Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

4.

A szellő könnyedén kapott bele a hajamba, miközben a tengerparton kialakított sütögető helyiségnél ültünk és beszélgettünk.

A kezemben egy fél pohár félédes fehérbort tartottam és lötyköltem, miközben a lemenő nap fénye elé tartottam.

-Még mindig nem értem meg, hogy miért is kell ezt tenned.- Szólt hozzám mosolyogva a férfi és ő is kortyolt egyet a poharából.

-Nem kell, hogy megértsd. Sokan nem értik még rajtad kívül és nincs ezzel probléma.

-De miért hagyod, hogy az emberek ennyire beleszóljanak az életedbe? Vagy nem is tudom...

Felé emeltem a tekintetem és a szemöldököm az égig szaladt. Most komolyan ez a kis mitugrász kér számon, amikor egy PR kapcsolatra adta a fejét a munkája miatt?

-Miért pont neked kellene ezt megmagyaráznom?-A kezemben lévő poharat az övéhez koccintottam és rákacsintottam.- Tudod te a választ és amúgy, ezt megbeszéltük már párszor.

Az emberek körülöttünk szépen lassan kezdtek elmenni aludni, vagy csak bekuckózni, Anto és Sof is elvonultak a srác szobájába és nagyon úgy tűnik, hogy reggelig nem látjuk már őket.

-Úgy néz ki ketten maradtunk.- Charles felpattant mellettem és csípőre vágta a kezét.- Nem megyünk el úszni?

-Úszni? Nem hoztam fürdőruhát, szóval...

-Szóval? Mi baj lehet? Már sötét van és senki nem fog látni minket, ráadásul ehhez a házhoz privát partrész tartozik, szóval...

-Túl sok a szóval... Menjünk, de ne bánjam meg!

Elindultunk a part felé, egymás mellett lépegettünk, néha-néha direkt egymáshoz érve és felkuncogva. Úgy éreztem magam, mintha újra tini lennék, mintha enyém lenne a világ. Felszabadult voltam és gondtalan.

Charles lekapta a felsőjét, majd a nadrágját, így csak egy alsónadrágban sétált be a vízbe. Nem akartam túl prűd lenni, így a kezemet nem emeltem a szemem elé, csak szimplán elfordítottam a fejem a másik irányba.

-Nem érdekel a segged, hiába pipiskedsz előttem...- Kiáltottam utána.

-Rendben, akkor megfordulok, hogy ne azt kelljen nézned.- Hát bassza meg az isten, ezt is magamnak intéztem.

Talán bölcsebb lettem volna, ha hallgatok, ugyanis a hátam mögül szűrődő fények a villából tökéletesen megvilágították a testét, természetesen a víztől átázott alsónadrágot is, amiben akkora farok lapult, hogy bár a szám közelében sem járt, mégis félre nyeltem.

-Kuc-kuc!-Anyád.

-Inkább fordulj meg, hajlandó vagyok nézni a fokhagymagerezd segged, csak ne lássalak elölről.

-Hát, a lányok pont az ellenkezőjét kérik, na de mindegy is... Gyere már, most miért kell könyörögni?

Kezeivel felém fröcskölte a vizet, ami azonnal telibe talált és bár tudtam, hogy előbb utóbb vizes leszek, az még sem jutott el a tudatomig, hogy a fehér ruha talán túl sokat mutat majd.

-Nincs rajtad melltartó?-Megmerevedett, én pedig lehajtva a fejemet vizsgáltam, hogy miből jöhetett rá.

-Ő, ja.-Letérdeltem, hogy a víz érjen legalább a vállamig, így az a rész pont nem látszik, ami annyira kivívja a figyelmét.

-Ügyes.-Elismerő mosolyt villantott, majd lebukott a víz alá és mellém evickélt.-Játszunk? Kérdezz-Felelek?

Bólintottam, majd meg is kezdtem a kört.