Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

3.fejezet

Napok teltek el azóta hogy Dominik elvitte orvoshoz. Szerencsére már sokkal jobban érzi magát és ha ezt nehéz is bevallania, de ez a focistának köszönhető. Végre újra tudott dolgozni, viszont arra nem számított, hogy ez alatt a pár nap alatt mennyi munkája is halmozódott fel. Egy kis vállalkozása van, ha lehet úgy mondani, és rajta kívül csak egy ember dolgozik vele. Az egyik barátnője akit az egyetemen ismert meg. Mivel az egyetemen építészmérnöknek tanul, így egy ingatlan közvetítő irodát alapított. Nehezen kezdődött, de úgy érzi egyre jobban halad veled.
-Szia Gemma. Jobban vagy már?-nyitotta be a kis irodájába a barátnője, aki egyben a kolléganője is.
-Szia Mary. Igen, már jól vagyok.
-Látom, olyannyira hogy már bele is vetteted magad a munkába.-nevetve ült le vele szembe az asztalhoz, mire Gemma elkezdte átnézni az egyik ingatlan adatait.
-Muszáj. Rengeteg munka kimaradt. Megpróbálom bepótolni őket amennyire csak lehet.
-A fontosabb ügyfeleket elintéztem, de akadt olyan akivel kicsit nehezebben megy. Átvennéd?
-Kiről van szó?-Mary egy nagy sóhaj után gyorsan kikereste a tabletjén az ügyfelet.
-Na nem. Most komolyan mondod?-Nem fordult eddig elő vele hogy olyan ügyfele akadt aki minden kis apró dologba beleköt, de ez az illető pont olyan. Elég nehéz dolguk van vele, hiszen eddig akárhány házat vagy lakást megnézett, valami mindig akadt ami nem tetszett neki.
-Most nézett meg két lakást. Az egyik tetszik neki, de az utca nem ahol van. Szerinte túl zajos. A másikban nem tetszett neki az elrendezés. Nem szeretné ha egyben lenne a nappali az étkezővel és a konyhával.
-De ezen lehet változtatni. Nem mondtad neki?
-De Gemma mondtam neki. De veled szeretne erről beszélni. A te elképzelésedre kíváncsi.-Gemma csak megdörzsölte a homlokát, hiszen elég nagy fejfájást okozott eddig is nekik ez az ügyfél.
-Rendben.  Felhívom és beszélek vele. Megmutatom neki újra a lakást, és elmondom hogy min hogyan lehet változtatni. Lehet végre tetszik majd neki.-Mary arca szinte felderült amikor felfogta, hogy a barátnője mit mondott neki.
-Szuper, átküldöm a lakás adatait. Sok szerencsét.-szinte kirohant az irodából, ami miatt Gemma csak elnevette magát.

-Gemma, de örülök hogy látom. Jobban van már? Mary mondta hogy lebetegedett, ezért nem tudta megmutatni a lakást.-Mr. Anderson nagy mosollyal az arcán állt Gemmával szemben, aki egyre erősebben szorította a lakás kulcsait a kezében.
-Én is uram, és igen már szerencsére minden rendben van. Nos, megnézi újra a lakást? Lenne egy pár dolog amin lehetne változtatni, ha őn is szeretne.-megvárta amíg a férfi bólint és csak utánna nyitotta ki a lakás ajtaját. Mr. Anderson újra körbe nézett, addig Gemma csak meghúzta magát a nappaliban arra várva hogy végre a férfi elmondja mit szeretne.
-Tetszik a lakás. Nagyon jó helyen is van, de ez a kialakítás hogy minden egyben van, nekem nem tetszik.
-Nos, ezen lehet változtani. El lehet választani a tereket egy térelválasztóval, úgy és annyira amennyire szeretné. Lehetne akár egy tolóajtót felszerelni a konyha és a nappali között, így amikor akarja egybe tudja nyitni újra a teret.-Gemma folyamatosan végig mutatott neki mindent amire gondolt, hátha így elnyeri a tetszését a férfinak.
-Ez nem is rossz ötlet. Mondjuk a tolóajtó nem jutott volna eszembe, de hát azért van maga itt, hiszen maga a szakember.-nevetett a nőre jókedvűen, de ő a férfival ellentétben nem volt ennyire boldog.
-Van egy pár kép amit megmutatnék. Így könnyebben tudna dönteni.- volt valami az idősebb férfiban ami miatt nem szívesen ment hozzá közelebb, de jelen helyzetben muszáj volt oda állni mellé.
-Ez lenne a választó fal. Arra a falra szerelnénk fel, így ez egy zártabb tér lenne. -kezdte el elmutogatni újra, azt amit a tableten is látnak.- ez pedig a tolóajtó. Természetesen rengeteg fajta van már a piacon belőle, így olyat választ ami önnek tetszik.-a férfi csak hümmögött amíg a képeket nézte.
-Ön melyiket ajánlja?
-Szerintem az ajtó jobb lenne. Rengeteg fény jutna be a konyhába a nappaliból, de ha úgy akarja akkor el is tudja rejteni. Ez az én véleményem.-nem lepte meg hogy kikérte a veleményét, hiszen mások is tettek már így.
-Egyre jobban tetszik az ajtós ötlet. Az hamarabb megvan ugye?
-Igen, elég hamar megvan.
-Rendben. Tetszik az ötlete. Ez a lakás lesz az, ebben már biztos vagyok.-csapta össze a tenyerét és nagy mosollyal az arcán nézett a nőre.
-Biztos benne? Ez nagyon fontos döntés.
-Biztos vagyok benne Gemma. Maga nagyszerű munkát végzett, és az a lakás számomra tökéletes lesz.
-Nos akkor gratulálok Mr. Anderson. Megvan a lakása.
-Azért még ez annyira nem igaz, elég sok pénzembe kerül majd.
-Higgye el, imádni fogja majd. Mehetünk akkor?- a férfi csak elindult az ajtó felé, és kitárva várta hogy Gemma is csatlakozzon hozzá.
Épp a lift előtt álltak arra várva hogy kinyíljon, amikor szembe találta magát azzal az emberrel akit napok óta sikerült elkerülnie.
-Gemma?

