Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

8.fejezet

Gemma nehezen nyitotta ki a szemeit, hiszen abban a pillanatban ahogyan felkelt, a fejébe belecsapott a villámló fájdalom. Nyöszörögve kelt ki az ágyból, és a fejét dörzsölve indult el a konyha felé, hogy csináljon magának egy kávét. Fel sem tűnt neki hogy rajta kívül valaki más is van a lakásában, egészen addig a pillanatig, amíg a poharával a kezében megfordulva  észre nem vette a focistát, aki ásítva közeledett felé egy szál boxerben.
Gemma annyira meglepődött, hogy a kávé ami a kezében volt a felsőjén landolt.
-Jézusom.-kezdte el gyorsan legyezni magát a pólójával egészen addig a pillanatig, amíg Dominik nagy léptekkel oda nem állt elé.
-Te tényleg ennyire szerencsétlen vagy? Megégetted magad?-Gemma már nem is foglalkozott azzal hogy a bőre még mindig meleg a kávétól, és a pólóján egy hatalmas fekete folt virított.
-Te hogy a faszba kerülsz ide? És mi a picsáért nincs rajtad ruha?
-Hé-hé. Azért le ne harapd a fejem Gems.-Emelte fel a kezeit a focista, de az arcán már ott virított a szokásos heccelős vigyora.
Gemma szinte mint egy feldúlt macska fújtatott előtte, de a férfi csak elnevette magát.
-Látom semmi bajod. Amúgy meg vegyél levegőt, mert a végén még felrobban a fejed. Ja és csak hogy tudd, rohadt csúnyán beszélsz, tudsz róla?-a nő csak tátott szájjal állt a konyhában, miután Dominik kényelmesen neki állt kávét készíteni magának.

Gemma gyilkos gondolatokkal ment be a fürdőbe miután a férfi elkészítette a kávéját mintha otthon lenne. Bő húsz perc után abban a reményben indult ki a nappaliba, hogy talán a focista már nincs ott a lakásában, de hatalmasat tévedett amikor észre vette Dominikot aki a kanapéján elterülve nyomkodta a telefonját.
-Azt hittem már elmentél.
-Gondoltam megvárom amíg ki áztatod magad. Már azt hittem hableányosat játszas és uszonnyal jössz majd ki.-Gemma csak felvett egy párnát a kanapéról és már dobta volna a férfi arcához, azonban arra nem számított hogy a férfi reflexei ennyire kiválóak és röptében elkapja azt.
-Szépen köszönöd meg a tegnap estét.
-Mivan? Remélem leesett hogy alig emlékszem valamire. Az megvan hogy veled jöttem el, de nem rémlik hogy megengedtem hogy itt maradj.-ott állt a focista előtt csípőre tett kézzel, de mindez nem igazán hatotta meg Dominikot.
-Pedig én nagyon is tisztán emlékszem rá ,hogy megkértél rá hogy maradjak. De mindegy nem haragszom meg mert elfelejtetted. De remélem tudod hogy jössz nekem egy estével.
-Azt most felejtsd el. Nem kértelek meg rá hogy hozz haza. Ahogyan arra sem hogy itt maradj ebben biztos vagyok.
-És miért vagy benne olyan biztos?-állt fel Dominik a kanapéról és egyenesen Gemma előtt állt meg. A nőnek muszáj volt felnéznie a focistára hiszen az majdnem egy fejjel magasabb volt nála.
-Tudom és kész. Sosem kérnék tőled ilyet.
-Csak ugyan? És miért is nem?
-Mert tudom hogy egy hímringyó vagy.-csúszott ki a nő száján, amit abban a pillanatban meg is bánt, ahogy észre vette a férfi tekintetét. Tudja hogy ezzel övön aluli ütést mért be a focistának, amit már nem tud vissza szívni.
-Legalább hímringyó vagyok, és nem egy szűz kurva. -köpte a szavakat az arcába Dominik, ami miatt Gemma szinte levegőt sem tudott venni.
-Gemma én nem. Ne haragudj, nem akartam ezt mondani.-fogta meg a kezeit Dominik, de Gemma hirtelen kirántotta őket a férfi szorításából.
Csak egy aprót kuncogott és egy kis mosollyal az arcán leült a kanapéra.
-Nem tűnt fel hogy nem vagyunk képesek két percig normálisan beszélni egymással amikor kettesben vagyunk?
-Sajnálom. -Dominik leszegett fejjel ült le Gemma mellé a kanapéra, de amint kimondta azt a bizonyos szót, mélyen belenézett a nő szemébe. Gemma tudta hogy ezt nem a mostani vitájuk miatt mondta. Látta a focista szemében hogy komolyan mondja, hiszen mélyen tükröződött benne a megbánás.
-Le szűzkurváztál. Az miatt nem kérsz bocsánatot?-próbálta oldani a kellemetlen légkört amit varázsoltak maguk köré.
-Te meg le hímringyóztál. Te sem kértél bocsánatot.-csak egy apró mosollyal az arcán nézte Dominikot, akinek a szája széle már kezdett felfelé kunkorodni.
-Szép kis barátság kezdete ez.

