1 .ᐟ

229 14 3
                                    

Összeszorult a gyomrom, ahogy a tornateremből kiszűrődő zajok megütötték a fülemet. Földbe gyökerezett a lábam. Egy labda csapódott a padlónak, majd pattogva továbbgurult.

— Szép volt! De tudnád legközelebb kicsit magasabbra adni?

— Persze, bocsi. Mehet?

Egy dobás, egy fogadás, egy feladás, egy ütés. Miután a röplabda ismét földet ért, a két hang tulajdonosa elégedetten összepacsizott. Tudtam, hogy nem illene hallgatóznom, ahogy a két fiú szedelőzködni kezdett, de egyszerűen nem bírtam elmozdulni a helyemről.

— Már kíváncsi vagyok az elsőévesek meccsére — kezdte az egyik, érezhető volt a hangsúlyán, hogy töpreng.

— É... én is. Szurkolok a törpének.

— Sok potenciál rejlik benne. És a másikban is. Ha a Pálya Királya lemond az egyeduralmáról, megállíthatatlan lesz.

Kis csend állt be, amíg a két fiú összecipzárazta a táskáikat.

— Uáhh — ásított az egyik, aztán — gondolom — ahogy feltápászkodott, megnyikordult a
cipője. — Hazamegyek, és végigalszom a délutánt.

— Mostanában elég fáradt szoktál lenni...

— Öh... Ümm... későn fekszem le, csak az — hebegett a fáradt fiú. Ekkor hirtelen kiléptek a teremből.

Úgy rezzentem össze, mint akit rajtakaptak, de nem vettek észre, így zavartalanul folytatták a beszélgetést, amíg én a falnak lapulva átkoztam magamat, hogy miért vagyok még itt.

— Ugyan, Tanaka, előlem nem kell eltitkold, hogy segítesz a tökmagnak és a Királynak — nevetett elnézően a szürke hajú, aztán bezárta a tornatermet. — Én is tanítok ezt-azt Hinatának. Meg kell hagyni, nagyon eltökélt.

— Aaazta, Suga-san!

— Tanaka — szólalt meg ismét a szürke hajú, a hangjuk és a lépteik is távolodtak. — Ez maradjon egy titok. Daichinak nem kell róla tudnia.

— Értettem...!

Ezzel becsapódott mögöttük a főépület ajtaja, és elnyelte a hangjukat. Feleszmélve én is a fiúk után indultam, átkoztam a tájékozódóképességem, ami cserben hagyott, és ahhoz vezetett, hogy végighallgassam ezt a beszélgetést. Nyomasztó gondolatokkal a fejemben vetettem egy utolsó pillantást a tornateremre, és szinte futva kerestem meg az iskola kijáratát.

ᶻ 𝘇 𐰁

újrakezdeni [haikyuu!!]  ✓Donde viven las historias. Descúbrelo ahora