Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

10.fejezet

Idegesen és egy erős szégyenérzettel a mellkasában szállt ki Gemma az autóból a lakópark parkolójában.
Két napja hagyta magára a férfit az étteremben.
Két napja lépett le minden magyarázat nélkül és hagyta egyedül.
És miért?
Hát Dominikért. Brendon nem ezt érdemelte. Az egész este alatt nagyon kedves és aranyos volt. Szinte leste minden szavát a nőnek. Erre ő, amint kap egy hívást Dominiktól, otthagyja azt az embert aki egész este a tökéletes férfi volt számára.
És most itt tartunk. Két nap múlva hívta hogy talált egy lakást számára és ha érdekli akkor megmutatja.
Egyikük sem hozta fel a telefonban az estét, és csak abban reménykedik hogy talán valami ésszerű magyarázatot tud majd adni neki amikor személyesen találkoznak.
Nem is kellett sokat várnia, hiszen Brendon pár perc után megérkezett, így egy mély levegő után megpróbált a legszebb mosolyával oda állni elé.
-Szia Brendon.
-Szia Gemma. Csinos vagy, mint mindig.-hajolt oda hozzá és egy lágy puszit adott a nő arcára. Gemma próbált nem elpirulni, így zavarában csak a háta mögé mutatott.
-Köszönöm. Mehetünk akkor?-a férfi csak bólintott, így Gemma csak mosolyogva intett a fejével a lakás felé mielőtt elindult.

-Nagyon tetszik a lakás Gemma. Tökéletes. Komolyan mondom.-Brendon nagy mosollyal az arcán nézett a nőre, aki ugyan úgy mosolyogva nézett át az asztal másik oldalán ülő férfira.
-Ennek nagyon örülök. Szeretnél esetleg még másikat is megnézni?
-Nem. Ez tökéletes lesz. Pont jó helyen van, se nem távol, se nem közel a város zajaihoz. A park is csodálatos, és a lakás is nagyon jó helyen van. Nagyszerű munkát végeztél Gemma.
-Ennek igazán nagyon örülök. Hát akkor ha másikat nem szeretnél nézni, akkor akár délután tehetnénk egy ajánlatot rá.
-Rendben. Én azt rád bízom. Nekem délután be kell mennem a klubba, ha valamihez mégis kellenék akkor csak szólj.
-Rendben. Bár nem hiszem hogy ma szükség lenne rád, de sosem lehet tudni.-a férfi csak bólinott és újra neki állt az ebédjének. Brendon ötlete volt hogy menjenek el a közeli étterembe ebédelni, miután megnézték a lakást.
Gemmában kezdett újra előtörni az a rossz érzés amit akkor érzett, amikor kiszállt a kocsiból a parkolóban. Tudja hogy meg kell magyaráznia hogy miért ment el olyan hamar, de nem tudja hogy hogyan kezdjen neki.
-Nézd Brendon. Szeretnék bocsánatot kérni az esti történtek miatt.
-Gemma, semmi baj. Megértem. Muszáj volt elmened. Szükség volt rád.-Gemmát újabb émelyítő érzés kerítette hatalmába. Az hogy a férfi ennyire rendes volt este is, és most is csak még rosszabb volt számára a tudat, hogy egy olyan férfi miatt hagyta ott mint Dominik.
-Nagyon sajnálom Brendon. Nem úgy terveztem az estét, csak közbe jött valami amire nem számítottam.
-Semmi baj Gemma. De ha ennyire rosszul érzed magad miatta, mit szólnál hozzá ha valamelyik este bepótolnánk? Hátha most be is tudjuk majd fejezni.-A nő meglepő tekintettel nézett a férfira, de hamar szólásra nyitotta a száját, hátha meggondolja magát.
-Annak nagyon örülnék Brendon.
-Hát akkor ezt megbeszéltük.

