Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

18.

Miután begurult a piros kocsi a helyére, Charles még percekig bent ült és nem szállt ki. A bukósisak a fején maradt, nem beszélt senkivel, csak Xavi-val.

Talán még nem is láttam az igazán mérges arcát és nem is számítottam rá, hogy most majd megmutatkozik, de így történt.

Kipattant a kocsiból és a sisakját lekapva a fejéről kisietett Fred-hez, aki már várt rá mosolyogva. Megpaskolta a vállát és mosolygott rá, amivel talán még jobban felidegesíthette a srácot.

-Nem gond, nincs baj.-Mondta hangosabban Fred, Charles-ra nézve, míg Charles háttal nekitámaszkodott a kint elhelyezkedő pultnak.

Arca feszült volt, szemeivel ölni tudott volna és ölni is akart. A testbeszédéből is a harag áramlott, az a jókedv és boldogság most valahol elveszett, amit a nyaralás alatt láttam tőle.

Aztán eljött a pillanat amikor észrevett. Egy kicsit jobban kihajoltam a kelleténél a tömegből, amikor egy szerelő elém állt és nem láttam tőle semmit, aztán hirtelen a komor szempárral találtam szembe magam.

Szinte felnyársalt, megszúrt, fájt a tekintete. Hosszú másodpercekig nem mozdultunk csak figyeltük egymást, neki pedig egyre jobban olvadt le harag az arcáról. A szúrós szemek már mosolyogtak, a gödröcskék, amik fagyottak voltak, újra pirultak, így az én mosolyom is kezdett szélesebb lenni.

Fred hiába beszélt hozzá, faképnél hagyta, elindult felém és egy percet sem habozva kezei közé fogta arcomat, hogy közelebb húzzon és édes csókot nyomjon az ajkaimra.

Teljes a szívem, boldog és gondtalan. Úgy érzem, hogy nem is lehetnék jobb helyen, jobb emberek között. Úgy érzem, hogy az eddig üresnek hitt életem most megtelt élettel. Jól döntöttem.

-Hát te?- Nézett rám méregzöld szemeivel.

-Ja, csak elugrottam futamot nézni, semmi extra.- Felnevettem, majd átöleltem.

Kezeimért nyúlt, majd minden egyes ujjamat egyenként végig nézett és miután nem találta a gyűrűt csípőre vágta a kezét.

-Mondtam, hogy egy az utunk.

-Egy dolgot hiányolok a mondat mellé, még pedig a béna kacsintásod.- Azonnal megkaptam, sőt, olyan volt, mintha tikkelt volna abban a pillanatban.- Inkább engedjük el.

Intett, hogy induljak utána, majd az öltözője felé vette az irányt.

-Ja igen, Joris adott egy pólót, remélem nem baj, hogy felvettem. Fincsi illata van- A póló nyakrészét az orromhoz húztam, majd hosszasan beleszagoltam.- Charles illata van.

-Aaahhj.- Nekitolt az ajtónak, majd két kezét a fejem mellé helyezte.- Miattam jöttél?

-Ki miatt jöttem volna, te butus? Naná...- Megráztam a fejem, kikerültem és a kétszemélyes kanapéra leültem.-Nem volt esküvő és elmondtam mindent Nici-nek.

-Mi mindent?- Nézett rám incselkedve, én pedig most először vettem szemügyre, hogy mennyire szexi abban az overálban.

-Például, hogy nem szeretem és nem akarok a felesége lenni, meg, hogy más rabolta el a szívem. Normális volt, elfogadta.-Felálltam, majd közelebb sétáltam hozzá.- Voltak értetlenkedő pillantások, de mind megérte, hogy lássalak ebben a szettben. Nagyon szexi.- Mutató ujjamat a fogaim közé raktam, úgy figyeltem az előttem állót.

Charles lassan kibújt a kezeslábasa felső részéből, majd az alatta levő fekete alá öltözetet felemelte, hogy jusson be alá levegő. Mostanában csupa szexi dolgokat látok ettől a pasitól, és most is egy pillanat alatt minimum ötven fokot csinált a szobába.

Míg én elkalandoztam a kinézetén meg az összeborzolt haján, fel sem tűnt, hogy közelebb jött és kezeit a derekamra nyomva felültetett a mögöttünk lévő asztalra. Ajkait megéreztem a nyakamon, kezeit pedig a combomon.

