Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

2.fejezet

Dominik fáradtan eset be a lakásába hiszen az aznapi edzés eléggé lefárasztotta. Egymás után két nagy meccsük is volt, amiben mind a két alkalommal kezdő volt, és bizonyítani akart a csapatnak és az edzőnek is, hogy nem hiába tette be a csapatba.
Ez miatt eléggé fáradnak érezte magát, de tudta hogy a kemény munka kifizetődik.
Éhesen ment a hűtőhöz azonban abban nem volt semmi olyan ehető étel amit most el tudott volna fogyasztani. Ezért csak elővette a telefonját, és neki állt böngészni a megszokott éttermek között, ahonnan már egy jó pár alkalommal rendelt.
Már épp adta volna le a rendelést, amikor a telefonja hirtelen a barátja nevét írta ki.
-Csá tesó. Na vége a paradicsomnak?
-Hello Doma. Ja már vissza csöppentünk a megszokott hétköznapokba. Nálad mizu?
-Nemrég értem haza az edzésről.
-Akkor nem csinálsz most semmit?-vágott a szavába Balázs, mire Dominik csak értetlenül ráncolta össze a szemöldökét.
-Jelenleg nem. Miért?
-Lenne egy kurva nagy kérésem. Nem érjük el Gemmát, és Anna tiszta ideg miatta.- Szíve szerint rávágta volna ,hogy neki ehhez mégis mi köze van, de mivel Balázs a gyerekkori barátja és Gemma a sógornője ezért vissza fogta magát.
-Lehet valami dolga van. Majd vissza hív.
-Nem, otthon van. Biztos. Beteg. Legalábbis tegnap elég rosszul nézett ki, és ma hiába hívtuk nem vette fel. Aggódunk érte.-Dominik csak sóhajtott egyet, mert már kezdte érteni a barátja miért kereste fel.
-És mit szeretnél mit csináljak?
-Elmennél hozzá? Légyszi nézz rá mi van vele. Nem kérnélek meg ha nem lenne fontos. Anna nagyon aggódik, és őszintén már én is. Nem szokott ilyet csinálni. Ha nem is hív vissza, de ír egy üzenetet ,hogy mi a helyzet de most semmi.
-Jó, küld a címet elmegyek és megnézem mi van vele. De remélem tudod hogy sokkal jössz.
-Tudom, köszi Domi.-nevetett fel végre már Balázs is, hiszen tudja hogy milyen a kettejük kapcsolata.
-Várj, ugye nem valami fertőző izét kapott el? Nekem meccsem lesz pár nap múlva, el ne fertőzzön.
-Nyugi már, nem fog. Na küldöm a címet. Még egyszer köszi.-Dominik csak maga elé nézett egy pillanatig hiszen nem igazán így tervezte a szabad délutánját.

Idegesen állt a lakás ajtaja előtt, ahol már kétszer kopogott, de még mindig nem nyitott senki ajtót.  Már azon volt hogy elmegy és felhívja hazafelé a barátját ,hogy hívják ki a rendőrséget akár Magyarországról is, mert ő ehhez a nevét nem adja. Főleg ha az a nőszemély meghalt.
Azonban hirtelen kinyílt a lakás ajtaja, épp abban a pillanatban amikor már indult volna el.
-Hát te? -Dominik csak végig nézett Gemmán, aki egy mamuszban és egy kockás pizsama nadrágban állt előtte, és szorosan össze húzta magán a köntöst amikor észre vette, hogy Dominik bámulja.
-A tesód azt hitte meghaltál. Jó lenne ha felvennéd neki a telefont.-Ha lehetséges még fehérebb lett mint volt és ami miatt még Dominik is megijedt.
-Basszus, a telefonom!-rohant gyorsan be a lakásba magára hagyva a férfit az ajtóban. Mivel a focista nem tudta hogy most mi történik, ezért csak belépett a lakásba a nő után.
Ez az első alkalom hogy a lakásán van, így elég ismeretlen terepen érezte magát.
-Ha már itt vagy, segíthetnél megkeresni.-hirtelen rákapta a tekintetét Gemmára ,aki már a kanapé párnáit sorban dobálta le a földre.
-És mégis hol keressem? Azt sem tudom mi hol van. Felhívlak inkább, hátha úgy meglesz.
-Szerinted ha hallottam volna csörögni nem vettem volna fel a tesómnak?-állt meg a focista előtt csípőre tett kézzel, de Dominik már ki is kereste a telefonszámát és már hívta is.
Halk csörgést hallottak az egyik szobából, így mind a ketten elindultak a hang felé.
Akkor amikor elindult sose hitte volna hogy már most a hálószobájába is bemehet, de hát az élet kiszámíthatatlan.
-Ez most komolyan a fiókba csörög?-fordult a komód felé ami az ággyal szemben volt, és már épp húzta volna ki a fiókot, amikor a nő hirtelen oda ugrott mellé és rácsapott a kezére.
-Ki ne merd húzni!
-Na mi van? Csak nem a bugyijaid vannak benne?-először elnevette magát, ám látva Gemma arcát azonnal abba hagyta a nevetést és újra a fiókra nézett. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal hogy gyorsan kihúzza, de ez amilyen hamar jött úgy el is illant.
-Kinyomnád végre? Már tudom hol van.-Dominik ajkain egy újabb mosoly jelent meg, főleg amikor észre vette hogy a nő arca halvány piros szint vett fel.
-Biztos? Még nem nézted meg, nem tudhatod hogy biztos ott van-e bent.
-Élvezed mi?- a férfi  csak elnevette magát, és szerette volna tovább piszkálni vele Gemmát, de mivel látszott rajta hogy nincs épp a legjobb formájában, így csak felemelt kézzel elindult a szoba ajtó felé.
-Na megvan?-nézett a fiók felé, amit Gemma gyorsan vissza tolt és már a telefonjával a kezében fordult a focista felé.
-Meg. Köszi.- indult el a férfi felé, de csak kisurrant mellette az ajtón, vissza a nappaliba.