Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

20.

Mire magamhoz tértem reggel, már egyedül feküdtem az ágyban, mellettem pedig egy cetli volt Charles helyén.

"Jó reggelt szépség. Mire felkelsz én már a pályán leszek. Joris megvár téged meg a csajokat, a 218-as szobában van. Siess ki hozzám."

Boldogan nyújtózkodtam, majd visszafeküdtem a helyemre és vigyorogni kezdtem. Ilyen az, ha tökéletes az ember élete? Ha mindene megvan, amire csak vágyhat? Mert akkor én imádom az életem. Nem változtatnék semmin, csak maradjon így örökre.

Kis pihenés után összekészültem, és mikor indulásra kész voltam, átsiettem Joris szobájához, azonban kellemes meglepetés ért, amikor a barátnőm nyitotta ki az ajtót a férfi helyett.

-Te kis ribiiiii!!!!- Ugrálni kezdtünk és ölelgetni egymást, miközben vihorásztunk.

-Jézus, mint a tini picsák.- Nevetett fel Lia.

-Nem akartam hangosan kimondani, de örülök, hogy megtetted helyettem.-Csatlakozott be hozzánk Joris.

Együtt indultunk ki a pályához, és miután megreggeliztünk be is foglaltuk a helyünket a Ferrari garázsba.

A kamera folyamatosan vett az unalmas percekben, a nevem alatt pedig "Charles Leclerc barátnője" felirat szerepelt.

A második helyet sikerült Charles-nak megszerezni, így Max Verstappen állt fent a dobogó legfelső fokán, de tisztán látszott, hogy a férfi egy percet sem bánkódik ez miatt.

Mosolyogva vette át a díjat, a pezsgőt kacarászva locsolták egymásra, majd sietett le közénk, hogy megtudjon ölelgetni.

-Jaj de jó érzés most ez.- Hozzám tapadt, a pezsgőtől nedves overálja miatt az én pólóm is átázott, de úgy öleltük egymást, mintha nemsokára véget érne az élet.

-Gratulálok ügyes voltál!- Csókot nyomtam ajkaira, mire ő boldogan figyelt engem.

-Lehettem volna jobb is, de ezen a hétvégén megengedem magamnak a második helyet.- Egy arcra puszi után elindult a riporterek felé, majd interjúkat adott, mi pedig vártunk az étterem teraszán, miközben iszogattunk és beszélgettünk.

-Jaj, itt a telefonod.-Amelia előkapta a táskájából és felém nyújtotta

A készülék képernyőjén több üzenet és nem fogadott hívás is szerepelt, köztük jó és rossz is, de nem igazán érdekelt egyik sem. A szüleimnek elküldtem egy közös képet a csajokkal és a fiúkkal, amikor visszaértünk a hotelba, majd kettesben maradtunk Charles-al.

-Szóval... A tv-ben azt írták a nevem alá, hogy Charles Leclerc barátnője.

-Mert az is vagy, nem igaz?-Nézett rám meglepődve.

-Végülis de, igaz. Így akkor akaratunk ellenére is publikus..- Egy puszit nyomtam az arcára, majd elterültem a hatalmas ágyon.

Kicsit feszülten mozogni kezdett, jobbra balra léptetett is az ujjait tördelte.

-Mit csinálsz a héten?

-Semmi tervem nem volt, miért?-Megtámasztottam az állam a kezemmel, miközben hasra fordultam és úgy figyeltem fel rá.

-Esetleg... Nem akarsz eljönni velem Monacoba? Anya nem hagy békén, meg a testvéreim sem, hogy megakarnak ismerni.

Gondolom úgy volt vele, hogy talán túl korai hazavinni a családhoz, de azt hiszem a mi helyzetünk be nincs olyan szó, hogy túl korai. Ennyi erővel minden túl korai, ami kettőnkkel történik. Túl korán feküdtünk le egymással, túl korán csókolóztunk, túl korán vállaltuk fel a nyilvánosság előtt, szóval azt hiszem, hogy simán igent mondhatok.

-De! Nagyon jó, menjünk. Viszont ha jól tudom a következő hétvégén nincsen versenyed... ha neked sem okoz problémát, akkor bemutatnálak én is a családomnak.

Teljesen megkönnyebbült, hatalmas levegőt fújt ki a száján keresztül, amikor tudatosult benne, hogy ez nekem nem okoz problémát. Már hogy okozna problémát, hiszen ha úgy nézzük valamilyen szinten hozzájuk fogok tartozni.

Fürdés után behelyezkedtem az ágyba, majd megvártam, míg a férfi is lefürdik és befekszik mellém.

-Gondoltad volna?-Egymás felé fordulva feküdtünk a takaró alatt és úgy szemeztünk.

-Őszintén? Nem.- Kuncogtam, majd hozzábújtam a mellkasához.-De annyira boldognak és felszabadultnak érzem magam, hogy megtettem ezt a lépést. Azt hiszem kijelenthetem, hogy örök életemre bántam volna, ha nem teszem meg.

-Ebben egyetérthetünk.- Kezeivel maga felé fordította az én fejem, majd hosszú és édes csókba hívta ajkaimat.

Még egy érzés, amit sosem tudok megunni. Ami a kedvenceim közé tartozik, csak úgy, mint a tegnap esti szeretkezés.

Meg tudom érteni, amikor lányok arról áradoznak, hogy milyen tökéletes, helyes, aranyos pasi. Teljesen levett a lábamról, de nem a kinézetével. Jobban mondva nemcsak a kinézetével, hanem azzal a borzasztóan jó szívével és a szeretettel amit kaptam tőle.

-Annyira szerencsés vagyok!- Suttogtam a szájába.

-Akkor én mit mondjak? Szép, sőt inkább gyönyörű és okos barátnőm van, aki remélem, hogy egyszer majd a feleségem lesz. Ja, a legfontosabbat nem is beszéltük meg! Természetesen nem most, de a jövőben szeretnél babàt?

Kérdésén felnevettem, hiszen egyszerre volt aggódó és szégyenlős. Nem akart tolakodó lenni, viszont remélte, hogy azt a választ kapja tőlem, amit hallani akar.

-Igen, legalább tíz gyereket akarok. Ha lehet, ikreket is. Az se baj, ha kettesével jönnek!

-Akkor jó, mert egy egész gokart csapatnyit akarok... Kikell nevelni őket a Forma 1-re...

-A következő kérdés... Te ugye Monacoba laksz, de én itt, Olaszországba. Gondolom a jövőben nehéz lesz anélkül, hogy ne költöznénk össze...

Anélkül, hogy megvárta volna mit szeretnék mondani egyből a szavamba vágott.

-Költözz hozzám! Oké, nem most azonnal, de mondjuk egy év múlva. Úgy sem tudunk folyton együtt lenni, tehát megunni nem fogjuk egymást, de amikor csak lehet szeretnék veled lenni.

A mosolyom ha elemezni kellene, annyira ragyogott, hogy akár meg is vakította volna a velem szemben fekvő férfit.

Istenem! Köszönöm, hogy amikor jelet kértem tőled, akkor egy ilyen csodás embert sodortál az utamba és fenekestül felforgattad az életem.