Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

7.

-Oké, és mi a terv a jövőre nézve? Gyerek? Közös lakás?

-Szeretnék gyereket, jó lenne, ha lenne. De nem vagyok benne biztos, hogy okos döntés lenne egy ilyen kapcsolatba szülni. Tudod, gondolom te sem örülnél, ha Alex közölné, hogy terhes.

-Mondjuk nehezen közölhetné, hiszen köztünk nincs testi kapcsolat.

-Igaz...-Bólogattam a szavaira.

-Sokkal jobbat érdemelsz.-Szemeivel behatolt a lelkemig, nekem pedig elakadt a szavam.

-Ahogy te is, de most ne beszéljünk erről. Mit szólnál, ha megegyeznénk abba, hogy amíg itt vagyunk kerüljük a párkapcsolatos témákat?-Ajánlottam fel a remek ötletem, amire ő egyből hevesen bólogatni kezdett.

-Nem tehetnénk úgy, erre a pár napra, mintha szinglik lennénk és nem lenne közünk senkihez?- A kérdése meglepetésként ért, de azt hiszem, hogy tudom mire célzott.

-Mire akarsz kilyukadni?

Lebuktam a víz alá, és mindkét kezemmel felmarkoltam a lábunk alatt lévő homokból, majd Charles arcára kezdtem kenni.

-Ez nagyon undorító, ugye tudod?-Fintorogni kezdett, majd egy ujját végig húzta az iszapos arcán.-Ugye nem gondolod, hogy te majd kimaradsz?

Egy pillanatra eltűnt a víz alatt és a következő pillanatban pedig már csak a fekete kezeit láttam magam előtt, ahogy keni össze az arcomat.

-Ne! Charles! Na jóóóó.....De én nem ilyen sokat kentem...-Végig néztem magamon, de a fekete bikinim is alig látszott ki az iszap alól.-Nem is értem, hogyan fér el ennyi a kezedbe?

Tenyereit felém emelte, majd rántott egyet a vállán. Vagy egy órán keresztül csak lebegtünk a vízben, kis kori emlékeket mesélve egymásnak, amin mindketten jókat nevettünk. A maradék időben a parton feküdtünk és napoztunk, a megmaradt gyümölcsöket ettük meg és a piacon vett friss kifliket.

Volt egy pillanat, amikor Charles úgy nézett a telefonjára, mintha szellemet látott volna, de pár perc pötyögés után visszacsúsztatta a zsebébe a készüléket és mintha semmi sem történt volna, tovább folytattuk a beszélgetést.

Természetesen naptej nélkül indultunk neki az útnak reggel, így szarrá égtünk és sokkal inkább hasonlítottunk egy homárra, mint sem egy napbarnított emberre.

-Azt ugye tudod, hogy végig rajtad volt a napszemüveg?-Kérdeztem a monacoit, miközben felültem mögé a robogóra.

-Na nem mondod? Ugye tudod, hogy rajtad is? Vedd csak le, mutasd csak a szép csíkos fejed.-Leemeltem a napszemüvegem, ő pedig hátra fordult, hogy teljes rálátása legyen az arcomra, majd kacagni kezdett.

-Nevethetsz Charles, de te is ugyan ilyen szarul nézel ki.-Válaszoltam neki.

-Ma Cherie, én mindig szexi vagyok... Legyek overálba, fürdőnadrágba, vagy sífelszerelésbe... Döglenek értem a csajok, még így leégve is.

-Aha... Abban biztos vagyok, na induljunk vissza, még mielőtt megnyílik alattunk a föld.

Mire haza értünk nem vágytam másra, csak egy doboz tejfölre, amit a hátamra kenhetek, meg a combomra. Nem akartam mást, csak egy jeges vízbe befeküdni, mert a bőröm úgy égett, mintha hajszárítót tartottak volna egyenesen a megégett felületekre.

-Ti meg merre voltatok?-Szaladt hozzám Amelia.-Jézusom, ez nagyon fog fájni. Ay ay ay ay....-Kezeivel mutogatni kezdett, majd hevesen járkált fel-alá mellettem.

A fiúk felé néztem és láttam, hogy Charles Joris és Anto társaságában beszélget valamiről, de annyira halkan, hogy szinte már suttogtak. Nem firtattam, hiszen miért ne beszélgethetnének bármiről? Ugyan úgy, mint mi lányok, ők is szoktak pletykálni...