Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

6.fejezet

Gemma feszülten szállt be a liftbe, hiszen fogalma sincs róla hogy mire számítson. Amikor felhívták, szinte fel sem fogta hogy mire mondott igent, azonban most már a kezdeti öröme átváltott feszültségé és idegességé.
Lassan kezdett el a folyosón lépdelni afelé a terem felé amerre útbaigazítást kapott, remélve hogy mire oda ér össze szedi a kúsza gondolatait.
Az ajtóban már egy fiatal nő várta, aki kedvesen mosolyogva fogadta, és azonnal egy kis asztalhoz vezette ahol már egy csomó smink és mindenféle ecset ki volt készítve.
-Ne izgulj. Csak egy kicsit felfrissítem a sminkedet. Nagyon szép bőröd van, kár lenne elfedni egy csomó krémmel.
-Hát köszönöm.-Gemmának fogalma sem volt róla hogy mi történik jelenleg, csak elkezdett úszni az árral.
-Kész is  vagyunk. Gyere, oda vezetlek Lilithez, már nagyon várt rád.
-Oké, köszönöm. - amint beértek a másik szobába egy csomó lámpa és már a kamera is fel volt szerelve csak rájuk várva.
-Szia Lilith Reynolds vagyok. Én készítem el majd az interjút, már beszéltünk telefonon. Könnyen ide találtál?
-Szia Gemma Lendvai. Igen emlékszem hogy veled beszéltem. Kaptam egy kis útbaigazítást, így elég könnyen sikerült ide találnom.
-Szuper, akkor ha készen állsz kezdhetjük is.-Gemma csak bólintott és már helyet is foglalt azon a szélén amire Lilith mutatott.

Amennyire félt, annyira boldogan szállt most újra be a liftbe miután végzett mindennel. Lilith tényleg igazi profi, hiszen semmilyen kellemetlen érzése nem volt az interjú közben.
Már épp csukódott volna be az ajtó amikor hirtelen egy kezet látott meg, aki megakadályozta hogy, elinduljon lefelé.
-Elnézést, siettem de..Gemma?-ő is hirtelen felkapta a fejét amint meghallotta a nevét a férfi szájából.
-Dominik? Hát te?
-Ezt én is kérdezhetném. Nagyon csinos vagy.-nézett végig rajta a férfi, mire Gemma is csak végig vezette a tekintetét a focistán.
-Köszönöm. De nem válaszoltál a kérdésemre.
-Interjúm volt. Magyarokkal, azért vagyok itt. De te sem válaszoltál arra hogy hogy kerülsz ide.-Gemma csak lehajtotta a fejét hiszen még senkinek sem mondta el hogy ma interjút készítettek vele.
-Dolgom volt.
-Ez aztán tömör válasz.-nevette el magát a férfi, ám ennyivel nem hagyta annyiban.-Nem tudtam hogy már egy szállodában is dolgozol.-hatalmas szerencsének érezte hogy a lift abban a pillanatban állt meg a parkolóban, mert félő volt hogy valami bántó dolgot tesz ,vagy mond a focistának.
Ám hiába sietett ki, a férfit nem tudta elhagyni. Ott loholt a nyomában, még az után is hogy kiszálltak a liftből.
-Gemma várj már. Nem akartam bunkó lenni, sajnálom.-Kapta el a nő kezét aki már az autójához sietett.
-Jól van Dominik. Elengednél?
-Megmondod miért voltál itt? -a helyett hogy elengedte volna Gemma kezét, csak egy lépéssel közelebb ment hozzá.
Gemma csak lehunyta a szemét, hiszen nem épp a focista volt az első akinek mesélni akart róla, de tudja hogy muszáj lesz, hiszen addig úgy sem engedi elmenni.
-Interjúm volt ma a Manchnewsal. Az egyik youtubos csatornájukra készítették. Feltörekvő vállalkozásokkal készítenek interjút, és valamiért rám gondoltak.-A focista arcán először a döbbenet és a meglepettség látszott, de azok pillanatok alatt eltüntek és a helyét egy boldog mosoly vette át.
-Gemma egy kurva jó. Gratulálok. 
-Köszönöm.
- Annáék tudnak róla?-Csak egy kicsit megrázta a fejét, mire a focista értelten tekintettel nézte.
-Miért nem? Gemma, légy büszke magadra, hiszen van miért.
-Csak mert nem akartam. Nem nagy dolog.
-Dehogy is nem. Ezt meg kell ünnepelnünk.
-Nem, nem kell Dominik. Menj csak a dolgodra, biztos elfoglalt vagy.-titkon kicsit örült neki hogy a focista ennyire örül az eredményeinek, hiszen eddig ő volt az első ember aki tudott róla.
-Szerencsére ma pihenőm van. Így szabad vagyok, szóval nincs semmi oka hogy ma ne ünnepeljünk. És nemleges választ nem fogadok el.-Gemma csak megrázta a fejét, de nem tudott a férfira haragudni. Dominik mosolya teljesen beterítette az arcát, így a nő csak egy aprót bólintott beleegyezve a focista ötletébe.

