I Hate You Because I Love You | Luke Hemmings |

2.4/1

* Abby szemszöge *

Egész éjszaka Luke őrültsége járt a fejembe. Ha tényleg annyira kellenék neki, akkor nem hagyott volna el. De ha a helyébe képzelem magam valószínűleg én is ezt tettem volna. Elvégre majdnem lefeküdtem a legjobb barátjával. Ez olyan mintha Luke majdnem lefeküdt volna Jessica-val. Istenem Jessica! Már évek óta nem láttam és ami a legrosszabb, hogy eddig fel sem tűnt a hiánya. Talán itt az ideje, hogy meglátogassam elvégre ő volt a legjobb barátnőm. Gyorsan összeszedtem magam és lementem a konyhába.

- Jó reggelt! - mondtam.

- Neked is Abby! - mosolygott Ashton Sophia-val a kezében.

- Nos, arra gondoltam, hogy meglátogatom Jessicat. Esetleg valaki eltudna vinni? - mindenki csak bambán nézett rám. - Azért ennyien ne válalkozzatok, még a végén nem tudok dönteni..... - morogtam.

- Én elviszlek! - jött le Luke a lépcsőn. Ez most komoly?! Senki más? Tényleg?

- Sophia-val mi lesz? - kérdezte Ashton.

- Esetleg valaki tudna rá vigyázni?

- Michael és Calum a szüleiknél ebédelnek, nekem meg van egy kis dolgom. De szerintem Luke ráér. - miért érzem úgy, hogy direkt csinálják....

- Luke nem lenne gond? - sóhajtottam.

- Nem! Örömmel vigyázok rá! - mosolygott Sophia-ra. Sophia amint meglátta Luke-ot egyből sírni kezdett, hogy Ashton adja át neki.

- Indulhatunk? - kérdezte Luke.

- Persze.

Luke úriember módjára kinyitotta nekem azt ajtót, miután Sophiat is biztoságosan elhelyezte.

- Szóval hova szeretnél menni? - nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.

- Szeretném meglátogatni Jessicat. - mondtam. Arcomat bizonyára elöntötte a pír, mert Luke arcán hatalmas mosoly jelent meg. De a mosolyt hamar átvette a szomorúság.

- Szóval te nem tudod? - kérdezte szinte már suttogva.

- Micsodát?

- Abby...Jessica tavaly meghalt egy autóbalesetben. Én úgy tudtam, hogy Michael levélben értesített.

- Engem nem értesített se Michael se senki! - kiabáltam és sírtam egyszerre.

- Abby kérlek nyugodj meg!

- A legjobb barátnőm meghalt és te azt kéred, hogy nyugodjak meg?! Képzeld el Luke nem fogok megnyugodni! Basszus annyi emberség nem volt bennetek, hogy értesítsetek?! - annyira kiborultam, hogy Sophia a hátsó ülésen hangos zokogásba kezdett. - Sophia kérlek hagyd abba! El sem hiszem, hogy a nővérem is megszült egy istenverte gyereket és nekem kell nevelni! Még csak 20 leszek és már van egy közel 2 éves kislány a nyakamon...Néha azt kívánom bár nem vettem volna magamhoz!

- Apa! - zokogott Sophia. Luke gyorsan hátrament és a kezébe vette.

- Abby most ez így jobb? Ő még csak egy kislány! Nem tehet arról, hogy az igazi anyja nem szereti! - Luke hangja meglepően nyugodt volt. Nem kiabált velem, de tudom, hogy legszivesebben kioktatott volna.

- Igazad van! Sajnálom! - lassan odasétáltam hozzájuk, hogy átvegyem Sophiat.

- Hey Kicsim! Ne haragudj, hogy anya ilyen gonosz volt! Tudod, hogy szeretlek és mindennél fontosabb vagy nekem! - Sophia nem reagált a hangomra, sőt még csak rám se nézett

- Jobb lesz, ha kicsit magadda hagyunk, hogy átgondols a dolgokat. Ne aggódj, vigyázok a kislányra! - mosolygott Luke s Sophia-val a kezében elment.