Istenem, adj egy jelet (Charles Leclerc)

10.

A hűvös szellő, ami a tenger vize felett siklott át, szinte megcsiklandozta a bőröm és az sem segített a helyzeten, hogy Charles érintése egyszerre érződött magamon jégként és tűzként, miközben táncoltunk.

A hideg futkosott rajtam, a levegő pedig egyre fülledtebb lett így lementem az hajó aljába, ahol a konyha volt található és a hűtőajtót kinyitva teljesen bedőltem a polcokhoz.

-Felüdülés! Nincs ennél jobb érzés....-Egy jégdarabot a nyakamhoz szorítva hajtottam hátra a fejem, amikor meghallottam a lépéseket velem szemben.

-Biztos vagy benne?- Charles arca magabiztos volt, egy percre sem emelte le rólam a tekintetét, amivel zavarba hozott.

Úgy nézett végig rajtam, mintha egy őzike lennék, ő pedig egy oroszlán és most készülne becserkészni. A szám egy pillanat alatt kiszáradt és a hűtőből ömlő hideg levegő azonnal átváltozott tűzforróvá.

-Azért jöttem le, hogy egyedül maradjak.-Felém sétált és a kezemből kivette a kis jégdarabot, amivel köröztem a nyakamnál.

-Tudom, én pedig épp ezért jöttem utánad.-Nyelvéhez emelte a jeget, majd miután a nyelvéhez érintette, a mellem felső domborulatához nyomta, és húzni kezdte a bőrömön.Seggfej.

Szememet becsukva könyörögtem magamban, hogy húzzon el minél hamarabb jó messze tőlem, mert, ha ez így megy tovább, nem fogok tudni parancsolni magamnak.

-Akkor talán visszamehetnénk a többiekhez.-Törtem meg a feszült csendet kettőnk között.

Nem azért volt feszült, mert kínos lett volna, sokkal inkább azért, mert egy apró szikra kellett ahhoz, hogy egymásnak ne essünk. Szemeivel minden porcikámat jó hosszan körbejárta, míg a jég el nem olvadt a kezében. Akkor milyen meleg lehet az ő keze, ha nála csak pár másodpercig bírta és végül elolvadt?

Másik kezével a derekam felé nyúlt, majd határozott mozdulattal közelebb rántott magához. Zöld szemei úgy világítottak, mintha bennük lenne a sarki fény, én pedig minden alkalommal amikor belenéztem, egy kicsit elvesztem.

-Szerintem maradhatnánk.-Felém hajolt, én pedig próbáltam volna hátrébb, de sajnos a hűtő polcai ebben határozottan megakadályoztak.-Nehezen kapsz levegőt, vagy miért kapkodod ennyire?

Kezét a csípőmről a combomra vezette, ujjai alig érintették a bőrömet, majd a ruhám alját elérve megváltoztatta az irányt és felfelé indult el.

Szemeimmel követtem a kezét, így amikor a szoknyámat már a bugyim tetejéig húzta fel a jobb oldalt, elakadt a lélegzetem is, ő pedig egy halk sóhajt engedett el.

-Szép minta.-Mutató ujját a csipkés részre nyomta, és rajzolgatni kezdte a minták vonalát, majd elkezdett beljebb haladni oda, ahol már amúgy is tüzeltem.

Nem tudok megszólalni. Akarok mondani valamit, bármit, amivel megállíthatom, amivel a pillanat abba marad, de nem megy. Nem megy, én pedig odaveszek ezért a paliért.

Felemelte a tekintetét a bugyimról, majd a szemembe nézett, aztán pedig a fejem mögé, ahova aztán oda is nyúlt, végül egy újabb jégdarabot fogott meg és kiemelte a fejem mögül.

-Hm, sajnos az előző elolvadt, de szerencsére van még itt pár darab.-Szemeim kitágultak, majd mikor megláttam, hogy mire készül nyitottam a szám, de már késő volt.

A hasam alján éreztem meg a jéghideg darabot, amivel apró mozdulatokat tett a perzselő bőrömön, aminek hála a megolvadt víz elkezdett lefolyni végig a lábam felé. Mikor elért a bugyimhoz, egy halk apró nyögés szaladt ki a számon, amire elhúzta mosolyra a száját.

Jobb kezemet felé emeltem, majd odaszorítottam az állához, hogy egyenesen a szemembe nézzen. Nyelvét kidugva végig nyalt alsó ajkán, kezével pedig még jobban hozzám nyomta a jégdarabot, amire egy apró morgás hagyta el a számat.

-Ne baszakodj velem Leclerc, nem szép dolog amit csinálsz!-Annyira határozott akartam lenni, hogy végül a hangom kétszer is elcsuklott az izgalomtól, amit ő mosolyogva hallgatott végig.

Azok a kis imádni való gödröcskéi ismét felbukkantak én pedig ismét ellágyultam, így fordított helyzetbe kerültem anélkül, hogy észrevettem volna.
Figyelemelterelésként használja, ez már biztos.

-Mondd, hogy nem akarod...-Hüvelyk ujjával simogatta az arcomat, míg a többi ujja az arcom másik oldalán terült szét.- Mondd, hogy hagyjam abba és megteszem.

-Ez így nem helyes, te is tudod...-Lehunytam a szemem, ujjait a számon éreztem meg, majd a nyakam felé vette az irányt.

-Mi, hogy akarjuk egymást? És ki mondja, hogy nem helyes?

-Charles...-Közelsége szinte már teljesen megbolondított, olyan vágyat éreztem a testemben, amit azelőtt még talán soha és alig vártam, hogy a húsos szája megérintsen valahol.

-Gabi.-Csillogó szemeibe nézve próbáltam a maradék önuralmam összeszedni de minden érintése és lélegzete megbolondított és még jobban elcsavarta a fejem.- Van egy ötletem.

-Előre tudom, hogy nem fog tetszeni...- Megráztam a fejem, majd mosolyogva figyeltem az előttem álló férfit.

-Tulajdonképpen... Ha nem érünk egymáshoz, az nem is megcsalás, igaz?

Szemöldököm összehúzva figyeltem rá, vártam a magyarázatot, hogy mégis mi jutott eszébe, de szavak helyett megragadta a karom és húzni kezdett maga után.