egy s mást - vont vállat. - Egyébként biztosan jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz? - kérdezte aggódva.

- Minden rendben - legyintett.
- Max az egója sérült - tette hozzá Panda mire Aurora és Summer halkan felkuncogott. - Egyébként... emlékszel rá, hogy mi történt? - kezdett bele óvatosan.
- Igen - bólintott - Vesztettem - suttogta szégyenkezve.
- De ügyes voltál - csendült fel egy félénk hang.
- Ó - vezette tekintetét a vöröshajúra, aki csak félénken rá mosolygott - Köszönöm - mosolygott vissza Aurorára zavartan - Ti is - tette hozzá összeszorítva a szemeit a hirtelen fejébe nyilaló fájdalomtól.

- Azt hiszem pihenned kéne - kelt fel Pandora az ágyról - Jobb lesz ha mi most megyünk - fogta meg barátnője kezét, majd egy apró szorítás után elengedte azt - A nagy teremben találkozunk - szólt kedvesen.
- Rendben - bólintott.
Barátnője egy utolsót intve neki, elindult a kijárat felé a két lánnyal a nyomában. Ahogy a három lány elhagyta a szobát, arra csend telepedett.

Cressida az ágyban forgolódva próbált pihenni egy kicsit, ám sehogy nem sikerült neki. Unatkozott, nagyon unatkozott.
Mindössze egy órát kellett egyedül lennie, de ez neki elég volt ahhoz, hogy halálra unja magát. Az elején még próbált aludni, de hamar rájött, hogy úgy sem fog tudni, ezért elkezdte számolgatni a falon lévő repedéseket, de az is mindössze öt percet vett igénybe. Ezek után próbálkozott a haja befonásával, de ahhoz nem volt elég türelmes, ezért ismét megpróbálkozott az alvással, ami újból kudarcba fulladt. Már a Dorcas által küldött virágok szirmait is megszámolta és még így negyven perc volt hátra. A virágszirmok számolgatása után unalmában kiszámolta hány órát kell Regulusszal töltenie az év során, s amint kijött az eredmény, még a maradék életkedve is oda lett.