Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

15.fejezet

Dominik feszülten ült be az autóba miután beszélt a menedzserével. Tudja hogy amire jutottak annak Gemma nem fog örülni, de olyan helyzet alakult ki a médiában körülöttük, hogy más választásuk nincs. Dominik titkon kicsit örült is a helyzetnek, de ezt sem Matyinak sem Gemmának nem fogja bevallani.
A forgalom miatt kicsit tovább tartott az út mint szerette volna, de így legalább össze tudta szedni a gondolatait, amire hatalmas szüksége lesz Gemmával szemben.
Amikor oda ért az irodához, egyenesen Gemmához akart menni, azonban egy idegen férfi lépett ki onnan, aki eléggé meglepődve nézett  Dominikra.
-Hello.
-Hello.-Amilyen gyorsan szembe találta magát az ismeretlen férfival az olyan gyorsan el is ment.
-Oo szia Dominik.-Mary volt az első aki kiment hozzá, amint meghallotta a csengő hangját.
-Szia Mary. Gemma?
-Az irodájában van, de azt hiszem vannak bent nála, talán várnod kellene.
-Már nincsenek.-Volt egy furcsa érzése a férfival kapcsolatban, így nagy léptekkel indult el a zárt ajtó felé.
-Mary most hagyj egy kicsit légy szíves.
-Még jó hogy nem Mary vagyok.-Gemma hirtelen felkapta a fejét, amint meghallotta Dominik hangját.
-Hogy kerülsz ide?
-Talán megzavartam valamit?
-Nem tudom miről beszélsz. De talán épp neked kellene végre valamivel elő állnod.
-Ki volt az a férfi?-Dominik egyre kiváncsibb volt, mert volt valami a tekintetében ami nem igazán tetszett neki.
-Senki. Szóval mit sikerült intézned?

-Abba hagynád a járkálást? Komolyan mondom Gemma, már elszédülök miattad.-Gemma lakásán voltak, hiszen ezt mégsem lenne szerencsés az irodában megbeszélni, ahol más is hallhatja őket.
-Pont nem érdekel. Szédülj csak, legalább addig is csendben van. Amióta kinyitottad ma a szádat csak a baj jön ki belőle. Te meg a nagy szuper ötleteid.
-Akkor találj ki te valamit ha annyira könnyű szerinted.-Dominik eddig türelmes volt Gemmával, hiszen igaza volt. Miatta kerültek ilyen helyzetbe, de azon van hogy a legjobb megoldást találja rá.
-Szerinted nem gondoltam rá? Hm?
-Akkor szerinted én mégis mit csináljak? Már mindent át beszéltünk és csak ez az egy lehetőség van.
-Nagyszerű lehetőség komolyan mondom..-Gemma újra elkezdett fel és le sétálgatni, mint amit az elmúlt 10 percen folyamatosan tett. Dominik megelégelte és gyorsan elkapta Gemma karját ezzel megállásra kényszerítette.
-Inkább azt mond meg ki volt az a fickó ma az irodádban? Nem épp ügyfélnek nézett ki.
-Semmi közöd hozzá. És engedj el.
-De igen is van hozzá közöm. Vagy elfelejtetted kinek is vagy már a barátnője?-tudta hogy ezzel az egy mondattal teljesen felrobbantja majd Gemma amúgy is felborzolt idegeit.
Igaza is volt, hiszen ha nem lenne profi reflexe az arca már biztos sajogna a nő ütése miatt.
-Ne merészelj még egyszer annak nevezni.-Dominik csak közelebb hajolt hozzá, így az arcukat szinte csak pár centi választotta el.
-Hát cicám, márpedig a mai naptól fogva az vagy. -Gemma hiába próbálta kihúzni a kezét a férfi karjaiból, Dominik szorosan tartotta.
-Élevezed mi?
-A mostani helyzetet? Igen, annak ellenére hogy meg tudnál ölni a szemeiddel. Ha lenyugodtál elengedlek.
-Lenyugodtam.-Dominik elnevette magát, hiszen tisztán látszott Gemmán hogy még mindig ideges.
-Elengedlek, de ígérd meg hogy nem ütsz meg.-Gemma bólintott, ezért Dominik tartotta a szavát bár félve engedte el a nőt.
-Biztos nincs más választás?-pár perc után szólalt csak meg, de a hangjában már nyoma sem volt az előbbi dühnek. Sokkal inkább letört volt és beleegyező.
-Sajnálom Gemma, de nincs.

