Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

2.

-Szóval, most tartjátok a lánybúcsúd, mert két hét múlva férjhez mész egy olyan férfihoz, akit nem szeretsz, csak azért, mert a szüleitek azt akarják, hogy együtt legyetek?

-Lényegében igen.- Zavartan kacarásztam mellette, miközben a homokba sétáltunk.

-Ez durva. Mondjuk, én sem vagyok jobb helyzetben. Nekem a munkám miatt PR kapcsolatban kell részt vennem, eljátszanom mindenki előtt, hogy kurva boldog vagyok miközben legszívesebben élvezném a szingli életem.

-A munkád miatt? Még a végén kiderül, hogy Brad Pitt lépked itt mellettem a sötétben.

-Miért van oda minden nő azért a paliért? Egyébként pedig igen, majdnem megközelítem azt a szintet, csak szólok.-Éreztem a hangjában az iróniát, szóval nem vettem komolyan a beképzelt ömlengését magáról, helyette csak jót mosolyogtam.

-Értem Kamu Pitt, hát mesélj akkor, mit is dolgozol, hogy ennyire a közelében jársz annak a félistennek?- Megálltam, majd vele szembe fordultam és csípőre vágtam a kezem.

-Először is, nem bízom benned még, úgyhogy titok. De azért pár ember ismer a világon, így mindig muszáj a tökéletes képet mutatni. Nem is tudom, hogy egy totál idegennek miért mesélek el ilyeneket az életemről.

-Hát nem én tapadtam rád, te pióca! Még a vízbe is utánam másztál, rémlik?

Poénkodtam vele és hála istennek vette a lapot. Az első pár mondat után már úgy éreztem, hogy teljesen egy hullámhosszon pendülünk és akármiről eltudunk beszélgetni, tabu témák nélkül.

-Jó, tudod mit? Add a kisujjad!- A karom felé nyúlt én meg automatikusan elrántottam tőle.

-Minek kell neked a kisujjam? Kezdek félni Charlie Pitt.

Illata finom volt, olyan parfümmel volt befújva, amit nem érzek minden második férfin és minden egyes szellőnél megcsapta az orrom, nekem pedig egyre jobban a szívembe férkőzött ez az éjszaka. Hosszú idők óta az első pár óra, amikor igazán boldog vagyok és nem idegeskedem a jövőn, csak jól érzem magam. Felém tartotta a kisujját, majd a másik kezével a hajába túrt és toporogva álldogált előttem.

-Esküdj meg, hogy amiket elmondok neked, az kettőnk között marad és nem adod el se újságírónak sem pletykalapoknak. Még a barátnőidnek sem beszélhetsz róla!

Felé nyújtottam a kisujjam, majd összeakasztva mindkettőnkét, ráztunk rajta egyet.

-A Forma 1 egyik csapatának pilótája vagyok, méghozzá a Scuderia Ferrarié.

Ekkor robbant be az agyamba, hogy ezért volt ismerős ez a hang és ezért éreztem azt az első pillanattól, hogy nem teljesen idegen a velem szemben álló srác. Szótlanul álltam és vártam, hogy folytassa a szöveget, amibe belekezdett.

-Nagyjából másfél éve vége lett az előző kapcsolatomnak és rá egy hónapra közölték, hogy ez nem tesz jót nekem mert rossz irányba befolyásolja a rajongókat és ezáltal kihat a csapatra is. Igazából nem sok választásom maradt, vagy elfogadom amit felajánlottak, vagy pedig elköszönhetek az ülésemtől, így belementem. Akkor úgy gondoltam, hogy azzal veszítek, ha nem fogadom el az ajánlatot és lemondok minden dologról, amit felépítettem előtte.

-Hű. Szóval akkor Charles Marc Hervé Percival Leclerc áll előttem hivatalosan? Mutasd magad!

A táskámba nyúltam és fénysebességgel előkaptam a telefonom, hogy benyomjam rajta a vakut és tisztán láthassam a velem szemben álló srácot.

-Az anyámat, megvakulok hé.- Kezét a szeme elé kapta és furán grimaszolt, miközben egy szemmel hunyorogva próbált felém nézni.

-Te tényleg Charles Leclerc vagy bassza meg! Anyám, ezt senki nem fogja nekem elhinni.- Csaptam a homlokomra.

