Refrain Boy |Lev × Reader - Befejezett|

ten

  - Háromra elengeded! - szóltam nevetve és már annyira fájt a hasam, hogy éreztem a görcsöt a nevetés miatt.

  - Előbb te! - szólt fújtatva a fekete hajú fiú és közben próbált nem leesni az ágyon, ami előtt én álltam.

Tobioék szobájában voltam, ahol elég nagy kupi volt, és szinte alig lehetett bármit is megtalálni. Ez azt eredményezte, hogy kértem, pakoljanak össze, de őket nem nagyon izgatta, mire elkezdtem összedobálni a cuccokat, ami meg Tobio nem tetszett. Amikor az egyik dolgát akartam a bőröndjébe dobni, akkor alakult ki közöttünk egy kisebb vita, majd verekedés, melynek következtében egymás pólóját téptük. Annyira abszurd volt a helyzet, hogy folyton nevettem és igazából ő is elég sokszor elnevette magát. Hinata pedig, mint jó és hűséges barát, ijedtében elmenekült.

  - El fogod tépni a pólomat, [Név]-san! - rivallt rám a fiú.

  - Te is az enyémet! - szóltam rá - En...Engedj el - fújtam ki a levegőt nevetve.

  - Előbb tedd le a proteinporomat!

  - De ennek nem az ágy mellett a helye!

  - Könnyebben elérem! - szállt ismét vitába velem.

  - Nem lehet ekkora kupi nálatok!

  - Nincs is nagy kupi! - szorongatta a ruhámat jobban és közben próbálta elvenni a porját.

  - Kageyama! - kopogtak kintről és hamar meg is jelent a harmadéves fiú - Édes istenem, mit csináltok? - sóhajtotta Suga értetlenül.

  - Nem akar elpakolni! - szóltam haragosan és végül elengedtem a pólóját és az ágyra dobtam a porját - Éljetek akkor kuplerájban!

  - Kageyama, mi történt itt? - nézett körbe Suga.

  - Most komolyan ennyire rémes a helyzet? - vonta fel a fekete hajú a szemöldökét.

  - Igen! - mondtuk egyszerre Sugaval.

  - Jó, akkor...Segítetek összepakolni? - nézett ránk kék szemeivel az elsőéves fiú.

    - Szerintem elég nagyok vagytok Hinataval ahhoz, hogy elpakoljatok ketten - tette a csípőjére a kezét Suga - Igaz is, Hinata merre van? - nézett körbe.

  - Mindjárt itt lesz - kapta elő Tobio a telefonját és hívni kezdte Hinatat.

Suga intett nekem, hogy hagyjuk magára őt, így kimentünk a szobából.

  - Nem hozzá jöttél? - kérdeztem meg, ugyanis ő jött be ide, így valószínűleg Tobiot kereste.

  - Hinatahoz jöttem, de most van fontosabb dolguk is - sóhajtotta, majd kedvesen lenézett rám - Jól vagy? Ittál ma elég vizet?

Akárhányszor Suga aggódott értem, mindig a papámat juttatta eszembe. Ő volt az, aki mindig megkérdezte, hogy miképp érzem magamat és aggódott értem. Bár mégegyszer megkérdezhetné, hogy minden rendben van-e velem. Azonban azaz igazság, hogy amióta elment, azóta nincs rendben minden százszázalékosan. Hiányzik és sokszor keresem őt, holott tudom, hogy már nem lehet mellettem.

  - Igen - biccentettem - Kimegyek kicsit levegőzni.

  - Oh, biztos minden okés?

  - Persze, csak most kell a levegő - legyintettem.

  - Egyedül szeretnél lenni? - kérdezett rá, mire bólintottam - Jó. Merre mész? Csak azért, hogyha szükséged lenne valakire, akkor tudjam, merre vagy.