Kpop Oneshootok tárháza

- J- Hope pov 5. -

Elhoztam az előző J-Hope rész (J-Hope 4.) folytatását ENCIIIthereader kérésére. Remélem tetszik majd nektek. Jó olvasást hozzá nektek! 🥰❤️

⋆｡‧˚ʚɞ˚‧｡⋆ J-Hope ⋆｡‧˚ʚɞ˚‧｡⋆

Más nap reggel arra keltem, hogy melegem van. De nem kicsit, hanem szokatlanul nagyon! Lassan kinyitogattam szememet majd találkozott tekintetem egy gyönyörű mogyoró barna szempárral, amik ébredésemre aprón csillógni kezdtek.

- Jó reggelt Gyönyörűm! - mosolyodott el szélesen majd puha kezét az arcomra simította és óvatos köröket rajzolva bőrönre cirógatni kezdett. A testem érintésére, azonnal bizseregni kezdett.

- Jó reggelt drágám! - mosolyogtam rá vissza majd fejemet mellkasába fúrtam és jól esőn hümmögtem.
- Annyira jó újra látni és veled lenni. Annyira nyugis és annyira hiányzott már.

- Nekem is hiányoztál. Főleg az együtt töltött idő. Most érzem igazán, hogy minden a helyére vissza állt, hogy itt vagy velem. - simítottam kezemmel hasára majd egy puszit nyomtam csupasz mellkasára.

- Nincs kedved ma valamit csinálni? - kérdezte egy kis idő elteltével.
- Nekem bármi megfelel, ami neked is.
- Mihez lenne kedved neked?
- Hmm... - gondolkodtam el majd, mint ha hirtelen valami kattant volna agyamba, úgy jött a gondolat - Mi lenne, ha elmennék valamerre sétálni egyet? - néztem fel rá izgatottan. Tudtam, hogy imád túrázni és fotózni, ezért ezt találtam most a legjobbnak.

- De az neked is jó lenne? - kérdezett vissza komoran. Hevesen bólogattam válaszul, mire egy nagy mosollyal bólintott ő is. - Mit szólnál, ha kimennénk a Fuji-hoz? Ott még úgy sem voltál. - kezdett el öltözni, mire én is követtem példáját.

- Nekem teljesen megfelel. Tudod jól, hogy imádok új dolgokat felfedezni!
- Tudom jól. Ezt is imádom benned.
- És még mit? - haraptam alsó ajkamba, hogy egy nevetést vissza fogjak. Hirtelen karjait éreztem meg mögülem körém fonódni majd Hobi ajkait, ahogy puszikkal kezdi behinteni bőrömet.

- A hangod, a szemeid, a tested, azt ahogy nevetsz. Az mondjuk a kedvencem! - kuncogott fel, mire én sem bírtam ki. - Na igen! Erről beszélek! - mondta majd nyakamra puszilt és elengedett, hogy tovább öltözzön.

- Szeretlek! - mondtam ki a semmiből magam elé. Hobi egy pillanatra megállt majd teste elernyedt.

- Én is szeretlek drágám, mindennél jobban. - mosolyodott el majd egy puszit nyomott a fejem búbjára. - De haladj, mert idő mire kiérünk! - nézett rám "szigorúan".

- Sietek, sietek! Addig dobj össze vagy 2-3 szendvicset. - simogattam meg arcát, mire bólintott és kiment.

Útközben a Hobi által elkészített szendvicseket megettük, míg a hegyhez értünk. Nem mondom azt, hogy meleg volt itt, mert akkor hazudnék. Na meg rengeteg por. A szél a mai nap igencsak nem volt kedvező a számunkra, de ez sem szegte kedvünket.

- Akkor most mosolyogj! - szinte ki se mondta barátom a fényképezőgépének kattanása már fel is csendült. - Ahh, mennyire gyönyörű vagy! - nézte meg az elkészített képet.

- Én meg mennyire boldog vagyok, hogy az enyém vagy újra! - fontam kezemet karjára, mire mosolyogva puszilt arcon.

- Mindig is a tiéd voltam drágám. Idő ide vagy oda. Az érzéseim sosem fognak feléd változni.

- Az enyémek sem feléd! - pusziltam szájára majd kéz a kézben indultunk még feljebb.

Amikor a tetejére értünk én kifulladva támaszkodtam a térdeimre, míg barátomon egy lehelletnyi fáradtság nem látszódott. Komolyan, hogy csinálhatja ezt? Több kilóméter, meredek séta és ő meg... ő rajta meg semmi!

- Áruld el, hogy csinálod ezt! - néztem fel rá félig.
- A jó kondi sok mindennek a titka. - kacsintott rám huncutul, mire az arcom még pirosabbra váltott.

- Miért is kérdeztem rá? - kérdeztem magam elé bámulva. Oké, össze kell szednem magamat. Nem lehet puhány Hobi mellett! Fújtam még kettőt, aztán felegyenesedtem. Abban a pillanatban elém állt. Kérdőn néztem rá. Kezemet kezébe vette majd mind kettőre külön- külön egy- egy puszit nyomott. A szívem hevesen dobogni kezdett. - Mi az drá...? - kérdeztem volna, mire térdre ereszkedett. Most... most... most... MI FOG TÖRTÉNNI?!

- Annyira aranyos vagy mikor pánikolsz. - kezdte el szívni a véremet mosolyogva.
- De... de... - akadtam meg. A szemeimbe könnyek gyűltek. Annyira boldog voltam jelenleg.

- Kis egyetlenem. - búgta lágy hangon majd zsebéből előhúzott egy kis szív alakú dobozkát. Az én szívem abban a pillanatban állt meg. Ez nem lehet igaz... minden levegőm elhagyta a testemet. Ez egy álom lenne? Ugye nem? Ha igen akkor valaki most csípjen meg! - Úgy gondoltam eljött az ideje. Főleg, hogy te mindenek ellenére is mindig mellettem voltál és támogattál. Még a mostani katonaságban is. Hetente látogattál, amit mindenegyes nap rendíthetetlenül vártam és mindig számoltam mikor fogsz újra eljönni hozzám. De te jöttél. - hangja elcsuklott. Teljesen meg volt hatódva ő is. De az én szememből is már csak szüntelenül folytak a könnyeim. - Mindig bizonyítottad a szerelmedet és a szeretetedet felém és ennél hálásabb soha nem tudok lenni a világon. - nagy levegőt vett, hogy egy kicsit felszívja magát - Te voltál az első ember az életemben, aki igazán tudta a mosolyomat értekelni és szeretni. Te voltál az az ember, aki a semmiből toppant elő és kavarta fel az életemet. De annyira, hogy beléd szeressek és magamnak tudjalak. Szeretlek y/n. Mindig szeretni foglak. - emelte rám szemeit, amiket lágyan az enyémbe fúrt - Most pedig... - vett egy mély levegőt és egy széles vigyor jelent meg arcán - Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jönnél és a szerelmünket egy újabb szintre emelnénk? - kérdezte, mire én azonnal a nyakába ugrottam és megállás nélkül ismételtem.

- Igen, igen, igen, igen! EZERSZER IS IGEN!

｡‧˚ʚɞ˚‧｡⋆ J-Hope ⋆｡‧˚ʚɞ˚‧｡⋆

Remélem tetszett nektek❤️💜 Ha gondoljátok és szeretnétek írhattok nekem ötleteket. Megpróbálom, minél hamarabb elkészíteni őket.❤️