Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

3.

-Te meg hol az istenbe voltál?- Reggel Amelia az asztalra csapva jelent meg mellettem, még a tegnapi alkohollal leivott ruhájában.

-Inkább felkérdezés helyett menj el zuhanyozni, mert parfüm helyett csak vodka szagot érzek és az nem valami étvágygerjesztő, így korán reggel.-Összeráncoltam az orrom, majd visszafordultam a müzlim felé.

Miután mindenki felkelt és összekészült az előre megbeszélt napozáshoz, megkértem, hogy üljenek le az asztalhoz, hiszen elő kellett valahogy állnom a tegnap megbeszélt dologgal számukra.

-Csajok, tegnap  megismertem egy férfit a parton, amikor sétálgattam.

-Te jó isten! Megcsaltad Nicolát?- Kérdezte kitágult szemekkel Amelia.

-Te ezért tűntél el? Te kis cafka, jól néz ki legalább? Ugye csináltál vele közös képet?- Folytatta Sof, a többiek pedig csak kábultan néztek felém csillogó szemekkel.

-Mindenki nyugodjon meg, senkit nem csaltam meg. ŐőŐ, és még egy fontos valami. Megbeszéltük, hogy a következő két hetet együtt töltjük, mert ő is egy kissé szar helyzetben van mint én. Mellesleg, van barátnője, úgyhogy nem kell aggódni, ő sem akar semmit tőlem, ahogy én sem tőle.

-Ezt ugye te sem hiszed el komolyan...? Nézz már magadra, még maga szent Jézus is újra támadna, ha esélye lenne veled kufircolni.-Nézett rám grimaszolva Amelia.

-Hagyjál már, te bolond vagy. Mellesleg, labdába sem rúghatnék nála, ha szingli lennék. Azért hülye én sem vagyok... Nagyon jó pasi de ez lényegtelen ebben a helyzetben. Szóval, húzzatok a bikinire valami túrázós rucit, mert nem lesz kényelmes abban a kis kimonóban órákat lépcsőzni.

-És megtudhatjuk a herceged nevét?-Kérdezte szemöldökét összehúzva Amelia.

-Charles és legyen ennyi elég. Majd megismered, ha értünk jönnek.

Telefonomra pillantottam, ahol már üzenetek tömkelege várt rám, rákattintottam és olvasni kezdtem.

"Jó reggelt.
Nagyjából 9 fele mennénk értetek, ha nektek is megfelel.
A túraútvonal megvan, reggelizünk és indulunk. Egy címet majd írj azért, hogy hol kell felvenni titeket."

Leírtam neki minden infót a válaszomban, majd összekészülve kiültünk a szállás előtt található kis lépcsősorra és úgy vártunk a fiúkra, akik egy percet sem késve kilenckor bekanyarodtak egy fekete kis furgonnal a ház elé.

-Sziasztok!- Szállt ki mosolyogva az autóból Charles és integetett felénk.

-Te szent szar, ez Charles Leclerc, Csajos..!-Amelia kicsit sem diszkréten mellém lépett, majd suttogva próbálta mondani a következő mondatot, de természetesen mindenki hallotta amit mondott.

-Mi a pillanat?!-Csatlakozott hozzá Sofia.-Elfogok cseppenni, de nagyon.

Charles mindenkinek egyesével bemutatkozott, pedig erre egyáltalán nem lett volna szükség, hiszen mindannyian tudtuk, hogy ki áll velünk szemben és azt is, hogy kik ülnek a kocsiban.

Joris és Amelia egyből egymásra találtak, ahogy Anto és Sofia is. Valahogy úgy alakult, hogy mindannyian megtaláltuk a párunkat a csapat másik felében, és így mindenki helyet foglalt valaki mellett, úgy mint ahogy én tettem Charles mellett.

Antoine kezében folyton ott lógott a fényképezőgép, így nem egy fotó készült rólunk, ahol mindannyian jól látszódunk. Kicsit mesebelinek tűnt ez az egész, viszont nagyon élveztük a lányokkal, hogy egy kicsit kiszakadunk a megszokottból és izgalmas napok veszik át az unalmas napok helyét.

-Na mi van Mrs. Conti? Mit szólt a vőlegényed, hogy ennyi férfi fog ma körül venni?- Vállával meglökte az enyémet és a kis gödröcskéivel mosolygott rám, amitől, egy pillanat alatt elolvadtam

-Hülye, rám kerestél az interneten, vagy mégis honnan tudod, hogy mi lesz a nevem?-Néztem rá érdeklődve.-Egyébként megfogadtuk, hogy nem keressük egymást az utazás alatt, mert ő is legénybúcsúra ment.

