Refrain Boy |Lev × Reader - Befejezett|

fifteen

A napom anélkül telt el, hogy Levvel tudtam volna beszélni. Próbálkoztam, tényleg. Azon voltam egész nap, hogy kettesben tudjak vele marandi és rólunk beszélgessek vele, azonban ez nem igen jött össze. Azt hittem, hogy egyszerűbb lesz, de hatalmasat tévedtem. Mivel reggeli edzésen nem voltunk együtt, ezért után próbáltam vele beszélni, azonban Ukai-san elkapott, hogy menjek neki segíteni. Természetesen nem mondtam, hogy nem, ugyanis azért voltam itt, hogy segítsem a csapatot, így mentem az edzővel. Ezt követően ebednél együtt ettünk és habár minden jó volt, nem igazán akartam a többiek előtt megkérdezni, hogy ráérne egy kicsit. Amikor mentünk ki, akkor külön szakadtunk, ugyanis én Tanakaékhoz kerültem némi civakodás elhárítás miatt, szóval a délután folyamán se nagyon akart ez összejönni. A délutáni edzésen elég sokat beszéltünk és folyamatosan az lengett a szemem előtt, hogy miképp kérdezzem meg, valamint mikor jön az a megfelelő alkalom, hogy arra kérjem, beszélgessünk valamiről kettesben. Már kezdtem feladni, hogy valóban meg tudom valósítani azt, hogy beszélgessünk. Mintha az égiek is azt akarták volna, hogy ez ne jöhessek össze. Majdnem, hogy egésznap lefoglalt az, hogy Ukai-sannak segítsek, így amikor kijöttünk az esti edzésről, akkor egyedül az esti szabadidőnket tudtam felhasználni arra, hogy beszélgessünk. Miután a szobámban átöltöztem, akkor még ettünk egyet Hitokaval, ugyanis csináltunk magunknak mikros sütit és közben beszélgettünk. Habár Levvel akartam beszélni, elsőbbséget élvezett az, hogy Hitokaval időt tudjak eltölteni. Majdnem tíz óra volt, kezdett már sötétedni, amikor Kuroo lehívott engem a trambulinhoz, ahol Lev is ott volt. Hitoka átment Hinataékhoz, én pedig papucsba bújtam vittem magammal egy vizet és a telefonomat, majd leindultam a fiúkhoz. A trambulinhoz érve (mely a B csarnok mögött volt. Igazából a csarnok háta és a focipálya között) megláttam, hogy Lev és Bokuto barátnője ugrálnak bent.

  - Wow, milyen magasra mennek - szeppentem meg, ahogy megálltam Kuroo mellett, aki a földön ült törökülésben.

  - Én is akarok! - morogta Bokuto, miközben Kuroo mellett ült.

  - Hé, Kuroo - szóltam a fiúhoz és leültem mellé - Sikerült megbeszélnetek a barátnőddel?

  - Igen - bólintott és felém nézett - Néha úgy érzem, hogy nem érdemlem meg őt.

  - Ő is így szokott érezni, hogy nem érdemel meg téged. Pedig szerintem mind a ketten megérdemlitek a másikat. Tudod, ő nagyon szeret téged - mosolyodtam el kedvesen.

  - Ilyen nagyon! - tárta szét nagyra Bokuto a karjait.

  - Igen, igen! - mutattam Bokutora, mire Kuroo kedvesen elmosolyodott. Láttam rajta, hogy nagyon jól esik neki az, amit mondunk - Mégha veszekedtek is, szeretitek egymást, így mindig van egy ok arra, hogy kibéküljetek. Ezzel nem azt mondom, hogy hetente vesszetek össze, de minden ember más és néha előfordul, amikor emiatt ellentétek alakulnak ki közöttünk.

  - Mi tavaly majdnem szakítottunk - szólt Bokuto és megtámaszkodott a kazein a háta mögött, miközben kinyújtotta a lábait a fűben - Elég nagy szemét voltam és csúnya dolgot mondtam neki. Mindig védtem mindentől, de...volt egy ittas éjszaka és megbántottam.

  - De hát itt nem szabad... - kezdtem de Kuroo elhúzta a száját, mire elhallgattam.

  - Ne beszéljünk róla, oké? Tényleg ne - szólt komoran a fekete hajú, mire megértően bólintottam.

  - A lényeg, hogy elcsesztem - folytatta Bokuto - Nagyon szarul éreztem magamat és olyan volt, mintha a saját kezembe szúrtam volna bele a legélesebb késeket - suttogta, előre vezette az egyik kezét és elkezdte a füvet tépkedni - Majdnem elveszítettem és akkor jöttem rá, hogy nem akarom. Én vele akarok lenni és a jövőmet is vele képzelem el. Mi elég sok dolgon keresztülmentünk és ott voltunk egymás mélypontjaikor is. Számomra ő a világom. Az a kicsi világ, amiben örökké benne akarok lenni. Nme mindig vidám az életünk, de mellette úgy érzem, hogy mindig van egy nagyobb fénypont abban a rohadt nagy sötétségben - szólt halkabban és a trambulin felé nézett, ahol a barátnője hangosan nevetett - Lehet, hogy szerez most pár sebet a trambulinban, de cserébe addig tudom őt utána szeretgetni, ameddig csak akarom. Azért vagyok, hogy vigyázzak rá.