Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

12.fejezet

Gemma fáradtan dörzsölte az arcát, miután megivott egy nagy pohár fekete kávét. Nem aludt valami jól az éjszaka, és az miatt egész nap fáradtnak érezte magát.
Hallotta ahogyan nyílik az irodája ajtaja, de nem igazán foglalkozott vele mert azt hitte Mary ért vissza az egyik ügyféllel való találkozó után.
-Csak nem az asztalon akarsz aludni?-hirtelen felkapta a fejét, mert a kellemes lágy hang helyet, egy jóval mélyebb bariton ütötte meg a fülét.
-És ha igen? Amúgy is, hogy kerülsz ide?-nézett fel a férfira, aki csak mosolyogva helyet foglalt a vele szemben lévő székben.
-Erre volt dolgom. Gondoltam benézek. Hátha van kedved ebédelni, de ahogy látom inkább aludni akarnál.
-Gemma összehúzott szemekkel figyelte a férfit, aki mit sem törödve a nő éles tekintetével, csak továbbra is mosolyogva ült a széken.
-Erre volt dolgod?
-Igen már mondtam.
-És ebédelni akarsz velem?
-Igen Gemma. Ez annyira hihetetlen?-igazság szerint nem. Dominikkal jobb a kapcsolatuk, főleg hogy valamilyen balszerencsés véletlenek miatt, egyre több időt töltenek együtt. De sosem hitte volna hogy csak úgy beugrik hozzá, hogy együtt töltség az idejüket.
-Szerencséd hogy, éhes vagyok. És én választok éttermet.-állt fel a székéből, és már vette is magához a táskáját. Dominik arcán továbbra is ott volt a mosoly, így boldogan indult el Gemma után.

-Szóval, hogy kerültél hozzánk?-Gemma nem igazán hitte el hogy Dominik csak arra járt, és nagyon kíváncsi volt rá, hogy a férfi miért is bent be hozzá.
-Mondtam csak arra jártam. Talán baj hogy benéztem?
-Dominik, ha baj lenne most nem lennék itt veled.-a férfi csak bólintott egyet, mielőtt újra megszólalt.
-Orvosnál voltam.
-Mit mondtak?-a focista egy nagy mosolyra húzta a száját, és boldogan újságolta el, hogy pár hét múlva újra játszhat majd.
-Dominik egy nagyszerű hír.
-Köszi Gemma. És te hogy állsz a munkával?
-Nagyszerűen. Tényleg. Még annak ellenére is, hogy ma majdnem elaludtam.-nevetett fel a focistával együtt.
-Van valami terved a hétvégére?-Gemma meglepve nézett a férfira, de Dominik mintha észre sem vette volna, csak tovább ette az ebédjét.
-Hát nem igazán. Szerintem tanulók a vizsgákra. Na és neked?
-Hazamegyek. Péntek délután, és hétfőn jövök csak vissza. A húgomnak most lesz a születésnapja és mivel hát van időm, így hazamegyek.
-Ez tök jó. Biztos örülnek majd neked. Főleg a kishugod.
-Remélem. Mi lenne ha velem jönnél?
-Micsoda?
-Csak nem süket is vagy Gem? Elvigyelek az orvoshoz?-kezdett el vele incselkedni a focista, ami amit Gemma csak megrázta a fejét.
-Nem vagyok süket, csak nem értem ez hogy jött.
-Hétvégén szabad vagy te is. Hazamegyek és gondoltam talán te is szeretnél egy pár napot otthon tölteni. Annáék biztos örülnének neki.
-Jó lenne, de nem tudom Dominik. Nekem hétfőn már dolgoznom kell.
-Ugyan már Gemma. Saját magad főnöke vagy, és amúgy is Mary is ott van veled. Csak ki tudsz venni egy szabadnapot nem?-Egy pillanatig elgondolkodott azon amit Dominik mondott. Nem is azzal volt a baja hogy el kell szakadnia a munkától, hanem sokkal inkább az volt neki a furcsa, hogy a férfi megkérdezte hogy vele tartana-e haza.
-Rendben. Benne vagyok. Már amúgy is nagyon hiányoznak Annáék, és a szüleim is.
-Szuper. Akkor péntek délután megyünk.-Kacsintott Gemmára, ami miatt ő csak elnevette magát.
-Ne kacsingass, a végén még félre értik.
-Ugyan már, mégis ki?-Dominik ezek szerint nem látta, de amikor bementek az étterembe az egyik asztalnál egy idősebb hölgy, szinte majd elájult ahogy meglátta Dominikot. Gemma szinte folyamatosan érezte magán valakinek a tekintetét, de volt egy olyan gyanúja hogy az nem neki szól.
-Mondjuk egy pár nő akik itt vannak. Szinte levetkőztetnek a tekintetükkel, de nyugodtan csináld csak, hátha valamelyik félre érti.
-Hát, semminek nem vagyok az elrontója..
-Ha anyakomplexusod van akkor csak tessék.-bicentett egy aprót a fejével a háta mögé, mire a focistának hirtelen eltűnt a mosoly az arcáról.

