Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

11.fejezet

-Ugye azt nem akarod megenni?-állt meg mellette Gemma, és már ő is az ételt nézte az edényben. Nem nézett ki valami jól, de Dominik úgy gondolta hogy ha három napja a hűtőben van, akkor semmi baja.
-Semmi baja. Na kérsz?-Gemma csak fintorogva nézte ahogyan Dominik kivesz egy tányérat a szekrényből, és már el is kezdte merni magának az ételt.
-Szerintem egy már romlott.
-Semmi baja, de ha nem kell akkor nem kell.
-Dominik ez büdös. Vagy te vagy az, vagy mind a ketten. -hol az ételt, hol a férfit nézte, mire a focista csak megemelte a tányérat és megszagolta.
-Ez tényleg büdös.-nagy hévvel tolta el magától, és már indult is el a kuka felé hogy kidobja.
-Nagyszerű, akkor megint rendelek.- indult vissza a nappaliba hiszen ott hagyta a telefonját, ám a nő ezt nem nézte tétlenül.
-Tudod mit? Majd én csinálok valami kaját. Te pedig menj és.. ne haragudj de menj és tedd rendbe magad.
-Így miért nem vagyok jó?-nézett végig magam, hiszen egy fekete melegítőben és egy kék pólóban volt.
-Nem épp a ruhával van baj. Csak nézz bele a tükörbe és ha már ott vagy akkor látogasd meg a zuhanyt is. Addig én.. csinálok valami kaját. -már fordult is meg, hogy vissza induljon a konyhába, amikor Dominik hirtelen utánna szólt.
-Gemma, nem igazán van itthon semmi ehető. -vakarta meg szégyenében a fejét, hiszen pont neki kellene odafigyelnie az étkezésére.
Dominik nagy szemekkel figyelte ahogyan Gemma szemforgatva elindult az ajtó felé, mindenféle magyarázat nélkül.
-Most hova mész?-Kiáltott utánna, de a nő már a nyitott ajtóban állva szólt neki vissza.
-Valami ehetőért.

Dominik kelletlenül indult el a fürdőbe, hogy lezuhanyozzon mire Gemma vissza ér. Belenézve a tükörbe szinte alig ismert magára. Egy fakó arcú, bágyadt, kedvtelen férfi nézett vissza rá a tükörből. Nem látta azt a tüzet a tekintetében amit mindig is érzet. Mert most nincs benne. Nem tudja hogy képes lesz-e arra hogy azt ami hajtotta egész idáig, újra vissza hozza az életébe, rövid időn belül.
Nagy sóhajjal kezdett el levetkőzni, és beállni a zuhany alá, mert akárhogyan nem akart róla tudomást venni, Gemmának igaza volt. Elhagyta magát. Sajnáltatta magát, mert lesérült. Nem ez volt a pályafutása alatt az első ilyen alkalom, de ez most valamiért teljesen a padlóra küldte.
A meleg víz végig folyt a testén és csak lehunyt szemmel élvezte ahogyan az ereiben a vére felpezsdűlve kezd el folyni. Nem is tudja mikor eset neki ilyen jól utoljára egy zuhany, de erre most tényleg nagyon nagy szüksége volt. Ahogyan a testét, úgy mintha az elméjét is kitisztította volna.
Mire Gemma vissza ért a lakásba, Dominik már tiszta ruhában, felfrissülve ült a kanapén és a tvt bámulta.
-Látom meglátogattad a fürdőt.-állt a férfi elé két nagy szatyorral a kezében.
-Te meg kifosztottad a boltot?-Gemma szó nélkül elindult a konyhába, hogy kipakolja a boltból szerzett élelmiszereket.
-Köszi hogy elmentél a boltba. Mennyivel tartozom?-állt meg a nő mellett, mire Gemma keze szinte a levegőben megállt.
-Most szórakozol velem ugye? Semmivel.
-Gemma, egy csomó mindent vettél. Még olyat is amiről azt sem tudom micsoda.-nézett végig a pulton a sok élelmiszer között és próbálta kitalálni hogy mégis mit szeretne velük kezdeni.
-Mert nem főzöl. Ezek mind kellenek.
-Oké, és mit szeretnél főzni?
-Hát, rakott krumplira gondoltam. Már ha neked is megfelel.-Dominik amint meghallotta, szinte érezte ahogyan a gyomra össze rándul az étel említésére.
-Imádom. Segítsek valamit?-Gemma csak gyorsan körbe nézett, mielőtt kiadta volna a feladatot a focistának.
-Mosd meg a krumplit. És vegyél elő két edényt légy szíves. Nem tudom mi hol van.-Dominik talán még sosem állt neki ilyen boldogan a főzésnek mint most. Még az sem zavarta hogy Gemma folyton utasítja mit hogyan csináljon, mert szinte semmi sem volt amit elsőre csinált.
De az hogy most itt van a lakásán és segít neki, valamiért boldogsággal töltötte el.

- Ez nagyon finom lett.-Dominik már a második adagot szedi magának, ami miatt Gemma mosolyogva figyelte.
-Örülök neki hogy ízlik.
-Hogy állsz az egyetemmel?-kérdezett rá két falat között Gemmára, mire a nő csak egy aprót bólintott.
-Egész jól. Készülök a vizsgákra.
-Sok sikert hozzá. Bár biztos vagyok benne hogy sikerülnek majd.
-Köszi.-Miután Gemma befejezte a késői ebédet, csak elvitte a tányérát a mosogatóba, és neki állt elmosogatni addig amíg Dominik jól lakik.
-Erre semmi szükség. Csak dobd be a mosogatógépbe.-szólt rá a férfi, de a nő csak tovább mosta az edényeket.
-Semmi baj. Szeretek mosogatni.
-Ezt sem hallottam eddig sűrűn.-állt meg Gemma mellett Dominik, mire ő csak kivette a tányérat a focista kezéből.
-Hát én szeretem. Hamar megvan, és kikapcsol.
-Hát engem pont nem a mosogatás kapcsol ki.
-Akkor mi?-Dominik csak elmosolyodott, de nem szólt semmit. Miután Gemma végzett, Dominik gondolkodás nélkül fogta meg a nő kezét, és indult el az egyik kisebb szoba felé. Gemma hangosan tiltakozott, de a focista nem foglalkozott vele.
-Nem eszlek meg. Nyugi már.-állt meg az ajtóban mielőtt kinyitotta volna.
-Ugye ezt nem mondod komolyan? -Gemma szétnézett az szobában, ahol egy nagy tv volt és azzal szemben egy szék foglalt helyet.
-De igen. Engem ez kapcsol ki. Na gyere játszunk egyet.-lépett beljebb Dominik még mindig Gemma kezét fogva.
-Dominik, én még sosem játszottam, és nem is igazán van kedvem hozzá.
-Ugyan már Gemma. Egy próbát megér nem?-Akkora mosollyal nézett a nőre, hogy az nem tudott neki nemet mondani.
-Hihetetlen hogy még ezzel is focit játszol.-Kissé duzzogva ült le az egyik székre, miközben Dominik hangosan nevetve indította el a játékot.
-Szeretem a focit. Tessék, válasz csapatot.-Adott át egy kontrollert Gemmának, mire a nő csak egy huncut mosollyal az arcán nézett rá.
-Oo drágám, hidd el megbánod te ezt még...