Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

22.fejezet

Egészen addig jól érezte magát, amíg a férfi karjaiban nem látta azt az idegen nőt.
Egy szorító érzés keletkezett a mellkasában, amikor a focista nagy mosollyal az arcán kezdett el vele beszélgetni.
Balázs azonnal felismerte, és elmondása szerint a nő egy régi gyerekkori barátjuk, akit már ezer éve nem látott ő sem, csak a közösségi oldalakon.
Gemmát ez nem nyugtatta le, sőt mi több, csak egyre idegesebb lett.
Amikor Dominik szorosan magához ölelte a nőt, egyre jobban kezdte az érezni hogy neki ott semmi keresnivalója nincs. Hiszen mégcsak nem is a férfi barátnője. Csak egy áll barátnő. Egy kirakat bábu a férfi életében..
Nem igazán akart semmiféle magyarázatot adni a nővérének hogy miért nem akar velük tartani a buliba, így Anna hallani sem akart róla hogy kihagyja. Valahol sejtette hogy az idegen nőnek lehet hozzá köze, de nyíltan nem mert rákérdezni a húgánál, ezért csak addig győzködte amíg bele nem egyezett abba hogy velük tartson.
Akadt egy pár pillanatuk kettesben a férjével, amíg Gemma összekészül, így Anna megragadva az alkalmat azonnal a férjének szegezte a kérdést.
-Mi köze van Dominiknak ahhoz a csajhoz?
-Semmi. Mondtam már hogy egy gyerekkori barát. Ennyi. Most meg amúgy mi a bajotok? Főleg a húgodnak?
-Na szerinted mi? Millió ember előtt boldogan ölelget magához egy idegen csajt, amíg a barátnője pár méterre van tőle. Akihez addig mégcsak oda sem ment. Na szerinted?
-Te beképzelsz magadnak dolgokat drágám. Nincs semmi közük egymáshoz. Sosem volt, arról tudnák. Szereti Gemmát, mégha ezt eddig nem vallotta be még neki sem. Nem láttad hogy nézett a húgodra a meccs előtt amikor meglátta mi van rajta? Olyan nagyképű vigyor virított az arcán, amit eddig sosem láttam. Szóval szerintem ne kombinálj és főleg ne Gemma előtt. A végén még a nyakunkon marad, és hármasban éljük majd a kis életünket.-Anna az utolsó mondat miatt csak rácsapott a férje kezére aki vigyorogva figyelte a feleségét.
-Talán zavarna ha Gemma itt maradna?
-Én azt nem mondtam. De akkor nem tehetjük meg azt,amit eddig minden gond nélkül bárhol megtehettünk a lakás minden pontján.-Anna fülig pirult, és már épp szóra nyitotta a száját, amikor a húga megjelent a nappaliban.
-Nem akarom tudni miről beszéltetek. Megyünk vagy lefeküdhetek végre?
-Meg ne próbáld. Megyünk!-kiáltott rá Balázs, ezzel össze szedve a két testvért és már indultak is el a buli helyszínére.

Gemma nem tagadja, lecsúszott egy pár pohár a torkán, aminek hála kezdte magát egyre jobban elengedni. Még az sem zavarta hogy Dominik újra mellette van, hiszen jelenleg nem gondolkodik tiszta fejjel.
-Gyere táncolni.-a karjánál fogva akarta maga után húzni a férfit, miután össze kulcsolta az ujjaikat, de a focista ismét erősebbnek bizonyult nála.
Vissza húzta magához és újra feltette neki azt a kérdést amit már az este során megkapott tőle.
-Nincs semmi baj. Jól érzem magam.
-Vigyorgott rá a férfira, és már épp azon volt hogy újra megpróbálja elhúzni maga után, amikor egy nem várt személy megzavarta őket.
-Sziasztok.-hiába köszönt oda mindkettőjüknek Gemma alkohol mámoros tudata is tisztában volt azzal, hogy őt csak a focista érdekli semmi más. Dominik észre sem vette hogy elengedte a kezét, ahogyan azt sem hogy kissé imbolygó léptekkel elindult a táncoló tömeg felé, hogy megkeresse a nővérét.
-Gem, gyere táncolni.-kapta el a karjait Anna, aki boldogan mozgatta a testét a zene hallatán.
-Nincs kedvem Anna. Kicsit fáj a fejem én inkább hazamegyek. Csak szólni jöttem.
-Dominik is megy veled?-Gemma csak megrázta a fejét, mire a nővére azonnal megállt vele szemben és komoly tekintettel nézett rá.
-Miért nem? Egyedül nem engedlek el. Szólok Balázsnak és mi is megyünk.-Gemma nem akarta tönkretenni az estéjüket, így csak gyorsan kitalált valamit, amivel lenyugtatja a testvérét.
-Dehogy is. Itt maradtok és jól érzitek magatokat. Dominiknak sem engedtem meg hogy velem jöjjön, hiszen ez az ő estéjük. Azért mert én kicsit fáradt vagyok, nektek nem kell kihagyni miattam semmit. Hívok egy taxit és hazamegyek. Otthon találkozunk majd.
-Biztos ne menjek veled? -Gemma csak a fejét rázta, mire Anna a lelkére kötötte hogy írjon neki amint otthon van.
A lelke mélyén kicsit reménykedett benne hogy a focista észre veszi hogy már nincs mellette, és még mielőtt ki ér a klubból már mellette lesz. De ez nem történt meg. Még akkor sem kereste amikor már a taxiban ült és hazafelé tartott. Ezek szerint jobb elfoglaltsága akadt, minthogy észre vegye hogy a barátnője nincs mellette.