Egy nagyon szép étterembe mentek ebédelni, ami meglepte Gemmát, hiszen fogalma sem volt róla hogy a focista ismer ennyire jó helyeket.
-Szóval elmondod miért nem mondtad el senkinek?-sejtette hogy a férfi megkérdezi, de még maga sem tudta hogy miért válaszolt a kérdésére.
-Mert nem akartam hogy tudják.
-Gemma.-Olyan hangsúllyal ejtette ki a nevét, mintha belelátna a fejébe.
-Mert nem akartam hogy felhajtás legyen belőle. Ennyi. Anna ha megtudta volna, biztos elmondta volna anyáéknak.. ők nem igazán örülnek neki hogy az egyetemet elhanyagolom, legalábbis anya szerint azt teszem.
-Dehát ugyan úgy csinálod nem?
-De igen. Csak levelezőn.
-Az egyetem mellett képes voltál egy ilyen vállalkozást megcsinálni, az minden csak nem szar Gemma. Igazán büszkének kellene lenned. Elértél valamit, ami másnak nem biztos hogy sikerülne egy idegen országban.-Csak egy halvány mosollyal az arcán nézett a férfira, pedig igazán jól estek neki a szavai.
-És neked milyen volt az interjúd?-a férfi csak elnevette magát, hiszen tudja nagyon jól, hogy a nő terelni próbálja a beszélgetést.
-Jó. Egész jó volt. Majd nézd meg.-kacsintott a nőre mire Gemma csak a szemeit forgatta rá.
-Nagyképű.-Persze a focista meghallotta és csak elnevette magát.
-Nem, komolyan. Jó volt. Szeretem a hazai újságírókat, és a többségét ismerem is. Csak egy kicsit furcsa hogy most hirtelen ennyi helyre kell mennem.
-Ugye tudod hogy hatalmas dolog hogy magyarként itt vagy ebben a klubban? Csodálkozol hogy most mindenki veled akkor egy interjút?-Gemma komolyan mondta amit mondott. Sosem kételkedett abban hogy Dominik nagyszerű focista és abban sem hogy biztos helye lesz majd a jelenlegi csapatában.
-Tudom. Csak még szoknom kell. Nem csak a mieinket, hanem az ittenieket is.
-Ahhoz képest elég jól viseled.
-Jó a csapat és hamar befogadtak. Nehezebb lenne ha máshogy ment volna a beilleszkedésem.-Dominik nem sűrűn mutatta meg a nőnek a sebezhető oldalát, de úgy látszik ma mind a kettejüknek ilyen nyitott napja van.
Lassan elfogyasztották az ebédjüket, ám egyikük sem állt még arra készen hogy elinduljanak. Meglepően normálisan tudtak kommunikálni egymással, és félő volt hogy ha ennek vége, a kapcsolatuk vissza kerül a régi kerékvágásba.
-Köszönöm az ebédet.-Már az étterem előtt voltak Gemma autójánál, hiszen mind a ketten autóval mentek oda.
-Máskor is össze jöhetnénk így.
-Majd megbeszéljük.-Mosolygott fel a férfira, de volt egy olyan sejtése hogy ez csak egyszeri alkalom volt.
-Mennem kell. Szia Dominik.
-Szia Gemma. És még egyszer gratulálok.-lassan lépett oda hozzá Dominik, és óvatosan ölelte át. Gemma is felemelte a kezeit és lassan a férfi dereka köré fonta azokat.