Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

18.fejezet

-Te miért nem mentél még el?-Mary szinte berontott Gemma irodájába, aki még mindig a gép előtt ült és az előző ügyfél papírjain dolgozott.
-Még van időm. Ezt befejezem előtte.
-Na nem Gemma. Nincs időd. Menned kell készülődni. Időben ott kell lenned.
-Gemma ma először jelenik meg Dominik egyik meccsén úgy, mint a férfi barátnője. Volt már korábban is kint meccsen ,de akkor a testvérével és a sógorával. Akkor még álmában sem gondolta volna, hogy legközelebb már úgy lesz jelen mint a focista barátnője. De hát az élet kiszámíthatatlan.
-Mary a meccs csak 3 óra múlva lesz. Nem megyek oda órákkal előbb.  Van időm még bőven.
-Gemma, imádlak, de a munkamániád a sírba visz.-Gemma csak elnevette magát, és tovább folytatta a munkáját.
-Ez van Mary. De nyugi, időbe ott leszek majd.
-Ezt ne nekem mond hanem Dominiknak. Hallottam mit mondott. Gemma, az a férfi vár rád majd a stadionban, erre te mit csinálsz? Az utolsó pillanatban fogsz majd oda beesni.
-Ezt gyorsan befejezem és megyek jó? Így megfelel?-Mary csak megforgatta a szemeit és legyintve kiment az irodából.
Gemma lemondóan sóhajtott egyet, hiszen hiába is akarta befejezni a munkát, a barátnőjének igaza van. Ha nem indul el haza készülődni, akkor biztos elkésik majd, és Dominik várja a mérkőzés előtt.

-Elnézést megtudná mondani hogy merre kell mennem?-Egyszer volt eddig VIP belépővel a stadionba, így fogalma sincs róla hogy merre kell mennie. Szerencsére a biztonsági őr kedves volt, és gyorsan elnavigálta a rendes irányba.
Már az egész stadion területén rengeteg ember volt, pedig a mérkőzésig még bőven van idő.
Gemma miután beért a megbeszélt helyre, gyorsan körülnézett hátha látja valahol a focistát, de a férfi még nem volt jelen.
Gemma észre vett egy csapat nőt az egyik asztalnál, akik kedvesen társalogtak egymással. Valószínűleg a focisták barátnőik lehetnek, de ő még nem érzi késznek magát ahhoz, hogy oda menjen és bemutakozzon nekik. Sőt, annyira zavartan érezte magát hogy már azon volt hogy elmegy inkább le a lelátóra és ott várja majd meg a férfi, ám mielőtt megmozdulhatott volna, egy kéz simult a derekára és úgy húzta magához oda.
Ideje sem volt megijedni, mert pillanatok múlva már egy igen ismerős  illat csapta meg az orrát.
-Ne ijedj meg, csak én vagyok.
-Dominik! A frászt hoztad rám.-a férfi csak nevetve állt elé, de a kezeit még mindig Gemma derekán tartotta.
-Eljöttél.
-Megigértem. Miért mit gondoltál?- Dominik csak lehajtotta a fejét, de az ajkai mosolyra voltak húzodva.
-Tudtam hogy eljösz.
-Hát persze. Neked nem lent kellene lenned?
-De lassan megyek. Nemsokára kezdődik a meccs. Lekísérjelek vagy lemész a többiekkel?
-Milyen többiekkel?-Dominik csak egy pillanatra hátranézett ahol még mindig az a csapat nő állt.
-Inkább kihagyom. Nem vagyok sem focista feleség, sem barátnő.
-Gemma. Már a barátnőm vagy.-ő csak bólintott hiszen a férfinak igaza volt. Már úgy volt jelen mint a párja, aki támogatja mindenben.
-Ha nem gond akkor inkább egyedül maradnék. Nem hiszem hogy lenne közös témánk. Egyiküket sem ismerem..
-Jó semmi gond. Gyere akkor lekísérlek. Megmutatom hol lesz a helyed.
-Szerintem egyedül is megtalálom. Te menj csak nyugodtan a dolgodra. Nem akarom hogy miattam lecsesszenek mert elkésel.
-Rendben akkor menjünk.-Dominik kézen fogta Gemmát és úgy indultak el a lépcső felé, hogy le tudjanak menni a pályához.
-Gemma.. emlékszel mit mondtam?-állt meg hirtelen a férfi, ami meglepte Gemmát hiszen majdnem neki ütközött.
-Már mint? Elég sok mindent mondtál.
-Arra hogy készülj fel hogy nagyon sok újságíró jelen lesz ma a meccsen. Biztos akad majd olyan aki felismer, és képet készítenek majd rólad.
-Fel lehet erre készülni?-A férfi csak sóhajtott egyet és egy aprót rázott a fején.
-Nem lesz semmi gond Dominik. Miattam ne aggódj. Amíg nem zaklatnak, addig nem zavar ha távolról néznek. De biztos vagyok benne hogy lesz más néznivalójuk rajtam kívül.
-Jó, jó. Menjünk akkor.