-Akkor most komolyan elmész vele haza?-Mary elég nehezen hitte el hogy a barátnője a focistával együtt utazik majd haza.
-Igen Mary már mondtam. Nem akartam hazamenni, de amikor Dominik megkérdezte, nem tudtam nemet mondani. Hiányzik a családom Mary.
-Tudom Gemma. Jól teszed hogy hazamész. Mikor indultok?-Gemma már neki állt pakolni, amiben a barátnője is a segítségére volt. Mivel holnap rengeteg dolga lesz, ezért este már nem marad ideje mindent elrakni.
-Annyit mondott hogy 2re legyek kész. Jön értem.
-Milyen lovagias. Most már tényleg nem tagadhatod hogy barátok vagytok.
-Eddig sem tagadtuk Mary. Csak nem volt olyan a kapcsolatunk, hogy annak tekintsük egymást.
-De most már azok vagytok nem?
-De, azok vagyunk.-kellett egy pillanat amíg megemésztette magában azt hogy ő és Dominik már nem csak sima ismerősök egymásnak.
-Oo nézd csak csörögsz.-a barátnője volt közelebb a telefonjához ami az ágyon volt, így ő előbb tudta hogy ki keresi. Átnyújtva a telefont Gemmának csak egy huncut vigyorral az arcán nézett rá.
-Hagylak is, megyek iszom addig valamit. Te csak nyugodtan beszélgess a szexi pasikkal.-Nevetve nézte ahogyan a barátnője kimegy a szobából, így már nyugodtan tudta fogadni a hívást.
-Szia.
-Szép estét Gemma. Remélem nem zavartalak meg?
-Dehogy is. Épp itthon vagyunk Maryvel.
-Csak nem egy csajos este? Szóval akkor mégis megzavartalak.
-Úgy is mondhatjuk, de tényleg nem zavartál meg semmit.
-Hát akkor veszem a bátorságomat, és megkérdezem hogy péntek este lenne-e kedvem esetleg velem vacsorázni?- az ajkai azonnal mosolyra húzódtak ahogy az agya felfogta hogy a férfit mit kérdezett. Szinte majdnem rávágta hogy szívesen elmegy vele, de abban a pillanatban az elméje emlékeztette arra, hogy a hétvégét nem tölti az országban.
-Nagyon örülnék neki Brendon, de..
-De sajnos neked nem jó, igaz?
-Igen. Nem leszek itt a hétvégén. Elutazom.
-Értem, hát akkor ez nem jött most össze.-nevetett fel zavarában, ami miatt Gemma kezdte magát rosszul érezni. Tudta hogy az amit most hall nem igazán a boldogság miatt van.
-Sajnálom Brendon. De csak pár napot leszek ott, ha esetleg neked a következő héten valamikor megfelel ,akkor nagyon szívesen elmennék.
-Rendben. Örömmel hallom Gemma. Nem is akarlak tovább zavarni. Jó utazást és vigyázz magadra, hiszen tartozol egy randevúval.
-Úgy lesz Brendon. És már várom mikor lesz rá alkalmunk. Szia.
-Szia Gemma.-csak sóhajtva elhajította a telefont az ágyra, és a félig üres bőröndjére nézett.