I Hate You Because I Love You | Luke Hemmings |

2.Fejezet / A meghívás /

Végre péntek van.Iszonyú lassan telt a hét.Luke hétfő óta nem beszélt velem,aminek egy részem nem örült.Amint vége lett az utolsó órámnak is,elindultam a szekrényemhez.Már majdnem ott voltam amikor valaki az egyik szekrényhez szorított.

- Helló drágám - vigyorgott Luke.

- Mit akarsz Hemmings? - kérdeztem nem túl kedvesen.Bár Luke teste eltakarta a kis 163 centimet tudtam,hogy a folyosón mindenki minket bámul.

- Nem volt szép,amit hétfőn tettél velem.Arra gondoltam,hogy kiengesztelhetnél. - súgta fülembe.Meleg leheletétől kirázott a hideg.

- Már mondtam,hogy nem fogok lefeküdni veled. - sóhajtottam.Luke nevetni kezdett.

- Én arra gondoltam,hogy esetleg megnézhetnénk nálam egy filmet vagy ilyesmi. - mosolygott. - De semmi rossznak nem vagyok elrontója. - kacsintott.És itt van a perverz Luke.Egy ideig gondolkoztam az ajánlaton.Luke Hemmings és én egy házban,kettesben.

- É-én nem tudom - makogtam,mint egy kecske.

- Király,akkor indulhatunk. - mondta.

- Mi? Nem! Azt mondtam,hogy nem tudom. - mondtam.

- Ugyan Abs,ne nehezítsd meg.Tudom,hogy minden porcikád vágyik rám. - Jesszus,ennyire látszik?!Csípőjét szorosan enyémnek nyomja.Az ajkaink megint súrolják egymást s egyre hangosabban zihálok.Az egy dolog,hogy a szemében izzik a vágy,de az ágyékomnál is érzem izzani.

- Szóval? - kérdezte.

- Nem. - mondtam.

- Hát jó. - Már majdnem elhittem,hogy ennyiben hagyjuk a dolgot,de Luke felkapott a vállára.

- Luke! Azonnal tegyél le! - kiabáltam.Hiába csapkodtam a hátát meg se rezzent.Mikor felnéztem mindenki minket bámult,remek.5 perc séta után Luke megállt a parkolóba.Kinyitotta a kocsi ajtaját és berakott az anyós ülésre,majd ő is beült a kocsiba.

- Csak,hogy tudd bezártam az ajtót,szóval nem tudsz kiszálni. - mondta érzelemmentesen.Aprót bólintottam.Az út nagy része csendben telt.10 perc kocsikázás után leparkoltunk egy fehér házhoz.Luke leállította a kocsit,kiszállt és az én oldalamra sietett.Udvariasan kisegített a kocsiból,ami nagyon meglepett.Ujjainkat összekulcsolta és bevezetett a házba.Amíg én szétnéztem Luke elment a konyhába,gondolom.A ház kicsi,de nagyon otthonos.Az udvar rendezett és egy nagy medence is van a közepén.Luke valakivel beszélgetett a konyhába.Sokáig nem kellett várnom a titokzatos személyre,mert sietős léptekkel sietett felém.

- Szia,Liz vagyok Luke anyja. - mosolygott.

- Jó napot Mrs.Hemmings,a nevem Abigel. - mondtam kedvesen.

- Jaj drágám,hívj nyugodtan Liznek. - nevetett. - Szóval te vagy Luke barátnője? - kérdezte.

- Anya,Abs a barátom. - válaszolt helyettem Luke.Ó szóval barátok vagyunk,jó tudni.Luke-nál még a barátzóna is veszélyes a lányokra nézve.

- Hát persze,csak barátok. - bólogatott Liz.Szavaiban érezhető volt a szarkazmus. - Abby drágám,maradj itt vacsorára,ha a szüleid nem bánják. - kért kedvesen.

- A-a sz-szüleim biztos nem fogják bánni. - dadogtam.Éreztem,hogy légzésem egy percre megáll és az arcomból kifut a vér.Bizonyára Luke is észrevette,mert aggódva nézett rám.

- Remek!Addig találjatok ki valamit. - Liz majd ki csattant az örömtől.

- Nekem van egy pár ötletem. - vigyorgott perverzen Luke.

- Hát hogyne. - vigyorogtam.Luke csak nevetett az ajtóba.Liz csak csóválta a fejét és nevetett.

* Luke szemszöge *

Mikor anya megemlítette Abs szüleit Abigel sápadt lett.Megkell tudnom,hogy mi történt vele,ami ilyenné tette.Félreértés ne essék nem fogom eröltetni,majd elmondja ha szeretné.Intettem Abby-nek,hogy jöjjön utánnam.Felmentünk a szobámba.Abs az első lány,akit nem azért hozok fel ide,hogy dugjunk.Sőt szintén Abs az első lány,akivel a családom találkozni fog.Abby az ágyon ült és bambult.Láttam,ahogy a könnyek elkezdenek folyni az arcán.Letérdeltem elé és arcát kezembe fogtam.Hüvelyujjamal letöröltem a sós cseppeket,majd szoros ölelésbe fogtam.Abs a fejét a nyakamba fúrta.Még sose sírt lány az ágyamba,általába sikítani szoktak.Halottam,ahogy Abs légzése kezd egyenletessé válni.

- Abby jól vagy? - bevallom aggódtam érte.Ő az első lány,akivel törődöm és nem csak megdugom.Aprókat bólintott válaszként.

- Ha bármikor beszélni szeretnél róla csak szólj,meghallgatlak és lehet segíteni is tudok. - mondtam.

- Nem tudsz,senki se tud. - mondta szomorúan.Oké mostmár tényleg nem tudom mire gondoljak. - Luke - szólt.

- Igen? - mosolyogtam.

- Kellemetlenül érzem magam az ágyadon - nem igazán értem miért mondta ezt,de aztán folytatta. - Azon az ágyon ülök,amibe egy csomó lány elélvezett.

- Nyugi baby,te is egy leszel közülük. - kacsintottam.

- Seggfej. - morogta.

Nagyon köszönöm a kommenteket,nagyon jól estek! :) A helyesírási hibákért megint bocsi! :D ~ D.