Kpop Oneshootok tárháza

Namjoon oneshoot 2.

-Szerinted miért jöttem ide?

-Bulizni egyet? - kérdeztem vissza reflexből. Egyik kezét zsebre dugta.

-Szerinted miért jöttem a kocsimmal?

-Kocsiddal jöttél?! RM! Ez rohadt veszélyes! - akadtam ki teljesen.

-Igen a kocsimmal, ami csak a csinos kis seggedre vár, hogy elvigyen magamhoz. - hajolt újra közelebb hozzám majd egyik kezét a falnak támasztotta a fejem mellett, így nézett le rám.

-RM, de... nem mehetek el... ki fog segíteni nekik összepakolni? - néztem félre. Igazából bárhova akartam nézni csak rá nem.

-Majd visszajövünk később. - nyúlt hosszú ujjaival az államvonalához majd maga felé visszafordította a fejemet. Felhúztam a szemöldökömet.

-Gondolom visszajövünk...

-Hozom a srácokat is. Úgy is tudom, hogy a lányok oda meg vissza lennének értük.

-Persze, hogy oda meg vissza lennének értük! Hisz... ti vagytok a BTS! - mondtam ki a nyilvánvaló tényt.

-Szóval te is csak, ezért vagy odaértem? Mert én is a BTS egy tagja vagyok. - mért végig gúnyosan.

-Szerinted ezért vagyok veled együtt? Neked elmentek otthonról! - löktem el magamat a faltól majd elsétáltam mellette. -Ha csak azért lennék veled, mert a BTS egy tagja vagy, akkor egy szextől tovább nem mentem volna veled. - mondtam ki a súlyos igazságot majd lenyomtam a kilincset, de még hátrafordultam. - Tudod én leszarom, hogy egy idol vagy. Leszarom, hogy a BTS vezetője vagy, sőt leszarom, hogy híres vagy. De még az is hidegen hagy, hogy millió lány csorgatja utánad a nyálát és követik mindenegyes lépésedet, mindennap, megállás nélkül. Nem érdekel, hogy milliárdos vagy. Nem érdekel, hogy hány kocsid van vagy éppen milyen drága öltöny lóg rajtad jelen pillanat. Ezek képletes dolgok. Én nem ezért vagyok veled és fáj, hogy így gondolod. De tudod mit?! - vettem egy mély levegőt és az ajtó fele fordultam, hogy ne lássa arcomon legördülő könnyeimet. -Ha te tényleg csak azt gondolod, hogy ezért vagyok veled együtt, akkor én most úgy megyek ki innen, hogy... - gyorsan visszanyeltem a könnyeim egyrészét - szakítok veled.- ejtettem ki számomra a legsúlyosabb szavakat a világon majd hátam mögött hagyva mindent, kiléptem az ajtón.