Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

12.

-Nem ígérhetek semmit, de azt igen, hogy felejthetetlenné teszem ezt a pár napot számodra és csak remélem, hogy jól fogsz dönteni a végén. Válassz bárkit, legyél bárkivel, nekem egy a lényeg, hogy boldog legyél.

Charles minden egyes szava rávilágított arra, hogy mennyire jó érzés, ha valakinek számítok, ha valaki tényleg azt nézi, hogy nekem jó legyen.

Ami kettőnk között történt az éjjel, teljesen elbizonytalanított a jövőmmel kapcsolatban. Már egyáltalán nem érzem úgy, hogy más boldogságát akarom az enyém elé helyezni.

Ha a szüleimnek igazán számítok és a barátaimnak is, akkor 1 percig nem lesz az kérdés, hogy haragudni fognak-e rám, ha végül nem megyek feleségül a Nici-hez. Márpedig erősen előjött bennem ez a gondolat, hogy mennyire rossz, amit most teszek.

A napágyon fekve néztük a felkelő napot, vagyis inkább csak én, mert a hajnalig tartó beszélgetésünk közben Charles elaludt, és csak a hortyogását hallottam magam mögött.

Keze szorosan ölelt, míg a lábai is körbevettek mindkét oldalról. Nem fáztam, mert a teste olyan meleget sugárzott, hogy szinte betakarva éreztem magam. Karját simogattam, majd egy kis idő után felálltam és elindultam a szállásunk felé anélkül, hogy őt felkeltettem volna.

-Na azt ne mondd, hogy nem történt semmi!- Amelia az asztalon ücsörögve figyelt engem, amikor próbáltam beosonni hangtalanul a házba.

-Te miért is nem vagy a jachton?- Elhúztam a számat, majd mellé sétáltam és felültem én is az asztalra.

-Lefeküdtünk.- Úgy közölte, mintha azt mondta volna, hogy szeretem a nyarat.

-MIVAN?- Szemeim kitágultak, majd nyelve egy nagyot folytattam.- Mi pedig... Önszexeltünk? Létezik olyan?-Sóhajtottam, majd egy erős csattanást éreztem a karomon.-Hééé......

-És még te mondod, hogy mi van???? Én mondhatnám, hogy mi van?????? Mi az, hogy önszexeltetek?

-Hát, megbeszéltük, hogy ha nem érünk egymáshoz, akkor az nem számít megcsalásnak...

-Mekkora zsenik vagytok! Ez de állat, akkor egymás mellett masztiztatok?

-Hát ő, ja...- Totál belepirultam, míg a barátnőm jókat kacagott mellettem.

-Na várjunk csak, te fülig belé zúgtál!!-Amelia tátott szájjal nézett rám, szemöldökeit pedig az égig húzta.

-Na azért azt még nem, de közel vagyok hozzá... De nem is tudom Lia, teljesen levett a lábamról, boldog vagyok vele, megnevettet és... Ő olyan más.-Magyarázkodni kezdtem, pedig nem volt rá semmi szükség.

-Hé, először is... Nekem ne magyarázkodj, én nem az az ember vagyok aki ezt elvárja. Én annak örülök, ha boldog vagy, és teljesen mindegy, hogy ki az az ember aki boldoggá tesz. A második pedig, hogy azt javaslom, mindenképp feküdj le vele, derüljön ki hogy egyáltalán jó-e az ágyban.

Összenevettünk majd elvonultunk a szobánkba mindketten. Nem volt tervben az alvás, de az elmúlt pár napban alig aludtam valamit, így a fürdés után azonnal kidőltem.

Délután három óra volt amikor megébredtem, és ismét egyedül találtam magam a házban, legalábbis olyan értelemben, hogy aki ébren volt, az egyedül én voltam. A lányok valamikor Amelia után értek haza, így mindenki nyomta a szunyát.
A telefonomhoz nyúltam, majd Charles nevére kattintottam.

"Mit csinálsz?"
Nem ez túl egyszerű...
"Fent vagy?"
Miért ne lenne? Hisz délután három van...
De akkor mi a szart írjak neki?
"Nincs kedved csinálni valamit?"
Ez lesz a befutó.