-Nem is, hiszen megígérted, hogy nem mondod el senkinek. Emlékeztetnélek, hogy kisujj esküztünk!

-Igaz, de azt azért elmondhatom, hogy találkoztam veled igaz? Aláírod a cicim? Várj, van nálam toll. De tudod mit? Inkább a vádlimat, mert azon legalább látszik is majd.

-Hagyjál már.- Felnevetett majd tovább indult és meg sem várva engem, folytatta a sétát.- Most csak azért, mert mindent aláírok amit elém dugnak a rajongók? Hát, ha ez okoz nekik boldogságot, akkor aláírok én bármit, legyen az sajtos rágcsa vagy póló.

-Egy RedBull-os felsőt is?

-KIZÁRT!-Kiáltott fel- Ne legyél áruló, mert itthagylak!

-Ajaj... Most aztán nagyon megijedtem, de komolyan. Egyébként, Alex a PR barátnőd, igaz?-Kérdeztem tőle, hiszen sokszor láttam már róluk közös képet, így tudtam, hogy kiről van szó.-Ő hogyan áll ehhez az egészhez?

-Nem nagyon éli a dolgot. Próbálom benne tudatosítani, hogy ez csak munka kapcsolat és semmi több de mindig úgy érzem, hogy ő bőven többet akar tőlem, mint mondjuk haverság vagy ilyenek. Egyszer kétszer bepróbálkozik, olyankor leépítem és megsértődik. Ami persze rossz, hiszen olyankor nem jön el a versenyhétvégére és egyből mennek a találgatások.

-Tök felesleges ez az egész, ne érts félre mert nem akarok okoskodni és annyira nem vagyok képben ezzel a sporttal de, nem vagy rossz pilóta, ha a Ferrari elküldd, akad 100 másik, aki majd téged akar. Miért nem hagyod a picsába ezt az egészet, ha nem vagy boldog?

-Gabriella, tényleg te kérdezed ezt tőlem, amikor azért mész férjhez, mert azzal boldoggá teszed a szüleidet?

Bassza meg, igaza van. Kezeimet arcomhoz dörzsöltem, majd bólogatni kezdtem.

-Teljesen igazad van és megértem, hogy miért nem lépsz le. Csak magamból kiindulva tudom, hogy mennyire boldogtalan vagyok és egy fasz, amiért nem lépek ki a börtönből.

-És miért nem teszed? Valóban elég annyi, hogy őket boldognak lásd?-Tette fel a millió dolláros kérdést.

Évek múlva is elég lesz az a tény, hogy ők boldogok, mert azt hiszik, hogy én boldog vagyok? Vajon mennyi időm lesz még, mielőtt elkezdik tolni a gyerek témát? És majd úgy kell szülnöm gyereket, hogy én nem is akarok? Nyilván, hiszen az esküvőt sem akartam, még sem érdekelte senkit.

-Tudom Charles, de félek lépni. Mindent megkaptam a szüleimtől és sosem fordultam ellenük. Nem is volt rá szükség, hiszen nagyon jó volt mindig a kapcsolatunk. Nem fogtak szigorúan, mégis mindig éreztették, hogy hol van a határ. Most kiélvezem ezt a két hetet, aztán meglátjuk hogy lesz.

-Tudod mit? Tényleg egyszer élünk. Én két hét múlva utazom Maranelloba, a gyárba, te pedig akkor haza, igaz? Töltsük együtt ezt a két hetet. Akár ketten, akár barátokkal, hátha rájövünk mindketten, hogy mennyire nem helyes az, ha úgy éljük az életünket, ahogy mások elvárják.

Hatalmas mosoly jelent meg a számon, majd bólintva kezet nyújtottam felé.

-Deal?- Kérdeztem tőle, majd a telefonommal újra világítani kezdtem, hogy lássam a kezünket.

-Deal! Készülj fel, mert túl sok programom van az elkövetkezendő napokra. Félek, hogy nem tudod tartani velem a tempót.

-Inkább adj meg valami elérhetőséget, Mr. Pitt.-Kezemből kivette a telefonom, majd a számát bepötyögve elmentette magát a telefonkönyvembe.

Nyakam mögött elvezetve a kezét a vállamra nyomta tenyerét és úgy fordultunk a világító hold felé.

-Ez egy csodás barátság kezdete... És most menjünk, mert holnap korán kelünk. Túrázni megyünk!