Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

14.fejezet

Hiba volt. Egy óriási hiba. Gemma szinte remegő kezekkel tette le a telefont maga mellé, miután vagy 20 cikket megnézett, amiben úgy emlegetik mint Szoboszlai Dominik barátnőjét. Az az egy kis csók mekkora vihart is képes kavarni az ő nyugodt kis életében. Sejthette volna hogy a rengeteg ember közül, jó páran Dominikot figyelték az este így amint a férfi lekapta, a kamerák abban a pillanatban kattantak is.
Az óta az este óta az egész internet velük van telle. Dominik többször is kereste, ahogyan a nővére is de egyiknek sem vette fel a telefont.
Fogalma sincs róla hogy most mit csináljon. Már biztos a szülei is látták. Ki kell gyorsan találnia valamit hogy mit mond majd nekik ha a fülükbe jut, ha eddig nem tudták meg. De ha azt mondja hogy csak egy csók volt semmi több, az anyja még jobban kiakad majd rá, de mégsem mondhatja azt hogy együtt vannak ha ez nem így van.
Folyamatosan kattogott az agya, egészen addig amíg valaki nem kezdett el rátenyerelni a csengőjére.
Bosszúsan ment az ajtóhoz, ám a látogatója láttan még idegesebb lett.
-Na nem. Takarodj el innen! -már csapata volna rá az ajtót, ám a férfi gyorsabb volt nála, és még az előtt hogy becsukta volna megtámasztotta a kezével és már lépett is be mellette a lakásba.
-Beszélnünk kell.

-Ugye tudod hogy simán feljelenthetnélek magánlaksértésért.-össze font kezekkel állt a focista előtt aki egy halvány mosollyal az arcán túrt bele a hajába.
-Ugye tudod hogy tudom,hogy ezt nem tennéd meg.
-Mit akarsz Dominik? Nem volt elég az amit a hétvégén tettél? Minden velünk van telle. Miattad. Az egész életem az interneten van már.
-Sajnálom Gemma. Komolyan mondom. Eszembe sem jutott hogy talán valaki lefényképez minket és kiteszi a netre. Nem akartam ezt az egészet.
-Hát most már késő bánat. Mindenki azt hiszi a barátnőd vagyok vagy ha nem, akkor azt hogy egy jó nagy kurva vagyok. Sehogy sem jövök ki ebből jól, hála neked.
-Helyre hozom.
-És ugyan hogyan?-tárta ki a kezeit, ám Dominik csak lehajtotta a fejét és a padlót kezdte el bámulni. Tudta hogy most jó nagy bajba keverte Gemmát, hiszen bármit is mond a nő élete már nem lesz ugyan olyan.
-Na ugye. Még te magad sem tudod. Hát kösz szépen, erre egyedül is rájöttem.
-Miért jöttél előbb haza? Azt hittem velem jössz majd.-az álla majdnem a padlót verte amint meghallotta hogy a férfi mit kérdezett tőle.
-Még van pofád megkérdezni? Na szerinted miért?-Gemma szemei szinte villámokat szórtak a férfi felé, de úgy látszik Dominikot ezt nem igazán érdekelte.
-Nem tudom, pont azért kérdeztem. Ha Anna nem mondja hogy tegnap hazajöttél én semmiről nem tudok, és vártalak volna a reptéren.
Azért szólhattál volna.-állt fel már Dominik is, így már szemben találta magát Gemma a focistával.
-Persze. Ezek után még felhívlak és közlöm hogy nem akarok több pletykát és ezért külön megyek haza. Amilyen hülye vagy néha, még képes lettél volna és tegnap vissza jössz velem. Kösz, nem akarok még ennél is több pletykát.
-Megmondtam hogy megoldom őket.
-És mégis hogyan? Azt még mindig nem sikerült kitalálnod. Vagy két perc alatt eszedbe jutott valami?
-Képzeld el igen.-Gemma csak felhorkantott és kíváncsian figyelte a focistát, hogy mégis milyen megoldással áll elő.
-Na hajrá. Hallgatlak.
-Azt mondjuk hogy a barátnőm vagy, és mivel még friss a dolog nem akarunk beszélni erről senkinek. Tudják hogy én amúgy sem beszélek a magánéletemről, így nem nagyon fognak faggatózni.
-Nagyon remélem hogy most csak szórakozol velem.
-Már miért szórakoznék?
-Komolyan mondom Dominik, csak kérned kell hogy pofon vágjalak. Nem kell ehhez ilyen baromságokat kitalálnod.-Gemma szinte nem akart hinni a fülének. A focista ötlete maga volt az őrültség amibe soha, semmilyen formában nem hajlandó részt venni.

