Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

5.

A vízből kikászálódva Charles hozott nekem egy hosszabb pólót, ami combközépig simán leért és ő is átöltözött, majd leterítettünk a homokba egy takarót és arra fekve néztük az eget.

-Ha lehetne esélyed rá, te kirepülnél az űrbe?- Hangja olyan komoly volt, hogy szinte már eszembe jutott, hogy azon gondolkozik, ott hagyja a Forma 1-et, átáll a N.A.S.A-hoz és kirepül az űrbe.

-Néha, de mindig oda jutok, hogy nagyon félnék.

-Mitől?- Szinte egyből érkezett a kérdés a válaszomra.

-Olyan üres nem? Olyan üres, mégis gyönyörű és titokzatos. Félnék, hogy egyedül maradok és belebolondulok abba a semmibe, ami ott fent körülvenne.

-Ha egy valakit választhatnál, kivel mennél fel?

-Honnan jönnek ezek a kérdések, Charles?- Nevettem fel hangosan.- Tudod mit? Válaszolok. Ha családból választhatnék, anyukámat mondanám. Viszont, ha nem választhatnék a rokonaim közül, az elmúlt pár napban te voltál az egyetlen, aki megnevettetett, szóval így téged mondanálak.

-Tudod milyen idegesítő lennék? Nem tudom ám, hogy hol van a szennyes tartó. Mondok jobbat, fogmosáskor összefröcskölöm a tükröt és nem takarítom le.-Valamiért megakart győzni, hogy rossz választás lenne, de én komolyan mondtam, amit mondtam, mégis mindketten nevettünk.

-Nem baj, nekem is vannak idegesítő szokásaim, amiket biztos, hogy ki nem állhatnál.

-Halljuk! Hallani akarom!-Hasára fordult és tenyerére könyökölve figyelt rám, hatalmas mosollyal az arcán, a lába pedig kalimpálva járt fel-alá, mint egy kisgyereknek.

-Mindig elmosogatok magam után, amint végeztem. Nem várok egy percet sem, akármennyire üt be a kaja kóma, a mosogatás nem várhat!

-Jézusom! Sosem vennélek el, ez elviselhetetlen.- A szemét, ugyanakkor látszik, hogy csak kötekedni akar egy kicsit.

-Oh, most jön az igazán durva része... Nem bírok megnézni egy filmet anélkül, hogy ne kérdezgetnék közbe olyanokat, amire fix, hogy nem tudod te sem a választ.

-Na jó, ne mondd tovább! Ne, mert még a végén most azonnal itt hagylak!- Vágott vissza halál komoly fejjel, de szinte látni lehetett, hogy alig bírja visszafogni a nevetését.

Bólogatni kezdtem és a számat összeszorítva nyomtam el a mosolyomat. Tetszett, hogy beleszállt a játékba és adta alám a lovat.

-És még valami. A fürdőbe nincs hely már férfi cuccoknak... Kell a hely a sminkeknek, bocsika.

-Hát, ezért lesz Nici a férjed, és nem én!

-Te bunkó fasz!- Kezemmel meglegyintettem a vállát, de ő gyorsabb volt és mielőtt visszahúzhattam volna a karom, megragadta a csuklóm, majd nézni kezdte azt.

-Szépek a körmeid.-Minden egyes ujjamat egyenként átvizsgálta, úgy éreztem magam, mintha egy műkörmös ülne mellettem, aki elemezgeti a munkát, hogy jól építették-e meg a körmöket.- Meg az ujjaid.

Mosolya egy percre sem csillapodott, igazi boldogság tükröződött az arcáról. Csuklómat a szájához emelte és egy csókot nyomott az ereim felett lévő bőrfelületre, majd gödröcskés mosolyával arcomat fürkészte tovább, bennem pedig megdobbant valami. Pontosabban a szívem.

Úgy éreztem magam, mint a grincs, amikor három számmal nagyobb lett a szíve. Amikor érezte, hogy dobog és a szeretet elönti a testét.

Valami új és valami izgalmas volt a pillanatban, ami olyan érzést keltett belül, mintha drog keringene a szervezetemben, pedig egész egyszerűen csak kaptam egy puszit a csuklómra.