Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

6.

-Szerinted melyik a jobb a csoki vagy a sós karamell? Inkább pisztácia?- Alig nyitottam ki egy percre a szemem és jó reggelt helyett ízeket sorol. Bolond ez a csávó.

-Kezdjük egy teával vagy kávéval....Jó reggelt Buzgómócsing.

-Jó reggelt. Arra gondoltam, hogy csinálnék egy saját márkát és fagyit árulnék.

A visszacsukódó szemhéjam azonnal kipattant a helyéről és sebesen ültem fel a srác mellett, hogy szembe találhassam magammal.

-Mi van?- Tettem fel a kérdést.

-Hát, mi lenne, ha lenne egy saját márkám, mondjuk Leclerc néven. Vagy valami egyszerűbb kell, mondjuk legyen Lec, csak így simán.- Szemével a plafont kezdte bámulni, ujjaival pedig az állán dobolt közben.

-De mi van? Úgy érzem magam, mint amikor a jégkása miatt agyfagyásom lett. Te otthagyod a Forma 1-et?

-Te bolond vagy?- Ő is ülésbe tornázta magát, majd nekidőlt a háttámlának.- Dehogy is, hogy jön össze a kettő?

-Mert, majd két futam között haza szaladsz, hogy kitudd gombócozni a fagyikat, a sorban álló embereknek?

A konyha felé sétáltam, miközben végig éreztem, ahogy Charles követ engem.

-Nem így gondoltam, hanem például Ilyen nagyobb dobozokban lenne, mint a Ben&Jerry's fagyik és mondjuk bevásárlóközpontokban lehetne kapni.

Nekitámaszkodva a konyhapultnak hallgattam végig, ahogy áradozik a fantasztikus tervéről. Szívesen megkóstolnám a fagyiját...

Két fekete teát csináltam magunknak, majd összedobtam egy tojásrántottát, pirított bacon szalonnával és az asztalra raktam az elkészült reggelit.

-Szerinted? Mennyire jó ötlet?- A villájára szúrta a tojást, majd enni kezdte.

-Szerintem egész jó ötlet. Már csak, ha a rajongókból indulsz ki, te bármibe is fogsz bele, nullásra nem jössz ki, hiszen már csak a neved miatt is megveszik majd. Mellesleg a fagyit mindenki szereti és, ha jó ízekben csinálod az csak a hab a tortára.

Bólogatott, majd elkezdte mesélni, hogy még a márka kinézetét is megálmodta és, hogy az egyetlen íz, ami biztos, hogy lesz belőle, az a vanília.

-Egyet ígérj meg. Ha lesz fagyid, az ízek közé rakd be a pisztáciát. Élek halok érte.

Nevetve rám kacsintott, én pedig ott hagytam, hogy nyugodtan felöltözhessek és összekészülhessek a mai napra.

-Mit csináljunk ma?- Kérdezte, amikor visszatértem hozzá a nappaliba.

-Együtt töltjük a mai napot is?- Meglepetten felé fordítottam a fejem, de még mielőtt válaszolhatott volna rávágtam a választ.-Béreljünk egy robogót és fedezzük fel Balit.

Charles olyan robogót bérelt, amihez rádió is tartozott és a bukósisakból hallatszott a zene, így nem nyomta el a külvilág zaja.

Amint elindultunk egy nagyon régi zene csendült fel. Kellemes volt, ahogy az előttem ülő férfi izmos hátának döntöttem a fejem, kezeimmel a hasizmába kapaszkodtam, a nap sugara égette a vállam, ugyanakkor a szellő hűsítette a bőröm.

"....There's a place that I go that nobody knows
Where the rivers flow and I call it home
And there's no more lies
In the darkness there's light
And nobody cries
There's only butterflies
Take me away (Take me away)
A secret place (A secret place)
A sweet escape (A sweet escape)
Take me away (Take me away)...."