Talán ez a sokk. Biztos sokk-hatás alatt állsz, mert csak meredsz a kezedre, majd lassan térdre rogysz. A tenyered már üres és vörös, amitől a rettegés fagyos sóhaja fut végig a hátadon.
Felnézel. A konyhában ülsz a hideg padlón, de a vér nem tűnik el... sőt, egyre csak több és több lesz. Halk nyögések szűrődnek ki a hálóból. Erőtlenül négykézlábra küzdöd magad, majd odavonszolod az ajtóhoz. Nesztelenül, óvatosan mozdulsz, nehogy bárki is észrevegyen.
Az ajtó résnyire nyitva áll, óvatosan beljebb lököd. A szíved vadul kalapál, miközben a látványtól tartva csak lassanként emeled fel a tekinteted. Centiről-centire. Tudod, mit fogsz látni, hiszen érezted a szagot, amitől a gyomrod ideges remegése átvált öklendezésre.
Mégis megteszed: beljebb óvakodsz.
A baba nem sír, csak csöndben hever a földön az ágy mellett. Nem érted, hiszen a kiságyban lenne a helye. Mit keres itt, és miért nem bömböl, ahogy szokta? – tanakodsz magadban. Pedig már tudod a választ. Odakúszol és kibugyolálod a bordó takaróból. Csontig hatoló ijedelem uralkodik el feletted, kiejted a kezedből, aztán az ágy felé kapsz. Onnan egy véres kéz ereszkedik a válladra. Még hang sem jön ki a torkodon, csak ugrasz, gyorsan, minél messzebb. Két lábon termesz. A szemed végre hozzászokik a sötéthez, végre belátod az egész szobát.
Halottak hevernek körülötted.
Sára néni és Vili véres cafatokban fekszik az ágyon, kifordult szemekkel, felismerhetetlen testrészekkel és te csak sikítasz, sikítasz altoddal szopránokat megalázó magasságokban...
¤¤¤
És Szonja még akkor is sikított, amikor reggel hatkor felriadt a rémálomból verejtékező homlokkal. Belemart a takaróba, majd megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy ismét csak álmodott. Immár második hónapja minden éjjel ugyanazt. Fogalma sem volt, hogy meddig akarja még kísérteni ez a borzalmas lidércnyomás. Ez a ház, ahogy már az elején is megérezte, az őrületbe fogja kergetni. Nem bírja tovább!
Nem tudta, hogyan kifejezni az örömét, hogy ez az utolsó napja itt és, hogy a borzalmas álom soha sem teljesülhet már be. Remélte, ezzel véget ér minden. Ha nincs többé a ház, nem lesz többé rémálom és üldözési mánia.
Kifújta a levegőt, mert csak ekkor vette észre, hogy bent tartotta. Kicsúszott az ágy szélére, majd megvakarta a tarkóját, mert olyan érzése volt, mintha...
Csak beképzelte, vagy valaki tényleg ebben a pillanatban ugrott le az ablak mellett álló tölgyfáról?
ESTÁS LEYENDO
A vérző hó titkai (A Táltosok Öröksége 4.)
FantasíaBEFEJEZETT! Felkerült az összes fejezet! Szonját valósághű rémálmok kísértik. Nincs nappala, nincs éjjele, ám egy baleset megváltoztatja az életét. A karambol egy régi ismerőst és egy sorsfordító találkozást sodor magával. Lothart szorítja a határid...
