újrakezdeni [haikyuu!!] ✓

4 .ᐟ

Suli után kicsit rendet tettem a szobámban amíg Kageyamára vártam. Na jó, ez így túlzás. Kicsit megcsúsztam az idővel, ezért a megbeszélt időpont előtt öt perccel behánytam mindent a szekrényembe, és pár próbálkozás után sikerült is rácsuknom az ajtót. Majd maximum kinyílik, és egy ruhalavina maga alá temet minket.

Négy után pár perccel megszólalt a csengő, szóval papucsban kisiettem a kapuhoz, hogy beengedjem Kageyamát, aki iskola- és sporttáskával a vállán várakozott.

— Szia — köszöntem kínosan. — Gyere be.

— Helló — biccentett, és követett engem a házunkba.

Az egész szitu olyan furcsa és kellemetlen volt, hogy azt szavakkal nem lehet leírni.

— Kövess — intettem neki, és elindultam a lépcsőn a szobámba. Hallottam, hogy halk léptekkel jön utánam. — Tedd le a cuccod, ülj le nyugodtan, mindjárt elkezdjük — szóltam hátra neki, aztán lementem, hogy hozzak a konyhából egy kancsó vizet és két poharat.

Mire visszaértem, Kageyama a fotelemben ült, közömbös arckifejezéssel szemlélve a szobámat.
A vizet az íróasztalomra tettem, és egy pillanatnyi hezitálás után leültem az ágyamra.

— Tehát — köszörültem meg a torkom. — Shakespeare és a színház.

— Ez a témánk? — húzta össze a szemöldökét Kageyama.

Majdnem hangosan felsóhajtottam, mert rájöttem, hogy nem lesz egyszerű egy ilyen nemtörődöm emberrel elfogadható projektet összehozni, de helyette csak biccentettem.

— Szerintem gyűjtsünk anyagot először. Használhatod a laptopomat, én felhozok egy tabletet. Melyik témát szeretnéd?

— A Shakespeare-eset — döntött kis gondolkodás után Kageyama.

Ezután csend borult a szobára, amit néha pötyögés vagy kattintások zaja tört meg. Amíg egy — szerintem kifejezetten természetellenes, és orvosok által ellenjavalt — pozícióban ültem, totál elgémberedtem, szóval kábé húsz perc leteltével, mikor megpróbáltam nyújtózkodni, olyat roppant a gerincem, mintha kettétörték volna. Kageyama tágra nyílt szemekkel felkapta a fejét, majd miután megbizonyosodott róla, hogy még mindig egy élő emberrel van egy szobában, visszatemetkezett a laptopba. Vagyis visszatemetkezett volna, mert megelégeltem a várakozást.

— Mostmár belekezdhetünk a vázlatba, nem?

— Tőlem igen — felelte, aztán a képernyőre siklott tekintete, és grimaszba torzult arccal olvasott el valamit.

— Mit csinált Shakespeare, amin ennyire kiakadsz? — furcsálltam.

Választ nem kaptam, szóval úgy döntöttem, megnézem akkor a saját szememmel. Keresztülsétáltam a szobán, el a fotelig, és áthajoltam Kageyamán. Megcsapott a dezodor vagy kölni illata, de nem az érdekelt, hanem az, hogy a fiú megnyitott lapjainak köze sem volt Shakespeare-hez, vagy az angol színházhoz. Na jó, kettő azért volt "W. Shakespeare munkássága" és "Angol reneszánsz dramaturgia, reneszánsz színház" címmel... a többi meg... Én esküszöm megütöm.

"Röplabda meccsek ma", "röplabda élő közvetítés", két csapat meccsének eredményei, fogadások (?!!). Juj. Annyira ledöbbentett ez az egész, hogy az agyam elfelejtett melankóliába zuhanni a visszatérő emlékektől.

— Ezt te nem mondod komolyan — ültem le a fotel karfájára.

Kageyama felém fordult.

— Unalmas volt a téma — szabadkozott.

— És az én laptopomon akartál fogadni, vagy mi? — bámultam rá hitetlenül.

— Fogadni?

— Ott a Bet365, ne álltass — fújtam ki hangosan a levegőt. — Nem is egyszer, hanem — hajoltam közelebb a képernyőhöz —... miért van négyszer megnyitva?