Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

9.

Az éjszaka Charles hazament, hiszen a múltkoriból kiindulva nem akartam, hogy újra mindenki susmogjon és kérdezősködjön a hátam mögött. Azt pedig még jobban elakartam kerülni, hogy újra olyan helyzetbe kerüljek, amit az este elején sikerült összehozni.

A szomorú az egészben az, hogy egy pillanatra sem érdekelt, hogy az ujjamon ott virít az a gyönyörű gyűrű, amit a vőlegényemtől kaptam. Képes lettem volna eldobni mindent egy kaland miatt?

Az a gond, hogy ez részemről nem egy kaland. Ez részemről egy olyan érzelmi hullámvasút, amit eddig nem éreztem és ez nagyon megrémít. Sosem volt olyan, hogy valaki ilyen kevés idő alatt ennyire közel került volna hozzám. Sosem beszéltem senkinek a magánéletemről, viszont Charles más, nála úgy érzem, hogy ha valamit nem mondok ki, ő akkor is érteni fogja a szemembe nézve, hogy mire gondolok. Mintha egy nyitott könyv lennék számára, egy térkép, amin úgy kiigazodik, mintha ő is azon az útvonalon járt volna világ életében. 

A telefonom rezgése keltett reggel és a szép üzenetek mellett nem fogadott hívások is megjelentek. Azonnal rányomtam az újrahívás gombra, majd miután kicsörgött harmadszorra is, beleszólt boldogan egy hang.

-Szia életem, hogy telnek a napjaid?- Bár mint barátom nagyon szeretem még mindig, de ettől az életem kifejezéstől elkap a hányinger.-Csak azért hívtalak, mert anyukád szólt, hogy nagyon rosszul viseled nélkülem.

AtyavilágAztakurva.

-Hát, nem éppen. Mármint ja, fura, hogy nem együtt vagyunk itt de azért jól érzem magam a csajokkal.

-Gondoltam, hogy egy kicsit túloz anyád, de nincs ezzel semmi baj. Gondoltam megnyugtatom azzal, hogy felhívlak és a kedvére teszek.

-Rendben, nincs baj.-Igazából de, kurvára van. Miért kell még most is szervezkednie? Mi lesz a következő, iderepülteti, hogy ne legyek nélküle?-Neked jól telik? Jók a bulik arrafelé, igaz?

Halk nevetést hallottam a háttérből, majd a fiúk hangja vette át az irányítást.

-Szia Gabi! Érezd csak jól magad, vigyázunk Nici-re.- Hallottam meg az egyik haverját, Luca hangját.

-Ne gondolkozz rajtunk, meg a többiek sem. Nem visszük bele a rosszba!-Kiabált a másik haverja is, Matteo.

-Naná, semmi olyan, amit ne lehetne.- Kontrázott rá Nic.

Aztán a semmiből egy lány kiáltotta el magát a háttérben, miközben beugrott a medencébe és a víz csobbant utána.

-Ohh, szóval lányok is vannak veletek?- Mosolyom elterült, hiszen elég bűntudatom volt az miatt, hogy Charles és a barátai hozzánk csapódtak, de most már egy percre sincs.- Itt nem annyira izgalmasak a bulik, mint Ibizán, de azért itt is élvezhető.

-Remélem minden oké köztünk, bébi. Kicsit szomorkás a hangod és nem is vagy annyira közlékeny, mint szoktál.-Á, csak azért, mert kezdek beleszeretni egy idegen srácba, aki több érzelmet kiváltott belőlem, mint te amióta együtt vagyunk, de no para.

-Igen, persze. De most elköszönök, indulunk nemsokára a mai programra. Tartsuk be amit ígértünk, jó? Majd a hazaérkezés után beszélgetünk, hogy kinek milyen volt.

-Rendben, de bármi van hívj nyugodtan. Érezd jól magad a lányokkal, csók édesem.

-Szia Nici.-A telefonomat ledobva az ágyra kisétáltam a ház  mögött található medencébe és ruhástól beleültem a szélén található ülő részre.

Megtudnám szokni ezt a kilátást, azonnal rabul ejt, ahogy kilépek az ajtón. Egy törölközőt és egy naptejet felkapva leindultam a partra, majd kifeküdtem a homokra napozni. Nem sok idő telt el, mikor meghallottam a lányokat nevetgélni és felém tartani a háztól.

-Helló báránykák. Jól elvesztetek az este.-A lányok körbe ültek, majd úgy néztek engem.

