Kpop Oneshootok tárháza

🌶 - Jungkook pov 8. - 🌶

- Tényleg? - nevetett fel hitetlenkedve - Végül ténylegesen őt válaztottad? - horkant fel idegesen. Kezeivel teljesen sakkban tartott a falnál. Kikerekedett szemekkel figyeltem őt. - De hisz megcsalt téged y/n! - csapott egyet a falba kezével a fejem mellett.
- De hisz ő most megígérte, hogy megváltozik... - szegtem le fejemet, azonban ő állam alá nyúlva visszaemelte magára.
- Ne próbáld azt bemesélni nekem, hogy elhitted, amit az a szarházi mondd neked?!
Szinte lángolt, sőt. Tűzelt a dühtől.
- JUNGKOOK!
- Én tényleg bármit megtudnék érted tenni! BÁRMIT! Az ég világon bármit, hogy az enyém legyél! És tudod mit? - hajolt még közelebb hozzám, ezzel totálisan hozzám simulva.
- Mit? - kérdeztem lélegzet visszafojtva.
- Meg is szerezlek magamnak. - mondta majd keze közé vette arcomat és szenvedélyesen megcsókolt. Azonnal átadtam magamat az érzésnek és visszacsókoltam.
Ezt mind, azért csináltam, mert azt hittem Jungkook semmit sem érez irántam, így féltékennyé próbáltam tenni azzal, hogy összekavarok az exemmel újra, aki történetesen a legjobb haverja volt...
Jungkook csak úgy nyomott és csókolt. Éreztem, ahogy egész lénye elveszik bennem, mint aki egész életében csak erre a pillantra várt, ami talán tényleg így is volt.
- Jungkook, várj... - tettem kezemet izmos mellkasára és kicsit elhúzodtam tőle. Idegesen beharapta száját majd kíváncsian fúrta tekintetét az enyémbe.
- Mi a baj y/n? Kicsit gyors? Sajnálom, de egyszerűen már nem bírom magamat visszatartani tőled. - szegte le fejét. Most rajtam volt a sor, hogy kezem közé vegyem tökéletes arcát és visszaemeljem magamra.
- Nem-nem az, sőt! Nekem ez kevés. Többet akarok. Többet akarok belőled. A lényedből. A testedből. A lelkedből. Mindenedet akarom. - kezdtem el össze-vissza magyarázni. - Sőt! Nem akarom, hanem egyszerűen úgy érzem szükségem van rád.
- Biztosan jól átgondoltad ezt? Mert ezután nem lesz vissza út. - mondta, mire értetlenül ráncoltam össze homlokomat. - Csak, hogy tisztázzunk valamit. Nekem egyedül csak rád és csak is rád lesz szükségem, ami azt jelenti. Soha senki nem teheti rád a kezét. Soha nem érhet hozzád senki. Ha csak nem adok rá engedélyt, de hamarabb ölném meg, mintsem adnék bármilyen engedélyt. - túrt bele idegesen fekete hajába majd nagyot sóhajtott. - De ezen felül van még egy fontos dolog is. - mutatta fel mutatóujját.
- Még pedig? - kérdeztem vékony egérke hangon.
- Ha egyszer magamévá tettelek onnantól kezdve az enyémmé válsz.
- Én... én... - kezdtem el dadogni, mire egy ördögien vonzó mosoly jelent meg csodálatos ajkain.
- Te csak mi? Szerinted nem jött le nekem az, hogy csak féltékennyé akartál tenni?
- Nem gondoltam, hogy le fog jönni... - hajtottam el fejemet róla, mire kezét torkomra szegezte és fejemet hátradöntötte.
- Akkor most elmondom neked drága napsugaram, hogy tudtam, miben mesterkedsz és alig vártam, hogy lecsaphassak rád. - szorította meg torkomat majd mohón falni kezdte ajkaimat. Kezeim, azonnal ruhája alá kalandoztak. Nadrágját már csatoltam is ki, ami lengén lecsúszott csípőjén és egy nagy puffanással esett a földre. Jungkook kilépett belőle majd arrébb rúgta, válaszul felhajtotta szoknyámat majd melleimet kibújtatta felsőmből és azokat is kényeztetni kezdte. - Most megbűntetlek, azért mert azt hitted átvághatsz engem. - szűrte fogai közt majd egy mozdulattal kapott az ölébe. Nem tétlenkedve döfött belém, amit egy hangos nyögéssel díjaztam. - Légy jó kis lány napsugár, rendben? Csináld azt, amit mondok és talán, de tényleg csak talán holnap után fogsz tudni lábra is állni.
- Miért pont csak holnap után? - kérdeztem vissza nyögések között. Egyszerűen, olyan tempóban mozgott bennem, hogy már szinte az eszméletemet is kezdtem elveszíteni. A nevemet már megsem tudtam volna mondani...
- Azért napsugár, mert ma, olyan szinten megbűntetlek, hogy nem fogod elhagyni az ágyamat. Nem fogom hagyni mostantól, hogy elkórincálj. - búgta mély hangon, miközben a nyakamon szivogatta vékony kis érzékeny pontjaimat.
- Akkor most...
- Most? Most napsugár egész éjszaka te leszel az én játékszerem és annyi lesz a feladatod, hogy egész este az én nevemet kiáltsd, miközben annyiszor teszlek magamévá, amennyiszer meg nem unom, értetted? - kérdezte komoly arccal, miközben egy olyan pontott érintett bennem, amit azt sem tudtam létezik. Hangosan felnyögtem, mire hitetlenkedve rázta fejét és bevitt a szobájába, ahol ahogy ígérte beváltotta ígeretét. Nem, hogy holnap után, de szerintem még azután sem fogok tudni lábra állni.