Bár nem szólalt meg, de a fejére minden egyes gondolata kiült, így tudtam mi játszódik le a fejében magamtól is.  Mosolyogva megráztam a fejem, majd kinéztem az ablakon és csodálattal vizslattam az elsuhanó tájat.

A szívem majd kiugrott, amikor az elöl ülő két okostojás, Antoine és Sofia Kiáltozni kezdett, aztán pedig énekelni.

-I've been up and down, been going round and round.- Kezdte Sof az éneklést, majd folytatta Antoine.

-I've been all over town, but i'll never ever find somebody new for sure-Egymás felé fordulva énekelték a szöveget, mint a szerelmesek, mi pedig nevettünk rajtuk a hátsó üléseken.

-Show me where i belong tonight, give me a reason to stay.-Nézett rám Charles, miközben énekelni kezdte a zenét, ezután pedig szépen lassan mindenki becsatlakozott és együtt énekeltük tovább.

No matter if i go left or right
I always come back to your love
I've been high and low
I don't know where to go
Because i love you so
And i'll never ever find somebody like you for sure.

-Hát ez jó buzis volt, ez tényleg jobb, ha köztünk marad és mindenkinek lakat lesz a száján-Szólalt meg Joris, miután vége lett a zenének.

Nagyjából egy fél órás út után megérkeztünk a rizsföldek felé vezető útra, de természetesen mivel a fiúk szeretik a kihívásokat, így egy hosszabb útvonalon indultunk el felfelé, ami kis ösvényeken keresztül vezetett fel a tetejére.

-Komolyan, ha ezt tudom nem jövök.- Sofia minden bogártól retteg és egy légytől is képes szívrohamot kapni, így nem volt meglepő, amikor összehúzva magát ballagott Anto mögött.

Maga a túra egész jól alakult, közben pedig mindenről beszélgettünk és jókat nevettünk, mintha évek óta barátok lennénk. Kiderült, hogy a szállásunk nincs olyan messze egymástól, így a fiúk meghívtak magukhoz az estére.

-Biztos, hogy jó ötlet ez? Én tudom, hogy mi a helyzet veletek otthon Gabi, de nem lesz ebből probléma?-Kérdezgetett Amelia.

Kicsit elgondolkodtatott a kérdése, hiszen nemsokára férjem lesz és nem lenne szabad ennyire jól éreznem magam egy totál idegen férfi mellett, de nem akartam erre gondolni ebben a pár napban, így gyorsan elhessegettem a gondolatot a fejemből.

-Biztos.-Felé fordultam és a kezeiért nyúltam, hogy megfogjam.- Szeretnék boldog lenni ebben a pár napban és kiélvezni, hogy azt csinálom, ami jól esik.

Egy puszit nyomott az arcomra, majd megértően bólogatni kezdett.

-Hé nézzétek!- Kiáltott felénk Sof, és a vállán egy kismadár pihent.- Megérezte, hogy ki az, akire leszállhat.

-Meg ki az, akit lefoshat- Nevetett mögötte Anto.

-FÚÚÚÚJ! Töröljétek le, mert hányni fogok, esküszöm.-Kezdett kiabálni kétségbeesetten.

Barátnőmhöz sietve előkaptam egy nedves törlőkendőt a táskából, majd törölni kezdtem a hátát, miközben mindenki nevetve ácsorgott körülöttünk.

-Hát ez csodálatos látvány.-Szólalt meg Amelia.

-Mi? Hogy lefosott egy madár?Tényleg az, az otthoni galambok nem nyomnak ekkorát.

-Úgy látom mély nyomot hagyott benned, de sebaj, majd megpróbálom elfeledtetni.-Szólalt meg Anto, miközben Sofiat figyelte.

Mosolyogva néztem, ahogy Anto és Sof egymásra talál újra és újra. Rájuk nézek és egyből észrevehető, hogy minden passzol köztük, ami nálam és Nico-nál nincs meg.

-Mi a baj? Szomorúnak tűnsz.-Ránéztem a mellettem ácsorgó férfira, majd újra magam elé meredtem és az előttem elterülő rizskerteket csodáltam.

-Én magam sem tudom, hogy mi a bajom, vagy épp mi nem, Charles.

-Na nem baj, majd ma iszunk a bánatunkra.

Összepacsiztunk és csatlakoztunk a többiek mellé nézelődni.