-Halljuk.- Amelia csettintett az ujjaival, majd a karom után nyúlt és felhúzott, hogy üljek fel melléjük.-Mesélj, mindent tudni akarunk. Charles hazajött az este és bement a szobájába, ahelyett, hogy csatlakozott volna hozzánk.

-Igen, szóval fix, hogy történt valami.-Sof is izgatott lett és aztán mindenki sorban.

-Na jó lányok... Nem értem, hogy mi folyik itt, mi a fene történik velem. Ez a srác teljesen az ujja köré csavart.-Nagyot sóhajtottam, majd visszadőltem a hátamra.- Tegnap majdnem csókolóztunk.

Amelia a combomra csapott, a tenyere nyoma pedig szó szerint égetett.

-De hát te férjhez mész! KÉT HÉT MÚLVA.-Kiáltott rám egyből.

-Két hét? Az már nincs két hét, te idióta!-Kontrázott rá Sof.-De hát mi van Nici-vel? Most nem értem, teljesen elvesztem.

-Ahj lányok, én sem értem, oké? Fogalmam sincs, hogy mi a fene van köztünk. Csak egyszerűen vonzódom hozzá.

-Jobban mint Nici-hez?-Kérdezte Amelia.

-Ami azt illeti, Nici-hez egyáltalán nem vonzódom. Semmi olyat nem érzek, amit egy kapcsolatban kellene éreznem. Viszont Charles... Hát, ő teljesen más.

-Ami Balin történik...-Ujjával felém mutattot Amelia.

-Az Balin is marad...-Fejezte be Sofia.

-Na, mondom, hogy mi a helyzet. Az este kihajózunk egy jachttal és bulizni fogunk a fiúkkal együtt.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha a fiúkkal lennénk.

-Szívem, hidd el, hogy jó lesz neked is. Charles normális, semmit nem fog rád erőltetni amit te magad nem akarsz.- Ölelt meg Amelia, én pedig bólintottam egyet a fejemmel.

-Képzeljétek, ma hívott Nici. Anyám rám küldte, miszerint nem érzem jól magam nélküle és ő pedig úgy érezte, hogy fel kell hívnia, hogy megnyugtassa anyámat arról, minden rendben velem és kibírom nélküle ezt a pár napot.

-Azért néha nem értem anyádat.-A barátnőm mellettem megcsóválta a fejét és miután bekente magát a naptejjel, lefeküdt mellém.- Nem 15 éves vagy már és eltudod intézni a dolgokat, szóval nem értem, hogy miért kell folyton beleavatkoznia... Mármint tudod, hogy szeretem imádom őt, de azért ez egy kicsit... Durva már.

A napozás és fürdőzés után felsiettünk a szállásunkra, hogy mindannyian kényelmesen összetudjunk készülni az estére, majd miután mindannyian elkészültünk, elkezdtünk alapozni. A fiúk még sehol nem voltak, de mi már szinte másodszorra részegedtünk le, így többször is eszembe jutott, hogy talán nem is lenne olyan rossz, hogyha itthon maradnék és nem mennék a jachtos partira.

A taxi értünk jött, kivitt minket a mólóra, ahol már a fiúk vártak ránk. Kicsit kellemetlenül éreztem magam így, hogy részegen kell szembenéznem a monacoi férfival, aki felsegített a hajóra, de hát mit lehet tenni? Most már itt vagyok és jól fogom érezni magam, csak úgy mint mindenki más.

-Jól vagy?-Charles az ujjával a fülem mögé simított egy hajtincset, mire én akaratom ellenére elmosolyodtam.

-Igen, minden rendben... Te jól vagy?

-Jól. Főleg, hogy te is itt vagy. Bár azt nem tudom, hogy miért ittál ennyit és még csodálkozom is, hogy nem borultál meg.-Nevetve megrázta a fejét, majd a part mentén álló épületeket kezdte nézni.

-Honnan tudod mennyit ittam? Érezni lehet? Pia szagom van?-A kezem elé emeltem a számat és úgy fújtam bele, hogy érezzem a lehelletem.

-Nem, azzal nincs baj, jó illatod van. Amelia ecsetelte az előbb, hogy hány üveg fogyott el a szálláson, innen az információ.

Bólintottam, majd a korlátnak dőltem és keresztbe raktam a lábam.

-Akkor örülök.-A füléhez hajoltam, majd belesúgtam, hogy szerintem neki is nagyon jó az illata, mire ő halkan felkuncogott.-És szeretem azt is, ahogy nevetsz.

Arcát az enyémhez dörzsölte és egy alig érezhető puszit lehelt az arcomra.