-Szia Anna. Na hogy tetszik a házas élet?
-Szia hugi. Hát képzeld ugyan olyan jó mint legutóbb amikor beszéltünk. Nálad minden rendben?
-Persze. Készülők a vizsgákra, de amúgy minden oké.
-Hallottál Dominikról?-Gemma szinte érezte hogy a nővére felhozza majd a focistát. Tudja hogy a testvére és Dominik kapcsolata ég és föld az övékhez képest.
-Igen. Sajnos az ilyen előfordul.
-Hát igen, de ez sosem jó. Találkoztál vele?
-Már miért találkoztam volna vele? Dolgozom és tanulók. Ne haragudj Anna, de erre nagyon nincs időm hogy Dominik után futkozzak.-feszülten állt a konyhában, és egyre erősebben szorította a telefont.
-Jaj Gemma ne már. Biztos most jól esne neki ha valaki gondoskodna most róla. Olyan nehezedre esne legalább csak egyszer megnézni hogy mi van vele?
-Őszintén? Igen.
-Gemma.-Tudta hogy a nővére nem enged abból amit a fejébe vett, így szemforgatva kinyögött egy halk választ.
-Majd ránézek. Valamikor.
-Balázs is örülne neki. Írj hogy mi van vele, mert nekünk mindig azt mondja hogy minden rendben van. De ha így lenne, akkor már játszana.
-Jól van Anna majd ránézek. Most már abba hagyod?
-Imádlak. Tudod hogy szeretlek hugi ugye?
-Én is Anna. De megyek majd írok hogy él-e még. Na pá.-Még az előtt kinyomta a telefont, hogy a nővére bármit is mondhatott volna még.

Pár hónappal ezelőtt sosem hitte volna hogy újra látni fogja azt a fekete ajtót.
És most ott áll előtte, és percek óta csak bámulja.
Fogalma sincs miért csinálja ezt. Hiába mondogatja magában hogy a nővére miatt van itt, a lelke mélyének egy kis részen valami egészen mást érez.
Muszáj lesz valamit tennie, hiszen nem állhat órákig az ajtóval szemben, ezért mielőtt meggondolná magát, már kopogott is be az ajtón. Csak remélni merte hogy a férfi nem hallja, de annak jobban örülne ha nem lenne otthon.
Sajnos az utolsó gondolata el is szállt, abban a pillanatban amint kinyílt az ajtó és szembe találta magát egy nyúzott arcú, csapzott hajú focistával.
-Jó szarul nézel ki.
-Eltévedtél talán?-támaszkodott neki az ajtónak a férfi, és lassan nem is tagadva tetőtől talpig végig vezette a tekintetét a nőn.
-Szeretnéd mi? Csak kiváncsi voltam élsz-e még. De ahogy érzem, lassan már egy három napos hulla is meg irigyelné a kellemes szagodat.-A férfi csak lehajtotta a fejét és már félre is állt az ajtóból, ezzel jelezve hogy a nő nyugodtan menjen be.
Gemma egy pillanatig elgondolkodott mielőtt belépett volna az oroszlán barlangjába.
-Komolyan Gemma, hogy hogy eljöttél?-hallotta meg a háta mögül Dominik hangját ahogy beljebb ment a nappaliba.
-Anna kért meg rá. Nem igazán hiszik el hogy minden rendben van veled, és elnézve téged... Igazuk volt. -állt meg a férfival szemben, aki talán két lépésnyire volt tőle.
-Jól vagyok.
-Úgy is nézel ki. Most komolyan Dominik, mikor néztél utoljára tükörbe? És nem akarok bunkó lenne, de a zuhanyt is meglátogadhatnád.
-Nagyon vicces vagy. Nincs ehhez most kedvem Gemma, látod hogy élek és jól vagyok, úgyhogy nyugodtan írd meg Annáéknak.- akarta. Komolyan szerette volna ennyivel letudni és elmenni, de a szíve és az esze teljesen mást gondoltak.
-Mit mondtak az orvosok?-ült le a kanapéra, várva a férfi válaszát.
Dominik leült mellé és mind a két kezével a hajába túrt.
-Még egy ideig nem játszhatok. Csak kezelésre járok.
-Mit mondtak  mennyi idő amíg felépülsz?
-Nem tudják. Lehet pár hét, de lehet pár hónap is. Fogalmam sincs.
-Hamar rendbe jössz majd.-A férfi csak felé nézett, de a tekintetében látszott hogy egy szavát sem hitte el a nőnek.
-Miért vagy itt Gemma?
-Mert Annáék aggódnak érted.-Dominik csak felnevetett, és már teljes testel Gemma felé fordult.
-Miért vagy itt valójában? Simán mondhattad volna nekik hogy jól vagyok ne aggódjanak, de te eljöttél.
-Megígértem neki.-lehet hogy hazugság volt, és titkon ő is látni akarta a férfit és tudni hogy mi van vele. Lehet hogy aggódott érte, hiszen aznap este nem nézett ki valami jól. Lehet csak azért van ott vele, mert Dominik is vele volt amikor szüksége volt rá, amikor beteg volt.
-Mondogasd csak ezt magadnak. Kérsz valamit enni?-meg sem várta Gemma válaszát már állt is fel és már indult is el a konyha felé, egyedül hagyva a nőt a kusza gondolataival.