Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

16.fejezet

-Most ne is szólj hozzám. -emelte fel a kezét, ezzel jelezve a férfinak hogy maradjon csendben. Egyre jobban szorította a táskáját, ne hogy valamit meggondolatlanul tegyen.Hiszen ezek után az élete már nem lesz olyan mint volt.
Minden a feje tetejére áll majd, amint nyilvánosságra hozzák az egészet. Dominik menedzsere mindenre gondolt, így a sajtó csak abból tud majd dolgozni amit ők a közösségi oldalukon megosztanak. Vagyis amit Dominik oszt meg, hiszen Gemma oldala privát.
-Gemma, légy szíves szólalj meg. Komolyan még az is jobb amikor lekiabálod a fejem, csak ne maradj csendben.
-Mégis most mondjak? Ti már mindent megszerveztetek.
-Ez nem így van Gemma. Neked is ugyan úgy  mindenbe van beleszólásod mint nekem. Nem én döntök egyedül. Ehhez te is kellesz.
-Hát nekem most nem úgy tűnik. Ezt is nélkülem döntöttétek el.
-Csak azt néztük ami mindkettőnknek jó. Mi lett volna akkor ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk együtt csak szórakoztunk a másikkal? Minek néztek volna akkor az emberek? Te is tudod milyenek Gemma. Mindennek elmondtak volna, főleg téged mert nő vagy.-Csak lehajtotta a fejét, és csendben hallgatta a férfit. Van igazság abban amit Dominik mondott, de nehéz a lelkének az hogy minden tiltakozás nélkül,nyugodtan belemenjen egy ilyen helyzetbe.
Hiába az ő érdeke is ez.

Gemma szinte ki sem  mozdult a lakásából miután Dominik haza vitte. A férfinak jelenése volt az orvosoknál, aminek Gemma most nagyon hálás volt, mert félő volt hogyha a férfi marad, akkor nagyon csúnyán össze vesznek. Megpróbált nyugodtan végig gondolni mindent, de az agya mintha ellene lenne.
Senkivel nem akart beszélni sem, ezért még a telefonját is kikapcsolta, hogy ne zavarják. Arra azonban nem számított, hogy az ajtaján valaki hangosan kopogva fogja jelezni, hogy látni akarja. Dominik nem lehetett az, hiszen nemrég ment el tőle,így kissé félve indult el hogy megnézze ki keresi.
-Hello.
-Szia Gemma. Beszélhetünk?-nem érti a férfi mit keres a lakásán ahogyan azt sem hogy honnan tudja a lakása címét.
-Persze. Gyere be.-nem várta meg amíg a férfi bemegy mellette, csak ott hagyta az ajtóban, és elindult vissza a nappaliba.
-Ne haragudj hogy csak úgy rád török a lakásodban, de beszélnünk kellene.
-Dominik nincs itt. Orvoshoz ment és nem tudom mikor végez, szóval...
-Nem Dominikhoz jöttem. És tudom hogy most nincs itt. Veled szeretnék beszélni. Leülhetek?-csak bólintott mire a férfi helyet foglalt a kanapén.
-Hozhatok valamit inni?
-Nem köszönöm. Csak beszélni szeretnék veled.
-Értem. Miről lenne szó? Azt hittem ma már mindet megbeszéltünk?-a férfi csak ránézett Gemmára mielőtt a táskájából egy mappát húzott volna elő. Gemma félve vette át tőle, hiszen sejtette hogy mi lapul a papírokban.
-Olvasd el kérlek. Minden változás benne van amit ma megbeszéltünk.
-Már megbeszéltük hogy nem írunk alá semmit.
-Dominik mondta. Nem én. Nézd, elhiszem hogy nem akarsz semmi rosszat Dominiknak, és hogy ez a helyzet neked a legnehezebb. De nekem viszont Dominik élete és jövője van a kezemben. Ha pár nap, vagy pár hét múlva össze vesztek, és ez a dolog az emberek fülébe jut, Dominik élete sínyli majd meg, nem a tiéd.
-Azert ezt nem mondanám. Nem lennénk ilyen helyzetben, ha ő nem csinált volna hülyeséget.
-Azért ehhez is két ember kellett Gemma.-szinte pofonként érte a felismerés, amint az agya felfogta a férfi kemény szavait. Igaza volt. Ha abban a pillanatban eltolja magától a focistát, akkor nem lennének ebben a helyzetben. De ő nem így tett. Sőt.. ő volt az aki még jobban elmélyítette azt a bizonyos csókot nem a férfi.
-És akkor most mit szeretnél? Igazad van, tény hogy két ember kellett hozzá, ezt akartad hallani?
-Részben. Legalább elismerted hogy nem csak ő tehet róla.
-Akkor haladunk....
-Nézd azért jöttem hogy oda adjam a szerződést. Olvasd el és úgy dönts. Nem ellened vagyok Gemma, de nekem Dominikot kell először néznem. Remélem megérted. -Csak bólintani bírt, mert egy hang sem jött ki a torkán. Tudta hogy valamit mondania kellene a férfinak, hiszen ő már indulásra készen állt, de nem bírt megszólalni csak némán ült tovább.
-Holnap délután megyek haza. Kérlek addigra hozd meg a döntésed. Mindenki úgy jár a legjobban ha aláírod, és nem hallgatsz Dominikra. Bármennyire is szeretem, ő ezt a helyzetet nem érti. De bízom benne hogy te tiszta fejjel gondolkodsz majd, és helyes döntést hozol majd.

