I Hate You Because I Love You | Luke Hemmings |

2.1

* Abby szemszöge*

Ismét eltelt egy év. Már 2 éve nem találkoztam a fiúkkal, de hamarosan fogok. Michael felhívott és egy hosszas vita után rávett, hogy töltsem velük a karácsonyt.Persze a többiek nem tudják, hogy megyek, mert az én drága szivárványfiúm megakarja őket lepni.A repülőm 1 óra múlva indul és még Sophia cuccait be se pakoltam. Nos, Sophia egy 1 éves kislány, aki teljesen úgy néz ki, mint én csak neki szőke haja van, míg nekem barna. Sokszor azt hiszik, hogy az én lányom, pedig nem. Sophia az én egyetlen nővérem lánya, csak sajnos Melanie nem hajlandó nevelni a gyerekét. Elmondása szerint túl fiatal ahhoz, hogy anya legyen, de persze én 19 évesen nem vagyok fiatal hozzá. Mindegy, igyekszem nem törődni vele. Megpróbálok gyorsan bepakolni és elindulni a reptérre.

* Michael szemszöge *

- Srácok elmentem, majd jövök! - kiáltottam, s elindultam a kocsimhoz.

- Én is megyek - vigyorgott Calum.

- NEM! - vágtam rá azonnal. Calum felhúzta egyik szemöldökét, majd szúrós szemekkel figyelte minden mozdulatom.

- Miért nem? - kérdezte.

- Mert nem! Ash hamarosan itt lesz a többiekkel, mert együtt ünnepeljük a karácsonyt! - arcán egy hatalmas vigyor díszelgett s gyorsan beszaladt a házba. Megráztam fejem, majd elindultam a reptérre Abby elé.

*#*#*

Már egy órája a reptéren várok Abby-re, de még mindig semmi. Leültem az egyik székre, elővettem a telefonom s megnéztem az összes közösségi oldalt, ahova regisztrálva vagyok. Válaszoltam pár üzenetre, visszaigazoltam néhány embert, aki bejelölt, majd elraktam a telefonom és elindultam megkérdezmi valakit, hogy mikor száll le Abby gépe. Lassan odasétáltam az információs pulthoz, ahol szerencsémre nem állt senki.

- Elnézést, megtudná mondani, hogy a los angelesi járat mikor érkezik meg? - jó fogalmazás Clifford. A nő nem mondott semmit helyette mutatta, hogy forduljak meg. Amikor megfordultam azonnal Abby-t kezdtem keresni, de sehol se láttam.

* Abby szemszöge *

Alig vártam, hogy leszálljunk. Az út nagyon unalmas volt és fárasztó. Szerencsére Sophia végigaludta az egészet. Kicsit féltem, hogy sírni fog vagy hasonló, de úgylátszik feleslegesen aggódtam. Összeszedtem a csomagokat, aztán beleraltam Sophia-t a babakocsiba. Odaadtam neki a cumit, amit örömmel elfogadott.

- Na keressük meg Mikey bácsit... - mondtam Soph-nak, de ő inkább a cumival foglalkozott, mint velem. Lassan toltam a babakocsit, hátha megint elalszik Sophia, s közben Michael-t kerestem. Láttam egy alakot, aki hasonlított rá, de nem voltam biztos benne, hogy ő az. Kicsit gondolkoztam, hogy megszólítsam-e vagy se, de aztán arra jutottam, hogy odamegyek hozzá. Lábaim minden lépésbe beleremegtek. Mikor odaértem összeszedtem minden bátorságomat s megszólaltam.

- Michael? - gondolatba agyonvertem magam, amiért csak ennyit sikerült kinyögnöm. A srác megfordult, de nem csinált semmit. Alaposam végigmért, majd szeme megállapodott a babakocsin. Nos igen, az az infó kimaradt, hogy egy babával jövök.

- Abby? - kérdezte. Válaszul bólintottam, majd szorosan megöleltem.

- Hiányoztál... - szipogtam.

- Te is nekem. - mosolygott. - És ki ez a kis tündér? - mutatott Soph-ra, aki cumival a szájában szuszogott.

- Ő itt Sophia. - mondtam, majd megsimítottam arcát. - Ne haragudj, de elfelejtettem szólni, hogy nem egyedül jövök.-Michael legyintett egyet.

- Asszem menni kéne, mert már tuti ott vannak a többiek. - vigyorgott.

- Tudják, hogy megyek? - számat belülről haraptam az idegesség miatt. Vártam, hogy végre láthassam a fiúkat, de féltem a reakciójuktól.

- Nem, meglepi! - ujjongot Michael. Nevetve megráztam a fejem, aztán elindultunk a kocsihoz.

*#*#*

Michael leparkolt egy számomra ismeretlen házhoz, majd kisegített a kocsiból. Sophia még mindig aludt, így óvatosan szálltam ki a kocsiból. Michael vitte a bőröndöket, míg én az egyik kezemmel Sophia-t fogtam, a másikkal meg toltam a babakocsit.

- Emberek megjöttem! - kiáltotta Michael.

- Már ideje volt...Hol voltál? - nevetett Ashton.

- Csak a reptéren. Kimentem egy nagyon dögös csajért és egy imádnivaló babáért. - nevetett Michel, majd intett,hogy menjek be. Nagy levegőt vettem s megindultam. A nappali előtt megálltam, mert tovább nem mertem menni. Mindenki meglepetten bámult. Hihetetlen érzés volt. Ott voltak a barátaim és egy számomra ismeretlen lány is. Boldog voltam. Örültem, hogy láthatom azokat az embereket akiket elkellett hagynom. Aztán bejött Ő és tönkretett mindent.

- Miért lett ilyen csend? - nevetett. Cal mutatta, hogy nézzen rám, amit Luke azonnal meg is tett.Kezéből kiesett a pezsgőspohár, amit Sophia is meghallott. Mocorogni kezdett kezembe, ezért leraktam a szőnyegre. Kis ökleivel megdörzsölte szemét, aztán felállt és körbenézett. Szőke haja belelógott szemébe, amitől még imádnivalóbb volt. Ashton letérdelt Soph elé s megfogta kis kezeit. Sophia elrántotta a kezét és hozzám "szaladt".

- Anya - rikítókék szemeit ellepték a könnyek. Felvettem kezembe, majd letöröltem a már kifolyt könnyeit.

- Anya? - kérdezte meglepetten Luke. Na érdekes karácsony elé nézünk az biztos.