Miután megtörtént a lehetetlen és érthetetlen okoktól vezérelve Lothar megcsókolta, Szonja nem tudott mit kezdeni önmagával. Először a lakosztályába ment, majd bejárta a vár kertjének minden szegletét, végül a többórás séta után a könyvtárban kötött ki. Tudta, hogy Lothar gyakran járt erre. De őt nem találta ott. Fel-lesétált a polcsorok között, amikor a bejárattól legtávolabb eső pontjában rálelt egy egész oszlopra, ahol a huszadik század vége felé írt regények sorakoztak.
Nahát, végre valami nem középkori!
Rég nem olvasott, és most pedig rá is férne. El kellett terelnie a gondolatait, hogy ne Lothar forró ajka jusson az eszébe a nap minden percében.
Kihagyott az agya, csak erről lehetett szó.
A francba már! Addig volt szép a világ, míg a csókjai két év távlatából kísértették! Miért bolygatta így fel? Szonja már beletörődött, hogy semmi sem lehet köztük! És most jön ezzel az új csókjával! Szonjának ez túl friss, túl eleven, túl lélegzetelállító volt!
Csezd meg, Lothar! Két hét múlva elválunk... Mégis mit akarsz még tőlem?
Ekkor Lelle idétlen teóriája jutott eszébe, ami még így is szürreálisnak tűnt. Lehetetlen. Bár eddig erről a csókról is ezt hitte, hogy sosem fog újra megtörténni.
Nem! Nem, nem és nem! Nem agonizálhatott folyton ezen!
Lekapta az első keze ügyébe akadó könyvet és kicikázott a könyvtárból. Most már azért sem akart összefutni álmai csapodár Don Juan-jával!
A következő napokban Szonja gyakori vendég lett a könyvtárban, az olvasásba temetkezett. Lotharnak három napig a színét se látta, így egyre inkább kezdte azt hinni, hogy csak beképzelte az ülés utáni csókot. Semmi logikát nem talált benne, hiszen éppen akkor mondta el, hogy a családjaik ellenségek, hogy két hét múlva soha többé... Szonja szinte biztos volt abban, hogy csak álmodta.
Naponta két könyvet végzett ki, hogy ne is tudjon másra gondolni! Csak az evések kedvéért szakította meg néha a könyvmolykodást, vagy még azért sem. Természetesen a Farkasok büszke vezérét egy étkezés során sem sikerült nyakon csípnie. Ha Lothar bujkál, ő miért ne tehetné ugyanezt?
A könyv diétájának harmadik napján éppen a hetedik befejezett könyvet csúsztatta vissza a polcra, és valami izgalmas nyolcadik után vadászott. Estefelé járt az idő, kint havazott. A vár falai között hűvös szél fütyörészett, emiatt egy kényelmes szürke melegítő nadrágot viselt és egy fekete pamut pólót, a vállára pedig egy vastag, az ősz minden színével kérkedő kendőt borított. Éppen csak egy pillanatra rohant ki a meleg takaró alól egy könyvcsere alkalmából és elhatározta, hogy igyekezni is fog vissza! Borzalmasan hideg volt a rideg várfalak között.
Végighúzta mutatóujját a könyvek gerincén, majd lekapta a legvaskosabbat, hogy minél később kelljen visszajönnie. Úgy tűnt, az elkövetkező másfél hete, amit még itt tölthetett, csak olvasásból fog állni. Elég lapos befejezés ahhoz képest, amit eddig megélt itt, ám legyen. A többiek is elkerülték, Lelle nem hívta táncolni, Erik nem hívta az erdőbe sétálni, és Iva sem kért a segítségéből. Persze neki most ott volt az ő mufurc Csobor fia. Mindenkinek megvolt a maga baja. Meg könnyebb is így. Ez a búcsú előszele. Egy újabb gyász.
Ha minden igaz, akkor Szonja másfél hét múlva ér igazán haza. Akkor mégis miért érzett máris honvágyat, ha arra gondolt, hogy el kell hagynia ezt a kastélyt?
El kellett terelnie a figyelmét!
Éppen felcsapta a könyvet, és lapozgatni kezdett benne, amikor halk nyekergés kíséretében kinyílt a könyvtár ajtaja. Rögtön megcsapta az a veszélyes, mégis ellenállhatatlan kisugárzás. Illata olyan friss volt, mint a havas erdőnek, amely jelenleg a kastélyt is körbevette. Szonja biztos volt abban, hogy Lothar léptei teljesen nesztelenek lettek volna, ha nem bakancsot visel, és nem ósdi faparketta borítja a padlót. Szonja, mintgey pajzsot, a regényt maga előtt tartotta, és erősen koncentrált minden egyes betűre, mégis képtelen volt megszabadulni a tudattól, hogy megint egy teremben tartozkodott Vele. Méghozzá, csak Vele. Más nem volt jelen.
DU LIEST GERADE
A vérző hó titkai (A Táltosok Öröksége 4.)
FantasyBEFEJEZETT! Felkerült az összes fejezet! Szonját valósághű rémálmok kísértik. Nincs nappala, nincs éjjele, ám egy baleset megváltoztatja az életét. A karambol egy régi ismerőst és egy sorsfordító találkozást sodor magával. Lothart szorítja a határid...
