Az este folyamán Lev ágyában feküdtünk, én Lev előtt, ő pedig mögöttem és egy videót néztünk YouTube-on. Miután Levnek honvágya volt, segített az, hogy itt maradtam vele. Szerencsére a délutáni edzést nem tartották végig, így nem voltunk rosszul a melegtől. Utána Levvel és a Nekomasokkal voltam kicsit és társasoztunk, illetve vacsoráztunk. Szerencsére az esti edzésen nem volt meleg, így azt végig tudtuk vinni. Utána Yaku elment Kurooékhoz, így el tudtam jönni Levhez, hogy kicsit együtt lehessünk. Ettünk jégkrémet, majd befeküdtünk az ágyba, hogy videókat nézzünk. Vicces videokkal kezdtünk, de aztán rátértünk rendes, tartalmas videókra. Ahogy telt az idő, egyre jobban hallottam, hogy Lev ásítozik.
- Álmos vagy? - kérdeztem rá, bár eléggé egyértelmű volt, hogy álmos volt.
- Nem - motyogta és éreztem, hogy ráhelyezi a fejét a párnára, amitől egyértelműen nem látta a kezemben tartott telefont.
Ekkor a kezét is felemelte, majd a karomra helyezte ujjait és apró kis köröket kezdte el rajzolni. beleborzongtam az érintésébe, de nem szóltam semmit miatta.
- Visszamegyek a szobámba, ha aludni szerettél.
- De nem vagyok álmos, [Név]-san - motyogta, de nagyon is lehetett hallani a hangján, hogy álmos - Holnap már péntek van és utána pár nap és megyünk haza. Szeretnék minden percet kiélvezni veled.
- De az alvás is fontos - sóhajtottam és leállítottam a videót.
- Nézzük tovább - motyogta álomittas hangon, elhúzta a kezét a karomtól, majd éreztem, hogy felnéz mögülem és elindította a videót.
- Mindjárt bealszol - sóhajtottam egy mosoly mellett.
- Nem is - motyogta újra és a feje ismételten visszaesett a párnába - Hallgatom a videót.
A kezét visszavezette a karomra, és rajzolni kezdett pár mintát, amiről igazából nem tudtam, hogy mi, mert nem volt jelentésük. Azonban ennek ellenére nagyon jól esett, hogy cirógatta a karomat. Hallottam, ahogy lassan veszi mögöttem a levegőt. Míg én tényleg néztem a videót, addig ő csak hallgatta. Néhány perc telt csak el, de ezt követően ő közelebb húzódott, bevezette az alá a párna lá a karját, amin én feküdtem és megéreztem a mellkasát a hátamnál. A következő pillanatban elhúzta a kezét a karomtól, megfogta a derekamat, rászorított és odahúzott közel magához. Az arcát a hajamba fúrta és kifújt egy adag, meleg levegőt. Zavartan néztem tovább a YouTube videót és a szívem ezerrel dobogott a mellkasomban. Azonban, mivel a mellkasa teljesen a hátamnak volt szorítva, ezért éreztem, hogy az ő szíve is ezerrel ver, nem csak az enyém. Úgy éreztem, hogy ez már az a pont, ahol beszélnünk kellen arról, hogy mi is van közöttünk. Ez már nem sima baráti és nem is tudom azt mondani, hogy félek attól, hogy csak nővérként tekint rám. Meg kell vele beszélnem...
- El fogsz aludni - motyogtam.
- Nem... - suttogta erőtlenül és adott egy apró puszit a hajamba.
Visszafojtottam egy mosolyt és úgy éreztem, hogy ennél nagyobb komfortban nem is lehetnék. Eléggé elálmosított engem is ez a helyzet, azonban nem engedhettem meg magamnak, hogy most bealudjak. Yaku ebben a szobában lakik, illetve Hitokat se hagyhatom estére magára.
- Vége a videónak és visszamegyek a szobámba. Jó?
- Muszáj? - suttogta álmos hangon, mely igazából nagyon aranyos volt - Maradj még egy kicsit, kérlek.
- De mindjárt bealszol - nevettem el magamat visszafogottan.
- Pont amiatt...
Nem értettem, hogy ezt miért mondja, de nem is kérdeztem rá. A videóból még vissza volt kettő perc, azt pedig ki akartam várni. Az a két perc elég lassan telt el, de igazéból ez nem zavart engem. Amikor vége lett, akkor kiléptem a YouTube-ból és lezártam a telefonomat. Lassan megfordultam, de közben Lev még mindig ölelt engem, így elég közel voltunk egymáshoz. Picit a hátamra fordultam, és láttam, hogy alszik. Legszívesebben magamhoz öleltem volna és itt maradtam volna vele, de nem lehetett. Óvatosan leemeltem a kezét magamról, összeszedtem mindenemet, amit átvittem, majd egy utolsó pillantást vetettem rá. Olyan ártatlan volt, amikor aludt. Miket beszélek? Akkor is az volt, amikor ébren volt. Annyira szeretem őt. Tényleg szeretem őt.
Mivel nem akartam csak úgy elmenni, ezért írtam neki egy papírcetlire egy üzenetet, hogy visszamentem a szobámba. Ezt a cetlit letettem az éjjeliszekrényére, majd adtam kettő puszit a homlokára és elhagytam a szobájukat. Amikor kiléptem a szobából, akkor láttam, hogy Kuroo és Yaku a folyosón beszélgetnek. Oda akartam menni, de ekkor megláttam, hogy Kuroo úgy néz, mint aki mindjárt elsírja magát. Csak pár másodpercig néztem őket, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy észrevegyenek. Kuroo volt az, aki felém nézett és ahelyett, hogy megriadt volna, amiért így látom, ő azonnal intett, hogy menjek oda hozzájuk. Lassú léptekkel mentem feléjük és néztem fel Kuroora.
