I Hate You Because I Love You | Luke Hemmings |

17.Fejezet / Ígérem /

Bocsánat,hogy ilyen soká hoztam részt és,hogy ilyen rövidet.Remélem azért tetszeni fog! ❤ És hát wow 10K!! Nagyon köszönöm!! ❤

* Luke szemszöge *

Calum úgy 1 órája hívott,hogy Abby felébredt.Nekem elég volt ennyi,már rohantam is a kórházba.Amilyen szerencsés vagyok dugóba keveredtem ami miatt vagy 20 perccel később értem a kórházba.Nem foglalkoztam semmivel csak futottam Abs-hez.Már beakartam nyitni,amikor Cal elémállt.

- Haver mit csinálsz? - kérdeztem.

- Nézd Luke...Mielőtt bemész oda,tudnod kell valamit... - sóhajtott.

- Miről beszélsz Cal? - hirtelen elöntött a félelem és a harag.

- Az orvosok még nem tudnak semmit biztosra,de Abby fejsérülése elég súlyos volt... - kezét vállamra tette,majd folytatta. - Mint mondtam nem biztos,de lehet,hogy Abby amnéziás.

- Hogy mi?! - kiáltottam. - Mi az,hogy nem tudnak semmit biztosra?!Abby felkelt és azt mondták,hogy jól van!Csak tegyünk fel neki pár kérdést és ha tudja a válaszokat akkor nincsen semmi baj!

- Luke,Abby nem szólalt meg mióta felébredt... - állam a földet súrolta.Ez biztos csak valami rossz vicc!Calum bement a szobába,majd intett,hogy menjek utánna.Nem haboztam,mint akit puskából lőttek ki mentem be.Amint beértem megláttam Őt.Ott ült az ágyban és csak bámult minket.Michael próbálta szórabírni,de nem mondott semmit.

- Abs? - kérdeztem félénken.Kék szemeivel alaposan végigmért.Láttam valamit a szemében.Valamit ami nem hagy nyugodni.Ez a valami a félelem volt.Lassan elindultam felé,majd leültem az egyik székre.Elmeséltem neki,hogy mi történt amíg ő aludt.Calum grimaszolt neki hátha nevet egy kicsit,de még csak nem is mosolygott.Olyan volt mint egy zombi.Az idő telt,de Abby nem mondott semmit.

- Haver mi hazamegyünk pihenni.Reggel találkozunk! - mondta Ashton.A srácok sorba elköszöntek,majd elmentek.Csak én maradtam.

- Emlékszel az első találkozásunkra? - nevettem - Ott ültél a hátsó padba és zenéthallgattál.Frusztrált voltál én meg felajánlottam,hogy lovagolj meg.Tudom,egy vérbeli seggfej voltam,sőt vagyok.Az elmúlt időben nem foglalkoztam veled.Ez a baleset az én hibám...Abs é-én annyira sajnálom!Esküszöm,amint jobban leszel elmegyek.Örökre kilépek az életedből..Hidd el ez lesz a legjobb! - mondtam,majd gyengéd csókot leheltem az alvó angyal homlokára.Édes szuszogása betöltötte a szobát,ami mosolyt csalt az arcomra.Még egy utolsó pillantást vetettem rá és elindultam.

* Abby szemszöge *

Luke azt gondolta,hogy alszok,pedig fentvoltam.Megszakad a szívem ha arra gondolok,hogy elfog hagyni.Ezt nem teheti meg velem!Se most,se máskor!Hallottam ahogy a kilincs nyikorogni kezd,ami csak egyet jelenthet.Luke elmegy.Gyerünk Abby most vagy soha!Most szólalj meg!

- Mi van,ha én nem akarom,hogy elhagyj? - hangom rekedt volt és mély.Luke egy perce lefagyott aztán lassan megfordult.

- Miért akarod,hogy maradjak? - lassan elindult felém,majd megállt az ágyam mellett.

- Mert szükségem van rád!Nem bírnám ki nélküled...Nekem csak TE maradtál Luke!Csak TE!Ha elmész én egy roncs leszek!Könyörgök neked...Kérlek Luke!Sose hagyj el! - sírtam.Luke szorosan megölelt,mint mindig amikor zaklatott vagyok.

- Ne sírj Abby!Nem lesz semmi baj! - mondta.

- Ne hagyj el,kérlek!Könyörgök.. - óvatosan eltoltam magamtól,majd mélyen szemébe néztem.

- Nem hagylak el! - mondta határozottan.

- Ígéred? - szipogtam.

- Ígérem! - mosolygott. - Nem tudom,hogy miért,de most úgy megcsókolnálak... - ajkai vészesen közel voltak enyéimhez.

- Mi tart vissza? - suttogtam.Luke nevetett,majd megnyalta ajkait.Vártam,de nem tett semmit csak ajkaimat bámulta.Mikor már elegem volt sóhajtottam egyet és megcsókoltam.Vadul faltuk egymást.Luke feljött az ágyamra,majd fölémkerekedett.Nyelve bejutásért könyörgött,amit hamar megadtam neki.Egyik kezével benyult a kórházi ruhám alá és elkezdett a mellemmel játszani.Bal kezemmel beletúrtam szőke hajába.Luke maszírozta ill. csipkedte melleimet,aminek hatására belenyögtem csókunkba.Bal kezemmel megpróbáltam kigombolni a nadrágját,ami nagy nehezen,de sikerült.Luke nyakamat kezdte el csókolni vagy éppen szívni.Kínzó lassúsággal nyúltam be boxerébe.....