-Ne haragudj Gem, de komolyan csak te lehetsz úgymond ennyire szerencsétlen.-Mary nagyon jót derült amikor Gemma elmesélte neki a legkellemetlenebb pillanatot amit a mai nap átélt.
-Annyira nagyon kedves vagy ilyenkor.
-De hát ez az igazság. Most komolyan, mennyi esély volt arra hogy pont a focistával találkozol ott?
-Az hagyján hogy találkoztunk, de nem láttad az arcát amikor Mr. Anderson a keresztnevemen szólított. Szerintem azt hitte hogy van valami közöttünk, főleg hogy Anderson a kezét a hátamra tette amikor beszálltunk a liftbe.
Komolyan mondom Mary, lerít róla hogy mit gondolt.- nem érti még maga sem hogy miért zavarja annyira hogy Dominik mit gondolt róla. Ő tudja az igazságot és csak ez számít nem?
-Lehet most abban a hitben van hogy már Anderson a pasid. Mondjuk ahhoz képest hogy negyven pluszos, nem is rossz pasi.-Gemma csak elnevette magát, hiszen Mary mindig is szerette az idősebb férfiakat.
-A tiéd lehet ha nagyon akarod.
-Á hidd el, neki te tetszel. Szerintem én túl bohém vagyok neki.-mutatott a hajára ami vörös színben pompázott.
-Mindegy, pénteken aláírja a szerződést, és nem találkozunk többé. Mondjuk, én ezt annyira nem bánom, ha nagyon őszinte akarok lenni.
-Elég sok fejfájást okozott mindkettőnknek. Főleg nekem múlthéten amikor nem voltál itt.- szidta le Mary Gemmát, de csak nevettek egy jót rajta.
-Mindegy, megyek Mary, nekem mára elég volt. Holnap reggel találkozunk.-gyorsan elköszönt a nőtöl, és már indult is haza.
Egész úton a mai napon gondolkodott.
A legkevésbé sem hiányzott neki az a kis találka a focistával, úgy meg főleg nem hogy egy ügyfelével volt. Látta Dominik tekintetében a meglepődöttséget, valószínűleg azért mert ott találkoztak, ám amikor a focista a mellette lévő férfira nézett a tekintete gyorsan vissza vándorolt Gemmára, és valami furcsa érzés kerítette akkor hatalmába. Nem tudja megmagyarázni hogy miért, vagy hogy mi volt az az érzés, de abban biztos hogy  meg mindig  előtör benne ha csak vissza gondol arra a pillanatra.
Volt valami Dominik tekintetében amit nem tudott elfelejteni.
Megpróbálta kizárni a gondolataiból, hiszen ez csak egy apró kis találkozó volt, amit mégcsak nem is szerveztek meg.

Csak a véletlen folytán találkoztak, ám ez is elég volt ahhoz hogy felforgossa Gemma nyugodt kis életét.