I Hate You Because I Love You | Luke Hemmings |

18.Fejezet / Vége /

* Abby szemszöge *

Kínzó lassúsággal nyúltam be boxerébe,ami Luke-nak nagyon nem tetszett.Válaszul durván beleharapott ajkamba.

- Ezt mégis miért csináltad? - néztem rá kérdő pillantással.

- Bocs baby,de nagyon felizgatsz. - mondta azzal a csodálatos,rekedt hangjával.Luke benyúlt pólóm alá,majd elkezdte a hasamat símogatni.És akkor eszembe jutott Ő.A személy,aki megvígasztalt amikor Luke megbántott.Aki mindig mellettem volt,mint barát.De egy barát nem csókol meg.Cal megcsókolt,de Luke iránt erősebbek az érzelmeim.Nem feküdhetek le Luke-val úgy,hogy nem mondom el neki a csókot Calum-val.A lelkiismeretem nem engedi,elkell mondanom neki.Lehet,hogy ezzel mindent tönkreteszek,de nem bírnám eltitkolni.Tudnia kell!

- Luke mondanom kell valamit... - kezdtem.

- Nem várhatna? - kérdezte,majd arcomat kezdte apró puszikkal elhalmozni.

- Nem! - mondtam határozottan.Nagy levegőt vettem,majd folytattam - Luke az van,hogy én...én csókolóztam Calum-val... - fejemet lehajtottam,mert nem bírtam a szemébe nézni.

- Ugye csak viccelsz? - nevetett.Nem mondtam semmit,inkább hallgattam.Luke szólásra nyitotta száját,de nem mondott semmit.Óvatosan leszállt rólam,majd elindult az ajtó felé.Kezét rárakta a kilincsre,de mielőtt kinyitotta volna megtorpant. - Miért?

- Nem tudom..Szomorú voltam és ő megvígasztalt.Aznap megbántottál..Luke é-én nem gondolkoztam.Annyira,de annyira sajnálom - mondtam.

- Én is sajnálom.Sajnálom,hogy mindig megakartam felelni neked!Sajnálom,hogy nem voltam ott,hogy megvígasztaljalak,amikor szükséged volt rám!Sajnálom,hogy felforgattam az életedet!Sajnálom,hogy miattam fekszel egy kórházba!Sajnálom,hogy tönkretettem az életed és sajnálom,hogy miattam sírtál annyit!De tudod mit nem sajnálok?!Egyáltalán nem bánom,hogy belédszerettem! - kiabált. - Hogy a nap 24 órájában csak Rád gondolok!Szerinted mit éreztem amikor megkértelek,hogy CSAK barátok legyünk?!Azt hiszed,hogy csak neked nehéz az életed?!Hát kurvára nem...Nincs is annál rosszabb amikor olyasvalakibe vagy szerelmes,aki ezt nem viszonozza! - mondta,majd nagyot sóhajtott.

- Luke én ezt nem tudtam...Ha tudom,hogy így érzel irántam,akkor minden máshogy alakult volna! - dadogtam.

- Máshogy?!Ez nem egy mese Abigel!Ez a valóság,amit a saját döntéseid szerint irányítasz!Ez a TE életed amibe én nem szereplek... - mondta s közbe szemembe nézett.

- Hogy érted azt,hogy nem szerepelsz benne? - szemeimet ellepték a könnyek,miközbe válaszra vártam.

- Nem akarok tovább szenvedni!Új életet akarok kezdeni,amibe TE nem szerepelsz... - suttogta.

- Luke ezt nem gondolhatod komolyan!Nem zárhatsz ki az életedből!Nem hagyhatsz el!Luke kérlek...én szeretlek! - zokogtam.Nem mondott semmit.Lassan odasétált az ágyamhoz.Hüvelyujjával letörölte könnyeimet,majd megcsókolt.

- Szeretlek Abby,ezt sose feledd! - suttogta fülembe.

- Luke k-kérlek,nem hagyhatsz itt!Kérlek ne menj el.. - szintén nem válaszolt.Megsimította arcomat,majd ellépet ágyamtól.Megint elindult az ajtóhoz,de ezuttal nem állt meg.Mielőtt becsukta magam mögött az ajtót még egy utolsó pillantást vetett rám,majd elhagyta a szobát.

Ennyi volt...A srác,akit tiszta szívemből szeretek elment.Itt hagyott lehet,hogy örökre lehet,hogy csak egy időre.Nem tudom,hogy mi lesz ezután,de az biztos,hogy Luke egy űrt hagyott maga után az életmbe és a szívembe is!