Dominik úgy ment el tőle tegnap, hogy megígérte hogy kitalálnak valamit a menedzserével és majd jelentkezik.
Gemma csak remélni merte hogy az a valami jobb lesz mint amit a férfi kitalált.
Reggel óta ki sem mozdult az irodájából. A munkájával próbálta elterelni a figyelmét, amit Mary nem igazán nézet jó szemmel.
-Gemma, most komolyan egész nap itt akarsz bent lenni?
-Igen. Amúgy is sok dolgunk van, neked sem ártana a papírmunkát megcsinálnod.
-Megcsinálom majd. Még ráérek. Na gyere menjünk ebédelni végre.
-Rendelj valamit. Majd itt megesszük.-fel sem nézve a laptopjából válaszolt a barátnőjének. Hallotta ahogyan nyílik az irodájuk ajtaja, hiszen a csengő jelzett hogy valaki érkezett hozzájuk.
Nem tudja hogy melyik lenne a jobb jelen pillanatban. Az hogyha új ügyfél jött volna, vagy hogyha a focista került volna elő.
Azonban egyik sem volt. Olyan ember állt az irodája ajtajában akire mégcsak nem is számított.
-Azt hiszem én megyek.-állt fel Mary és gyorsan kislisszolt az irodából. Gemma már állt volna fel,amikor a férfi becsukta az ajtót maga mögött és helyet foglalt a székben amiben nemrég még Mary ült.
-Brendon..
-Gemma. Szerintem lenne miről beszélnünk.
-Tudom. Nem igazán tudom hogy hogyan kezdjek neki, vagy hogy hol kezdjem.
-Talán mondjuk az elején. Láttam a cikkeket.
-Annyira sajnálom Brendon.
-Nem igazán értem ezt az egészet Gemma. Nem haragszom, csak szeretnék tisztán látni. Nem igazán ilyen embernek ismertelek meg aki az egyik nap még velem akar randizni, a másik nap már másnak a barátnője.
-Nem sok kellett hozzá hogy a szavába vágva közölje, hogy nem olyan ember mint amit most gondol róla, de vissza fogta magát.
-Nagyon sajnálom Brendon. Tényleg nem ilyen vagyok. Dominik és én... Szóval mi.. már régóta ismerjük egymást és..
-Értem. Szóval most jutott eszébe hogy érez valamit irántad? Ne haragudj, nem akartam ennyire nyers lenni.
-Semmi baj. Igazad van. Semmi jelét nem adtam annak hogy talán lenne valaki más is az életemben akivel talán még lehet is valami. Főleg úgy hogy mi.. szóval
-Hogy még múlt héten randizni akartunk?-Nem mert megszólalni, csak egy aprót bólintott. Annyira szégyellte magát a férfi előtt a történtek után, hogy még a szemébe is alig mert nézni.
-Brendon én tényleg annyira nagyon sajnálom. Esküszöm nem akartalak kihasználni, vagy ennyire kellemetlen helyzetbe hozni.
-Lenne egy kérdésem ha nem gond.
-Mondjad.
-Amikor este együtt vacsoráztunk, és sürgősen menned kellett, volt valami köze akkor Dominikhoz?
-Igen. -Tudta hogy már nem hazudhat neki többet, hiszen most sem mondta el az igazat.
Brendon felállt, és már indult is el az ajtó felé. Ám mielőtt kiment volna még vissza fordult Gemmához.
-Örülök neki hogy megismertelek Gemma. Komolyan mondom. És sok boldogságot kívánok nektek.
-Köszönöm Brendon.-a férfi csak egy félszeg mosollyal nézett rá mielőtt kilépett volna az ajtón.
Ezzel nem csak az irodájából, de úgy tűnik az életéből is kilépett egy életre.