Este éjfél körül mentünk el lefeküdni Hitokaval, ugyanis ő álmosodni kezdett. Így elköszöntünk Oikawaéktól és visszamentünk a saját szobánkba. Zuhanyzás és fogmosás után még beszélgettünk a szobában, de Hitoka bealudt közben, így én is eltettem magamat másnapra. Reggel időben felkeltünk és kicsit belém hasított a felismerés, hogy ez az utolsó napunk, amit edzéssel fogunk eltölteni. Hitokaval ketten mentünk el reggelizni és az étkezdébe érve, észre is vettem a Nekomas fiúkat, és szerencsére is tudtunk hozzájuk ülni reggelizni. A nagy asztalnál ültek, jómagam pedig leültem Lev mellé. Nem igen beszélgettünk (köszönhetően annak, hogy még reggel volt), de amikor Kurooék végeztek, akkor Hinata és Tobio leváltotta őket, és Noya és Tanaka is megérkezett hamarosan. Lev itt maradt és mellettem telefonozott.
- Eléggé el van borulva - szólt Tobio, amikor már végzett a reggeli egy részével.
- Remélem fog is esni az eső, mert jól jönne már. Olyan meleg volt ebben a pár napban, hogy rosszul lehetett lenni tőle - sóhajtottam és Lev felé néztem, aki kicsit az asztalra borult. Felé nyújtottam a kezemet és elkezdtem simogatni a haját - Álmos vagy?
- Ühüm - motyogta.
- Meddig voltatok fent? - kérdeztem rá, majd átnéztem Hinatara.
- Hajnali egy - ásított Hinata és ivott a vízéből.
- Akkor nem csoda, hogy fáradtak vagytok - sóhajtottam és jobban beletúrtam Lev szürke hajába.
- Ez az utolsó napunk - sóhajtotta Tanaka evés közben - Olyan gyorsan elment ez a hét és most van az utolsó reggeli edzésünk. Bár jó lett volna, hogyha hét közepén is lehűl a levegő, de nm hűlt.
- Utolsó nap? - emelte fel Lev a fejét és felénk nézett.
- Hé, szombat reggel van. Holnap megyünk haza - pislogott Tanaka és ismét egy falat ételt emelt a szájába - A harmadéveseknek ez volt az utolsó nyári tábor - motyogta, én pedig összeszorítottam a számat.
- Ilyen gyorsan elment a hét? - egyenesedett fel Lev és felém nézett - Jövőre ti...semmiképpen sem jöttök? - suttogta, én pedig megráztam a fejemet.
- Nekünk ez volt az utolsó nyári tábor - suttogtam.
Láttam Lev tekintetében, hogy szomorú lesz, pedig ezt a nyílt információt tudhatta volna. Sőt, szerintem igazából tudta is, csak eddig nem nagyon akarta feldolgozni. én is tudtam, és egészen eddig nem volt gyomorgörcsöm azért, mert ez az első és utolsó táborom. Azonban most, hogy fel lehetett hozva ez az egész, nem akarok hazamenni és sírhatnékom van. Mivel volt még egy kis teám, azért azt kezdtem el inni és a kezemet is elhúztam Levtől és az ölembe helyeztem. A többiek folytatták a beszélgetés, a következő pillanatban pedig Lev az ölemben lévő kezemre tette a sajátját és átfonta az ujjait az enyémeken és megszorította. Felé néztem, ő azonban a többiekkel beszélgetett és elkezdte a hüvelykujjával cirógatni a kezemet. Ez elég volt ahhoz, hogy kicsit kizökkenjek az előbbi aggódalomból, azonban ez már másba vitt bele. Ma beszélnem kell vele.
- Mi az? - nézett felém Lev kedvesen - Oh - pislogott nagyokat és végignézett rajtam - Most veszem csak észre, hogy a tegnap adott pulcsim van rajtad, [név]-san.
- Oh, visszaadom - szóltam azonnal és el akartam húzni a kezemet, hogy levegyem magamról, ő azonban rászorított az ujjaimra, így esélytelen volt, hogy elhúzzam a kezemet - Nem kell, hagyd csak.
- De...nem vihetem haza - motyogtam és a többiek annyira elvoltak egymással, hogy ránk nem is figyeltek.
- És...ha másikat adok? - kérdezte és némi pír megjelent az arcán.
ESTÁS LEYENDO
Refrain Boy |Lev × Reader - Befejezett|
Fanfic...együtt, az elsuhanó széllel, nem vagyunk képesek mindent a kezünkbe venni... ...egy barátság, mely két csapattal kezdődött. Egy nyári szünet, melyet sose feledsz. Egy edzőtábor, melyben közelebb kerültök egymáshoz. És egy fiú, aki a legfontosabb...