Egy év. Ennyi idő intervalum van megírva nekik. Egy évig barát és barátnőként kellene hivatkozniuk a másikra. Egy év után már senki sem zaklatná Dominikot hogy csak szórakozik a nőkkel, azonban Gemma számára az az egy év maga lenne a pokol. Amikor Mátyás Dominik menedzsere azt mondta hogy átírták arra amit még délelőtt megbeszéltek, nem épp ilyen helyzetre számított. Az hogy neki mint támogató barátnőnek minden fontos meccsen jelen kell lenni, ha a pályára lép Dominik ha nem, kissé felborzolta az idegeit. Nem ebben egyeztek meg. Neki is van élete és az nem a focista körül forog.
Viszont ha nem írja alá, akkor maga ellen haragítja a férfit, amit viszont nem szeretett volna. Tudta jól hogy mennyi hatalma is van neki, ezt megmutatta ma is, amikor nála járt. Viszont ha aláírja akkor mindent elfogad amit leírtak. Szinte tökéletes áll barátnő lenne. Ő lenne az aki mindig mindenben támogatja a párját, és mindig vele van. Mintha nem lenne saját élete, munkája, gondolatai, érzései. Vele szinte senki sem foglalkozik ebben a történetben, csak Dominikkal. Mindenki azt nézi hogy a focistának mi a jó, nem foglalkozva azzal hogy neki mennyi áldozatott is kellene meghoznia ha ebbe belemegy.
Hogy még a saját családjának is hazudnia kellene, egy apró kis hiba miatt. Sosem érezte magát ennyire egyedül mint most. Döntenie kellett. Ha nem írja alá, félő volt hogy az élete ezekben a napokban fog kisiklani.
Amint egy könnycsepp kihullt a szeméből, folyamatosan követte a többi is.
Élete legnehezebb döntését kell meghoznia és ebben csakis saját magára számíthat, senki másra. Mellette nincs senki aki támogassa, így egyedül kell megvívnia az érzéseivel és a gondolataival vívott csatát.
Újabb kopogás zavarta meg a lakásában uralkodó csendet. Gemma gyorsan megtörölte az arcát és a szemeit, abban a reményben hogy talán nem látszik hogy pár pillanattal ezelőtt mennyire gyenge is volt.
-Hát te?-egy nagyon vigyorgó férfival találta szembe magát, aki nem törödve vele csak boldogan bement mellette az ajtón.
-Nagyon jó híreim vannak.
-Szuper, megint...Mi az Dominik?-Indult el a férfi után, aki már a nappaliban állt és boldogan mosolygott a nőre.
-Holnap újra edzésnek állhatok. Tudod ez mit jelent Gemma? Hogy nemsokára újra a pályán lehetek.
-Ez nagyon jó hír. Komolyan örülök neki Dominik.-tényleg örült a férfi boldogságának, de a gondolatai ismét máshol jártak.
-Mi a baj Gemma? Te sírtál?-Indult el felé a focista, hogy közelebbről is megnézze magának a nőt.
-Dehogy is. Hagyj a hülyeségeiddel. Örülök neked komolyan, de ne várd azt tőlem hogy ugrálva a nyakadba ugrok majd.
-Nem is vártam. De látom rajtad hogy valami baj van. Mi történt Gemma?-már nyoma sem volt annak a boldogságnak amivel belépett a lakásába. Dominik szorosan elé állt, mire Gemma csak lehajtotta a fejét,hogy ne lássa rajta hogy mennyire megtört állapotban is van.
-Semmi sem történt. Fáradt vagyok, ennyi. Hosszú volt a mai nap.-A férfi csak bólintott, mintha elfogadta volna a magyarázatát.
-Csinálok egy kávét, kérsz te is?-Indult el a konyha felé, ezzel magára hagyva a focistát a nappaliban.-Dominik akkor kérsz vagy sem?-indult el vissza a férfihoz, hiszen nem válaszolt egyik kérdésére sem. Azonban arra nem számított hogy az a kanapén ülve, szorosan a kezében tartja azt a mappát, amit nemrég kapott.
-Ez meg mi a fasz?!