Gemma még sosem izgult ennyire egy focimeccs miatt mint most. A csapat nagyon jól halad előre, és Dominik is egyre jobban oda teszi magát. Ha a férfi betartja azt amit ígért, akkor Gemma igen nagy bajban lesz majd. Még maga sem tudta eldönteni hogy örülne-e neki ha úgy alakulna, vagy sem. Szinte elképedve nézte ahogyan Dominik a pálya egyik oldaláról a másikra fut át egy pillanat alatt. A szíve a torkában dobogott amikor a férfi megszerezte a ladbát és célba vette az ellenfél kapuját. A stadion egy emberként állt fel és ünnepelt, amikor a magyar focista bevette a kaput. Gemma boldogan állt és tapsolt a férfi góljának, bár ezt Dominik nem láthatta , hiszen az egész csapat a nyakába ugrott bele.
Nem sok volt már vissza, de a fiúk továbbra is ugyan úgy küzdöttek és mentek előre, mintha most kezdték volna el. Amint meghallották a sípszót ami a mérkőzés végét jelentette, a piros lelátó szinte tombolt a boldogságtól. Gemma hiába kereste a szemével Dominikot nem látta a tömegben ami a pályán volt, de továbbra is boldogan ünnepelt ő is.
-Gemma!-hirtelen előtte termett a férfi izzadtan, csapzott hajjal, de hihetetlenül boldogan.
-Nagyon ügyesek voltatok. Szép volt.
-Emlékszel mit ígértem?-csak a paraván választotta el őket, de Dominikot ez sem állította meg. Árnyúlva a nagy kezeivel közelebb húzta magához a nőt a derekánál fogva, mire Gemma meglepődötségében csak a férfi izzadt mellkasára tudta tenni a kezét ,hogy ne essen el.
-Nem hittem volna hogy megvalósul.
-Pedig most megfog Gem. Meg foglak csókolni.
-Domi...-nem tudta befejezni a férfi nevét sem, mert Dominik ajkai pillanatok múlva már az övén voltak és édes táncot jártak.
Lassan elváltak egymástól de egyikük sem húzódott el. Dominik csak neki döntötte a homlokát Gemmáének és úgy mosolygott a nőre.
-Most már mindenki tudja.
-Ez nem volt szép tőled. Menj inkább vissza a többiekhez, már biztos várnak.-Dominik csak bólintott és óvatosan elengedte Gemma derekát.
-Sietek ki. Megvársz?
-Ha nem órákig készülődsz akkor igen.
-Sietek. Menj be, ott várj meg.-Gemma bólintott, de még megvárta hogy a férfi vissza menjen a csapatához mielőtt elindul befelé.
Rengeteg ember volt szinte mindenhol, így elég sok időbe telt mire felért arra a helyre, ami a VIP szurkolóknak van fenntartva. Vagyis inkább a csapat női tagjainak, hiszen szinte most is csak ők vannak jelen.
Gemma megpróbálta meghúzni magát az egyik sarokban, de ez nem tartott sokáig.
-Szia, leülhetek?- egy gyönyörű szőkehajú nő állt vele szemben.
Gemma meglepődve csak bólintott, mire az idegen helyet foglalt vele szemben.
-Szia Lorena Manas vagyok.
-Gemma Lendvai.-Gemma is mosolyogva nyújtotta a kezét az ismeretlennek, miután bemutatkozott neki.
-Most vagy itt először? Ha jól láttam akkor Dominikkal ugye?
-Igen. És te?-Lorena csak elnevette magát mielőtt válaszolt.
-Darwin Nunez párja vagyok. És ha jól láttam akkor te pedig Dominiké. Igen emlékezetes bejelentés volt a részéről.
-Igen. Hát ő márcsak ilyen.
-Tudom hogy nehéz elhinni ,de hozzá lehet szokni ehhez. Egy idő után már nem fognak az ilyen dolgok zavarni.
-Hát lehet nekem kicsit több idő kell majd.
-Ha szeretnél valakivel beszélni aki ebben a közegben mozog, akkor nyugodtan keress meg. Szívesen megismernélek kicsit jobban. Legalább lenne egy barátnőm aki osztozik velem az ilyen dolgokban.
-Nagyon örülnék neki. Majd össze hozzunk egy találkozót. Lenne mit megértenem és megtanulnom.
-Rendben. Tessék írd be a számodat, és keressük majd egymást. -épp hogy a számcserével végeztek ,már a csapat férfi tagjai is kezdtek megjelenni.
Lorena párja, Dominikkal együtt érkezett meg, és nem kis meglepődötség volt az arcukon amikor észre vették a két nőt.
-Hölgyeim, szia bébi.-Darwin egy gyors csókot nyomott a párja arcára mielőtt Gemma felé fordult volna.
-Darwin Nunez.
-Gemma Lendvai.
-Igen Szobonak a párja. Láttam ám a kis műsort. Nem is Domi lenne.
-Na jól van, mert te olyan kis szerény vagy igaz?-állt be Gemma háta mögé Dominik, miután össze nevettek a csapattarsával.
-Mi megyünk. Majd akkor keressük egymást Gemma. Jó volt megismerni.
-Rendben, és téged is Lorena. Sziasztok.
-Sziasztok.-miután ketten maradtak, Dominik csak oda állt Gemma mellé és a kezét nyújtotta neki.
-Menjünk mi is.
-Az jó lesz.-a férfi csak elnevette magát, és kéz a kézben sétáltak ki onnan.