-Szia Mary.-lépett hátra az ajtóból Gemma hogy a barátnője be tudjon lépni a lakásba.
-Szép kis barátnő vagy. Ott hagytál egyedül.-Gemma elszégyelte magát hiszen igaza volt a barátnőjének. Együtt mentek el az este és úgy is kellett volna hazamenniük.
-Sajnálom Mary. Csak egy üzenetre futotta és reméltem hogy időben észre veszed majd.-a két nő csak elindult a nappaliba és miután helyet foglaltak a kanapén, Mary csak kérdő tekintettel nézett Gemmára.
-Elmondod kivel jöttél haza? Mert ebből szinte semmit sem értek.-Mutatta fel a telefonját amiben annyi állt hogy hazamegy Domival.
-Találkoztam Dominikkal és hazahozott. Ezt hogy nem érted?
-Ki az a Dominik?-Gemma csak hitetlenkedve nézett a barátnőjére akinek pillanatok alatt eszébe jutott hogy kiről is beszélnek.
-A focista? Szoboszlai? Aki nálunk is volt?
-Igen. Ő. Találkoztunk az este és hát én már nem igazán voltam józan. Dominik hazahozott.
-Ez kedves tőle. De azért szólhattál volna.
-Tudom és sajnálom Mary.  Kérsz valamit inni?
-Aha, egy pohár víz az most jó lenne.-Együtt mentek át a konyhába, és Mary szinte azonnal kiszúrta a mosatlan poharakat a mosogatóban.
-Csak nem itt éjszakázott a kis haverod?-Mutatott a poharakra, mire Gemma is hirtelen arra nézett.
-Ami azt illeti de. De ne gondolj bele semmit. Nem is tudtam hogy itt maradt, csak reggel találkoztam vele.
-Nem is tudtam hogy ennyire jóban vagytok. Azért elmondhattad volna.
-Gemma csak megforgatta a szemeit mielőtt leült volna a barátnője mellé a konyhapulthoz.
-Igazság szerint még én sem tudom hogy mi van velünk. Nem arról van szó hogy valami alakul vagy ilyesmi. Csak a mi kapcsolatunk Dominikkal mindig ilyen hullámvölgy volt. És igazság szerint a ma reggeli találkozásunk is elég furcsa volt. De azt hiszem megpróbálunk barátok lenni vagy valami ilyesmi.
-Csak hiszed?
-Hát nálunk ezt nem lehet tudni. De hadjuk inkább mert van egy olyan sejtésem, hogy ez sem fog most sokáig tartani.
-Na akkor mesélj inkább a szexi ügyfelünkről. Ahogy láttam elég jól elvoltatok.
-Hát igen, egészen addig amíg Dominikkal nem találkoztam. El tudom képzelni mit gondol rólam, hogy szó nélkül leléptem.-Gemma rosszul érzi magát hogy az este még ideje sem volt elbúcsúzni Brendontól, és tart attól hogy ez a kis incidens majd megnehezíti a munka kapcsolatukat.
-Szerintem semmi rosszat. Sőt, lehet aggódik érted.-Mary arcán egy sejtelmes mosoly volt amit Gemma nem igazán értett. Habár a barátnője néha egy álom világban él, és úgy látszik most is ez történik.
-Na persze. Menjünk inkább nézzünk egy filmet.-már állt is fel a székről, azonban a barátnője csak vigyorogva mutatta felé a telefonját, amin egy üzenet fogadta.
Szia Gemma. Ne haragudj amiért csak úgy írok, de remélem minden rendben van veled. Sajnálom hogy az este úgy alakult, de ha gondolod, és lenne hozzá kedved, akkor megismételhetnénk egy kicsit nyugisabb helyen. Várom a válaszod.

Csók Brendon.