- Mi történt? - kérdeztem aggodalmasan.
- Ez... a gyerek - vette ki a zsebéből a telefonját, majd kicsit kutakodott benne, végül mutatott egy Facebook profilt - Ismered?
- A baseball csapat centere - válaszoltam - Nem nagyon ismerem őt, de elég jóban vannak a barátnőddel.
- Bassza meg - szorított rá Kuroo a telefonra, majd úgy, ahogy volt, lezárta és a zsebébe vágta - Bassza meg - nézett oldalra ingerülten.
- Mi...történt? - kérdeztem újra és úgy éreztem, hogy valóban komoly baj van.
- Soha nem mondta egy szóval se, hogy haverkodna ezzel a gyerekkel - motyogta Kuroo feszülten.
- Kuroo barátnőjére rámászott ez a pojáca - magyarázta meg Yaku - Most tudta meg azt is, hogy jóban voltak, csak a gyerek többet akart. Igazából összevesztek Kurooék, mert kiderült, hogy eléggé jóban van a barátnője ezzel a gyerekkel, aztán utána az is kiderült, hogy ráhajtott. És most...eléggé nagy feszkó van közöttük - halkult el Yaku.
- Ez a srác mindenkire rámászik, majd offol mindenkit - mondtam ki hirtelen - Lehet, hogy most ráhajtott, de tovább fog menni más lányra. Mindig ezt csinálja. Azonban ennek ellenére megértem, hogy feszült vagy. Mégiscsak a barátnődről van szó.
- Azt hittem szakítani fogunk - nyögte ki Kuroo és elcsuklott a hangja - Jézusom, de hülye vagyok - túrt bele fekete hajába és a szája szélét rágta, mely kissé sebes volt - Bassza meg - rekedt meg a hangja.
- Meg tudtátok beszélni, csak feszültség van még, vagy még nem beszéltétek meg? - kérdeztem rá aggódva.
- Rám vágta a telefont, annyira mérges lett. Sose csinált ilyet - nézett Kuroo oldalra és egyre jobban láttam, hogy küszködik azzal, hogy ne sírjon.
- Tudok...segíteni valahogyan? - léptem közelebb, ugyanis tudtam, hogy mennyire szeretik egymást. Átkozottul tudtam, hogy mennyire fontosak a másiknak és hogy mennyit jelentenek egymásnak.
- Nem tudom. Nem tudom - halkult el a fekete hajú - Átmegyek Bokutohoz - szólt hirtelen, majd gyors lépésben elindult a lépcső felé.
Végignéztük Yakuval, ahogy Kuroo elment, majd ezt követően én lenéztem a fiúra.
- Sose vesztek még így össze - vallotta be Yaku - Kuroo se akart rosszat, csak féltékeny lett és ilyen távolságból eléggé meg tudja mérgezni az embert a féltékenység. Pedig amúgy Kuroo sem féltékeny ember, csak most valamiért ez is előtört. Nagyon tisztelem Kurooban, hogy ekkora távolság ellenére sem féltékenykedik folyton, csak most annyira szarul jött ki ez az egész, hogy féltékeny lett.
- A barátnője se szokott féltékenykedni. Mi elég jóban vagyunk és...Ahj. Nagyon szereti Kuroot. De tényleg. Ő a mindene. Szó szerint a mindene és akkora mély és végtelen szeretet van közöttük, amit ritkán lehetet látni a mai világban. Viszont szerintem minden kapcsolatban és párkapcsolatban is vannak viták vagy veszekedések. Ezek kellenek ahhoz, hogy utána erősebb legyen a kapcsolat. Viszont ebből sem mindegy, hogy milyen a vita. Értesz? - néztem Yakura.
- Persze - mosolyodott el - Te érett lány vagy, [Név]. Levnek pedig pont egy ilyen ember kell.
Yaku szavai miatt zavartan oldalra néztem. Habár nem mondtam neki semmit, egyértelmű volt számára, hogy valami alakul közöttünk. Még a hülye is észrevette volna.
- Lev fent van még? - kérdezett rá.
- Nem, alszik - ráztam meg a fejemet - Én is visszamegyek a szobámba. Már este tíz is elmúlott.
- Akkor majd csendben kell lennem - sóhajtotta Yaku - És? Megbeszéltek már valamit, vagy még csak...
- Még semmit...Fel szeretném hozni neki, mert úgy érzem, kell róla beszélni. Csak nem tudom, hogy mikor.
- Szerintem valamikor edzés vagy kaja után. Bár csak akkor van szünetünk - gondolkodott el - Mindenesetre beszélj vele minél előbb én azt javaslom.
- Jó - biccentettem - Én viszont elmegyek a szobámba. Jó éjt Yaku - intettem neki.
- Szia [Név]. Jó éjt - mosolyodott el, miközben intett nekem.
A szobám felé haladva véglegesen is elérkeztünk a csütörtöki napnak a végére és már csak kettő egész napom volt arra, hogy beszéljek Levvel, hogy mi is legyen kettőnk kapcsolatával pontosan.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Refrain Boy |Lev × Reader - Befejezett|
Hayran Kurgu...együtt, az elsuhanó széllel, nem vagyunk képesek mindent a kezünkbe venni... ...egy barátság, mely két csapattal kezdődött. Egy nyári szünet, melyet sose feledsz. Egy edzőtábor, melyben közelebb kerültök egymáshoz. És egy fiú, aki a legfontosabb...