-Akkor most hogy legyen? Mert nagyon remélem hogy azt nem várod el hogy minden meccseden kint legyek.
-Azt nem. De azért jó lenne ha pár meccsre kijönnél. Meg ugye ott vannak a válogatott meccsek is, és lassan jön az eb is.
-Na ezért túlzásba ne ess. Azok még messze vannak. Majd akkor megbeszéljük.
-Gemma, ezt most kell megbeszélni.
Fontosak nekem a válogatott meccsek.
-Tudom.-Dominik csak a fejét rázta, hiszen Gemma egyáltalán nem értette hogy mit akar.
-Akkor azt is tudod hogy az emberek számítanak majd arra hogy ott leszel a meccseken. Magyar vagy te is, és a barátnőm is.
-Na na. Papíron kisapám.
-De ezt más nem tudja rajtunk kívül.-hajolt közelebb a nőhöz, aki csak a kezével próbálta eltolni magától.
-Hála neked ugye? És ha már ennyire mindent kigondoltál, akkor mi lesz a nővéremékkel? Hm? Nekik mit mondunk?
-Amit mindenki másnak. Hogy a barátnőm vagy.
-Anna ezt nem fogja elhinni.
-Már miért ne hinné el? Nem tudja miért jöttél előbb haza. Majd valamit kitalálunk hogyha megkérdezi. És amúgy is, este ők is velünk voltak. Láttak minket Gemma. Szóval nagyon magyarázkodni nem kell majd.
-Téged tényleg nem zavar ez az egész? A kamu barátnőd vagyok Dominik. Mindez csak azért, mert volt egy kis hiba.
-Szóval szerinted az hiba volt? És ha én nem annak gondoltam?-újra közelebb hajolt Gemmához, de már számított arra hogy a nő újra ellöki majd.
-Akkor mégis minek gondoltad?
-Szerinted hiba ha az ember megcsókol valakit akihez vonzódik?
-Akkor igen ha a másik nem így gondolja.-Dominik ajkai egy apró mosolyra húzodtak, és látta hogy Gemma szinte le sem veszi a szemét az ajkairól, amikor a nyelvével megnedvesítette azokat.
Hiába is tagadja, látja hogy ő is ugyan úgy vonzódik hozzá, ahogyan ő a nőhöz. Csak annyi különbség van kettejük között, hogy Dominik bevallja magának és neki is, nem úgy mint Gemma.
-Hidd el, tudom hogy te hogy gondolod.
-Csak ugyan? És mégis honnan?-Több sem kellett Dominiknak, elég volt neki ennyi is, hogy bebizonyítsa Gemmának a saját érzéseit. Óvatosan elkapta a tarkójánál és egy gyors mozdulattal már az ajkait is ostromolta. Érezte hogy a nő egy pillanatig meglepődik, de hamar felvette az ajkai mozgását és szinte már falták egymást. Dominik belemosolygott a csókba, hiszen akihez nem vonzódik valaki, azt nem csókolja ilyen szenvedéllyel vissza.
Érezte ahogyan Gemma keze egyre feljebb vándorol a vállán egészen a hajáig, amibe az apró ujjaival szorosan bele is túrt. Ő sem tétlenkedett sokáig, és a kezeit már a nő hátán vezette le, egészen a derekáig. Azonban mielőtt bármi is történhetett volna, a telefonja hangos csörgése megtörte köztük a szenvedélyes pillanatot.
Gemma amint meghallotta a telefont, már tolta is el magától a férfit.
Dominik nagyot sóhajtva hajolt el tőle, de még mielőtt felvette volna a telefont egy gyors pillantást vetett Gemmára.
Az arca piros volt, a szájja duzzadt az előbbi kis tettük után. Csodálatosan nézett ki, de nem volt ideje most csodálni a nőt, mert valaki nagyon el akarta érni.
-Igen? Igen velem van. Rendben, ott leszünk. Szia Matyi.
-Mi az?-kérdezett rá Gemma, amint Dominik letette a telefont.
-Mennünk kell.