-Talán nem itt kéne ilyeneket csinálnunk.- Eltoltam magamtól, de a hangom egy pillanat alatt elárult.

-Aha, talán nem de talán igen.- Újabb csókokkal árasztott el, aztán a kopogás törte meg a kettőnk közti tüzet. Hál isten, mert nem biztos, hogy ellen tudtam volna állni, ha tovább folytatjuk.

-Charles, interjút kéne adnod. Tudd le, aztán mehettek is, amerre akartok.- Joris kiáltott át az ajtón keresztül, majd a velem szemben álló férfi egy nagy csókot nyomott a számra, és elindult kifelé.

-A kártyáddal tudsz ingyen enni és inni a kajás részeken, menj addig, egyél valamit. Sietek, de egy fél órát tuti elleszek.- Bólintottam a fejemmel, és miután kilépett az ajtón én is összeszedtem magam és Joris mellé csapódva elindultunk kaját venni.

Az épületek között szinte tömeg volt, emberek sokasága zúdult be miután vége lett az időmérőnek. Nemsokára Antoine is mellénk csapódott, majd büszkén mesélték, hogy elintézték, hogy a lányok is itt legyenek holnap.

Miután meg kajáltunk, még üldögéltünk egy kicsit az étterem teraszán, aztán nemsokára Charles is megérkezett hozzánk. Már átöltözve lépdelt felénk és bár így is rettentően jól nézett ki, azért egy kicsit hiányzott a piros egyberészes ruhája.

-Mehetünk?-nézett rám mosolyogva.

Bólintottam majd elindultunk a kijárat felé, ott pedig beültünk a bérelt kocsijába, amivel elmentünk a szállásra.

-Gondolom nincs ellenedre, hogy velem töltsd az éjszakát...?- Már hogy a picsába lenne ellenemre? Erre vágyom napok óta.

A fényképező kattogása és a vakuk villanása szinte eltörpült amellett a tény mellett, hogy a kocsitól a hotel előteréig kézen fogva sétáltunk be.

A hatalmas hotel szoba, sőt inkább lakosztály valami elképesztően csodásan festett. Két hálószoba és egy nagy nappali helyezkedett el az ajtó mögött, mindegyik szobához külön fürdőszobával.

-Azt hiszem jobb lesz, ha külön alszunk. Nem bírnám elviselni, ha miattam nem aludnád ki magad a holnapi futamra.

-Kizárt! Tőlem nem szabadulsz.- Derekamnál elkapott és addig csókolt, míg elfogyott a levegőnk.

-Szóval... Hallom szakítottál a barátnőddel. Hogyan tovább most, hogy így mindketten szinglik vagyunk?

-Hát először is, szeretnék minél több időt veled tölteni, minél jobban megismerni és ha nincs ellenedre, akkor randizni. És persze szeretném, ha a barátnőm lennél és amikor úgy érezzük, hogy hivatalossá tehetjük, akkor majd hivatalossá tesszük.-Szavai mellett végig nyakamba fúrta az arcát, ajkai minden szó után cuppantak a bőrömhöz.

-Nagyszerű, valahogy én is így gondoltam.

-Ugye kint leszel holnap a versenyen?- A boci szemei miatt nem is mertem volna mást válaszolni, mint igent.

-Természetesen igen. Nincs miért haza sietnem, azt leszámítva, hogy keresnem kell egy lakást és a cuccaimat elhozni...

-Azt megfogjuk oldani, együtt.

Orrainkat összeérintette, majd szemét becsukta és táncolni kezdett velem. Nem szólt zene, semmilyen hang nem hallatszott, de ő mégis úgy vezetett mintha egy hallhatatlan dallam hallatszódna a fülében.

-Mire is táncolunk pontosan?-Kérdeztem kacagva.

-A zenénkre.- Megrázta a fejét, majd dúdolni kezdte.

A mi zenénk.
A közös zenénk.

"I got a pocket, got a pocketful of sunshine
I got a love and I know that it's all mine, oh, oh-oh
Do what you want but you're never gonna break me
Sticks and stones are never gonna shake me, oh, oh-oh"