Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

13.fejezet

Dominik mindent bepakolt és már útra készen állt hogy végre hazamenjen, és egy kis időt a családjával töltsön.
Már írt Gemmának is hogy lassan ott van érte, és már indulhatnak is ki a reptérre.
Mire a nő lakásához ért Gemma már kint várta a parkolóban egy kisebb bőrönd társaságában.
-Mindened megvan?
-Igen, és ha esetleg valami kellene, akkor otthon is van. -Dominik egy aprót bólintott és már tette is be a csomagtartóba a bőröndött.
Miután mind a ketten beszálltak, gyorsan útnak is indultak a reptér felé.
-Dominik még nem beszéltük meg a repjegyet.-ijedt hangon szólt a focistának, mire Dominik csak jót mosolygott magában.
-Mert nem kell. Minden el van intézve.
-Na ezt már. Én is tudok magamnak venni jegyet, és ezt nem fogom engedni.
-Mégis mit Gemma?-Fordult a nő felé, amikor egy piros lámpánál megállt.
-Azt hogy nem mondod meg mennyibe került a jegy. 
-Egy-nem szorulók rá hogy kifizess egy
repülőjegyet, kettő- nem kell semmit sem fizetned hiába akadékoskodsz itt, mert nincs mit kifizetni.
-Hogy mi van? Mi az, hogy nincs mit kifizetni?-szinte érezte hogy ezen Gemma csak felhúzza magát, de mindig is szerette amikor a nő egy kicsit ideges volt rá. Ilyenkor az arca kicsit bepirosodik, és ha szemmel már embert lehetne ölni, Dominik most biztos halott lenne. De furcsa módon még ez is tetszett neki.
-Nyugi már, a végén még felrobbansz itt nekem. Bírd még ki egy kicsit és mindent megmagyarázok.-lassan újra elindultak, de Gemma percekig csendben maradt.
-Majd akkor ha addig nem ölek meg.-dörmögte az orra alatt, ám Dominik meghallotta de próbálta nem kimutatni.

-Gyere elviszlek.-állt mellé Dominik, amikor észre vette hogy Gemma csak egy helyben áll és valamit a telefonján nyomkod.
-Nem kell köszi. Már így is rengeteget tettél értem, hívok egy übert és hazamegyek azzal.
-Na persze. Na gyere Gem, elviszlek.-kapta fel Gemma bőröndjét és a sajátja mellett húzva indult ki a reptérről.
-Tudják a szüleid hogy hazajöttél? Vagy meglepetés lesz?-Fordult felé, miután mind a ketten beültek az autóba.
-Tudják. Bár nem hiszem hogy otthon lesznek. Majd akkor átmegyek Annáékhoz, vagy megvárom amíg hazaérnek.
-Tudják már hogy csinálták veled egy riportot? Mondtad nekik?
-Igen. Vagyis inkább Anna, de nem igazán lett jó vége.
-Ezt hogy érted?-csak egy pillanatra nézett a nőre, de pont sikerült látnia ahogyan Gemma egy hangtalan sóhaj után kinéz az ablakon.
-Anya szerint az egyetemre kellene koncentrálnom és nem ilyen fajta dolgokra.
-Apád is így gondolja?
-Nem, apa örült neki. Vagy százszor megnézte mintha nem látott volna még soha.
-Anyád is majd megnyugszik, ha végeztél az egyetemmel és látja hogy tökéletesen csináltál mindent.
-Köszi. Na és nálad? A hugod tudja már hogy hazajöttél?
-Nem. Meglepetés lesz.-Dominik már a húga gondolatától is elmosolyodik. Nagyon hiányzik neki, de az élete nem engedheti meg neki hogy annyi időt töltsön vele amennyit valójában szeretne.
-Biztos nagyon örül majd neked. Igazi szülinapi meglepetés.
-Remélem anya nem bukik le, mert akkor annyi a meglepetésnek.
-Már miért bukna le?
-A kedvencemet főzte.
-Hihetetlen vagy. Neki van szülinapja mégis a te kedvencedet csinálják.-Dominik egy pillanatra ránézett Gemmára, és egy gyors kacsintás után mosolyogva figyelte az utat tovább.

A húga hihetetlenül boldog volt hogy Dominik hazament, és szinte az egész estét vele töltötte. Alig akart elszabadulni a báttyától, hiszen olyan ritkán látják egymást.
Persze a barátai fülébe is belejutott hogy otthon van, így Balázs szinte követelte hogy valamelyik nap menjen át hozzájuk.
Így is tett már szombat este, és a sok beszélgetés közben arra jutottak hogy ideje lenne egyet bulizni együtt.
A kedvenc helyükre mentek, ahol már várt rájuk egy igen ismerős személy.
-Ennyire hiányoztam hogy egy napot sem tudsz már nélkülem eltölteni?-hatalmas mosollyal nézett Gemmára, ám a nő már nem volt ennyire boldog amikor ránézett.
-Inkább a tesómék mint te. Belőleg egy óra is bőven elég 1 hétre.
-Hát akkor most fel leszel töltve velem rendesen. -nevetett fel, de Gemma már ott is hagyta és már a nővérét ölelte boldogan.
-Gyere haver, mert a végén még teljesen beégeted magad.-Balázs boldogan karolta át a vállát, és vezette be a klubba, amíg a lányok már rég elindultak befelé.
Rengetegen voltak, és elég sokan fel is ismerték bár ehhez már hozzá szokott.
-Nem fáradt meg el az arcod a sok mosolygástól?-épp hogy leült, Gemma már be is szólt neki.
-Ami azt illeti nem. Ha tetszik amit látok, szívesen mosolygok rá.-nézett a nőre aki mintha egy pillanatra zavarban lett volna, de hamar visszavette az álarcát amit oly sokszor mutatott neki.
-Ezek szerint neked minden és mindenki tetszik. Ez durva. Azt hittem legalább vagy egy ideálod, de hát ki vagyok én hogy beleszóljak ebbe?
-Van is.
-Ez előbb nem úgy tűnt.-Dominik észre vette hogy csak ketten vannak az asztalnál, ezért kicsit közelebb csúszott a nőhöz, és lassan felé hajolva suttogott a fülébe.
-Szóval figyeltél? Tudod ez elég imponáló.
-Nem figyeltelek, és mász ki az arcomból.-dőlt egy kicsit hátra, de ezzel csak azt érte el hogy Dominik újra előrebb hajolt.
-Kiváncsi vagy hogy mi miatt vigyorgok ma ennyit?
-Nem ittam még annyit hogy ez érdekeljen.
-Pont ez a jó. Mert én sem.
-Mit akarsz Dominik?-a focista csak egy kicsit hátrahúzódott, de nem annyira hogy ne érezze a nőnek az édes parfümje vadító illatát.
Lassan közrefogta az asztalnál a kezeivel, így megakadályozta abban hogy bárhova is elmenjen.
-Hogy mit akarok? Szerintem tudod hogy mit.
-Nem,nem tudom.-Rázta meg a fejét közben.
-Akkor megmutatom.-egy pillanat volt csak. Amilyen gyorsan történt olyan gyorsan vége is lett. Csak egy pillanatig érezte azokat a puha ajkakat a sajátján, de ez is elég volt ahhoz hogy ez eszét vegye. Arra nem maradt alkalma hogy elmélyítse a csókot, mert Gemma hirtelen elhúzódott és nagy szemekkel nézett rá.
-Te mégis mit csinálsz?
-Amit már rég meg akartam tenni.