Kedden, a tábor első reggelén, háromnegyed hétkor keltem fel, ahogy Hitokaék is. Még este megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt reggelizni. Habár kicsit kialvatlan voltam, elég hamar kimásztam az ágyamból. Ami igazából nem is volt rendes ágy. Felöltöztem és még kicsit lustálkodtam az ágyon, amíg a lányok is elkészültek.
- Hárman megyünk reggelizni? - kérdezett rá Kiyoko.
- Igen - biccentettem.
- Vajon ma is olyan meleg lesz, mint tegnap? - szörnyülködött el Hitoka, mire csak elmosolyodtam zavartan.
- Sajnos esélyes. Melegfront van mindenhol most - magyaráztam el.
Nagyot nyújtózva keltem fel az ágyról és elkezdtem inni egy kis vizet, amikor egy hatalmas nagy zaj csapta meg a fülemet. Annyira megijedtem, hogy még félre is nyeltem. Köhögni kezdtem, Hitoka pedig aggódva fordult felém.
- Mi a jó élet volt ez? - kérdeztem hangosan, kettő köhögés között.
- Az alsó szintről jött - szólt Kiyoko.
- De hisz alattunk a Nekoma van! Mégis mit csinálnak? - a telefonomért nyúltam, majd megnéztem az időt - Reggel hét óra van!
- Lehet, hogy történt valami - aggódott Hitoka.
- Valószínűleg a fiúk idétlenkednek - vetette fel az eshetőséget Kiyoko.
- Kora reggel van - sóhajtottam egy nagyot.
A vizemet letettem az ágyam mellé, majd a lányokkal leindultunk, hogy enni tudjunk. A lifthez mentünk és le is hívtuk. Amikor megérkezett, akkor bent az egyik Itachiyamas srác állt és neki a barátnője. Köszöntünk egymásnak, majd beszálltunk a liftbe. Miközben mentünk lefelé, hangosodást hallottunk a lépcsőházból. Nem értettem, hogy mégis mit csináltak a többiek. Hiszen reggel hét óra volt és habár kelni kellett, hogy reggelizni lehessen menni, azért nem illik így viselkedni főleg, hogy ennyiben vagyunk. Leérve az előtéri szintre, az Itachiyamas srác kedves volt és előre engedett minket, lányokat. Ahogy kiszálltunk a liftből, megpillantottuk Levet és Yakut a recepción. Egy szál alsóban voltak és eléggé zavarodott volt a tekintetük. Egy pillanat ereje alatt mértem végig Levet és utána zavartan pillantottam oldalra. Habár tegnap este láttam fürdőruhában, még mindig zavarban vagyok, ha így látom őt. Szóval akkor ők voltak azok, akik zajongtak.
- Monoma-san egy negyedóra múlva tud jönni - tette le a telefont a recepciós lány, a fiúk pedig bólintottak - Kérlek, menjetek fel és öltözzetek fel. Utána gyertek vissza.
- Jó - bólintott Yaku kínosan.
- Mit csináltatok? - kérdeztem meg hirtelen, ahogy melléjük értünk. Lev oldalra nézett, egyenest rám. Méregetett egy kicsit, majd oldalra pillantott - Hé, Lev.
- Történt egy kis baleset - húzta el a száját.
- Mi? - kerekedett el a szemem - Mit csináltatok? És miért tűntök ennyire kétségbeesettnek? Plusz ti...
- [Név], [Név]! - szólt Yaku sietősen - Ne ennyi kérdést!
- Nagyon hangosak voltatok - suttogta Hitoka.
- Elég nagy zajt csaptatok - vontam fel a szemöldökömet.
- Kérlek, menjetek átöltözni és ne így legyetek itt - szólt a fiúkra a recepciós lány.
- Oh, jó - biccentett Lev - Majd...elmagyarázzuk - hajtotta le kicsit a fejét és elmentek mellettünk Yakuval.
- Valamit tönkre tehettek - szólt Kiyoko, ahogy tovább mentünk a kijárat felé.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Refrain Boy |Lev × Reader - Befejezett|
Фанфик...együtt, az elsuhanó széllel, nem vagyunk képesek mindent a kezünkbe venni... ...egy barátság, mely két csapattal kezdődött. Egy nyári szünet, melyet sose feledsz. Egy edzőtábor, melyben közelebb kerültök egymáshoz. És egy fiú, aki a legfontosabb...