Épp a fürdőből ment ki, amikor valaki hangosan kopogott az ajtón.
Először azt hitte hogy Annáék hagyták otthon a kulcsukat, de ránézve az órára épp hogy 20 perce küldte el neki az üzenetet hogy hazaért épségben, mire Anna csak annyit írt vissza hogy majd mennek valamikor.
-Megyek már.-Nem akart kiabálni, de akár ki is volt az ajtó túloldalán, újra ráütőtt az ajtóra, ami minden volt csak nem kopogás.
-Azért nem kell betörni az ajtót.-Nagy hévvel tárta ki, de aki vele szemben állt arra nem számított.
-Te norális vagy? Majdnem betörted az ajtót.
-Miért mentél el egy szó nélkül? Mindenhol téged kerestelek.-Gemma csak megforgatta a szemeit, hiszen egy szavát sem hiszi el a férfinak.
-El tudom képzelni. Itthon vagyok, szóval nyugodtan vissza is mehetsz a többiekhez.-Már épp csukta volna be az ajtót, amikor Dominik hirtelen belépett mellette a lakásba.
-Most szépen elmondod hogy mégis mi a bajod. Egy szó nélkül leléptél, egész este a közelembe sem jöttél, és a stadionból is úgy mentél el hogy nem szóltál.
-Na ne hogy már neked álljon feljebb. Nagyon úgy tűntél egész este, hogy pont az én társaságomat keresed.
-A többiekkel voltam. Vártam hogy oda gyere, de nem te egész este kerültél engem.
-Volt más társaságod. Hiszen még azt sem vetted észre hogy eljöttem. Na mi az, a kis barátnőd esetleg lelépett ezért tűnt fel hogy én már nem vagyok ott? Vagy esetleg fel sem tűnt, csak Anna szólt neked, igazam van?-Látva a férfi egyre feszültebb arcát, Gemma ennek ellére sem hagyta abba. Pedig minden jel arra utalt hogy ideje lenne befejeznie.
-Hát persze hogy nem tűnt fel. Nem is értem mit keresel most itt. Menj és keresd meg a drága kis barinődet, majd ő elbeszélget veled. Úgy is nagyon jól éreztétek magatokat együtt.
-Gemma fejezd be!-Dominik egyre feszültebben állt Gemmával szemben, és már minden idegszálla pattanásig feszült. Egész este feszült volt hogy nem tudja mi a baja Gemmának, erre szó nélkül lelép, ami miatt Anna jól beolvasott neki, és mire ide jön hogy beszéljen vele, a nő folyamatosan letámadja.
-Fejezzem be? Én nem csinálok semmit, csak az igazat mondom. Nem tehetek róla hogy képtelen vagy még magadnak is beismerni.
-Gemma, hagyd abba!
-Te nekem ne mond meg hogy mit csináljak. Főleg a ma este után ne merészeld megértetted?!-Idegesen mutatott rá a férfira, aki egy pillanat alatt elkapta a kezét és mire Gemma észhez tért volna, a férfi már ostromolta is az ajkait. Dominik szorosan tartotta a karjában, szinte teljesen magához húzta, annyira hogy még egy papír sem fért volna el kettőjük között.
-Ugorj.-suttogta Gemma ajkaira, mire a nő minden éppeszű gondolkodás nélkül tette amit a focista mondott neki. Most ő volt az aki a férfi ajkaira tapadt, főleg miután megérezte a férfi nagy tenyereit a fenekén ahogy szorosan magához húzva tartotta.
Teljesen elfelejtett mindent ami ma történt, mintha az egész teste és a lelke is erre várt volna. Elég csak egy kis csók a férfitól, és Gemma mindent elfelejt ami miatt ideges volt rá.