I Hate You Because I Love You | Luke Hemmings |

15.Fejezet / Maradj velem! /

Remélem,hogy nem okoztam csalódást!❤Bocsi a helyesírási hibákért! :)

* Abby szemszöge *

Nem gondoltam volna,hogy valaha Calum ölébe fogok ülni.Itt grimaszol előttem azzal a kisfiús arcával.Miért nem lehet mindenki olyan,mint Ő?!Ez számomra egy örök relytéj marad.

- Mit bámulsz? - nevetett Cal.

- B-bocsi - dadogtam zavaromba.Calum mosolyogva megrázta a fejét,majd egyenesen szemeimbe nézett.Arcomat kezeiközé vette s közben apró köröket írt le hüvelykujjával.Testemet elöntötte a melegség érintése miatt.Megnyalta telt ajkait,ami nagyon dögös volt.Akartam azokat az ajkakat,nagyon.Lassan elkezdett dölni felém.Ajkainkat már csak pár centi választotta el.Calum sóhajtott,majd lecsapott ajkaimra.Először lágyan csókoltuk egymást.Ajkai puhák és édesek voltak.Ágyékom folyamatosan súrolta büszkeségét,ami hatására kezdett bedurvulni.Calum benyúlt pólóm alá és elkezdte a hasamat símogatni.Nem sokkal később levegőhiány miatt elváltak ajkaink.

- Abby kérlek ne haragudj...Én nem gondolkoztam,sajnálom! - mondta Cal.Megforgattam a szemeimet,majd egy apró csókot leheltem ajkára.

- Jó éjt Cal! - mosolyogtam.

*#*#*

Reggel arra keltem,hogy ráz a hideg.Oldalrapillantottam,de Cal már nem volt mellettem.Gondoltam megnézem,hogy merre lehet.Lassan kimásztam az ágyból és elindultam.A fejem hasogatott és ha ez nem lenne elég még szédültem is.Lent a konyhában 5 ember beszélgetett.

- Jó reggelt - mondtam.Egyik kezemmel a falnak támaszkodtam.A látásom nem volt valami tiszta a szédülés miatt.

- Ezt mit keres itt? - hallottam egy nagyon irritáló hangot.Ott ült Luke ölébe a világ legnagyobb ribanca,Ashley.Már csak ő hiányzott!Próbáltam kizárni a jelenlétét,ezért elindultam a konyhába.Elkezdtem kutatni a szekrényekbe,mint egy őrült.Szükségem volt pár gyógyszerre.Tudom,hogy azért vagyok rosszul,mert elvonási tüneteim vannak.

- Mit keresel? - kérdezte Michael.

- Valami gyógyszert,amitől jobban leszek... - mondtam.Michael abban a pillanatban felállt az asztaltól és odajött hozzám.Lefogta a kezeimet,majd magafelé fordított.

- Nem lesz semmi baj..csak nyugodj meg,kérlek! - hangja lágy volt.

- Ti ezt nem értitek!Nekem szükségem van legalább 1 darab gyógyszerre!Rosszul vagyok...elvonási tüneteim vannak! - eleinte nyugodt voltam,de kezdtem dühös lenni.Én is leakarok szokni,de nem tudok csak úgy hirtelen felhagyni ezzel,időre lesz szükségem.

- Várjunk...Abby megőrült? - nevetett Ashley.Luke súgott valamit a fülébe amitől a ribancnak mégjobb kedve lett.Nekem most lett elegem belőlük...

- Én a helyedbe nem lennék ilyen boldog...Nem gondolod,hogy szánalmas amit csinálsz?Bebeszéled magadnak,hogy Luke szeret,de persze ez nem igaz.Most veled van,de este már másnak fogja nyögni a nevét...Luke nem akar mást csak szexet,mert Ő már csak ilyen!Szóval ne nagyon éld bele magad abba,hogy TE vagy Luke Hemmings "barátnője",mert nem vagy az!Te csak egy liba vagy a sok közül,akit kihasznál... - mosolyogtam.Ashley arcáról lefagyott a mosoly.

- Hazudsz!Csak irígy vagy! - kiabált.

- Légyszives ne kiabálj,mert senki se kíváncsi a hisztidre és ha nem hiszel nekem,akkor kérdezzük meg Luke-ot! - Ashley azonnal Luke-ra nézett,de a szöszi semmit se mondott.

- Már itt se vagyok! - sírt Ashley,majd elment.Luke feje vörösödött a dühtől.

- Ribanc! - kiabált rám,majd ő is elment.

- Elhiszem,hogy utálod,de ez azért durva volt... - suttogta Michael a fülembe.A többiek otthagytak a konyhába.Ahogy ott álltam rájöttem,hogy borzalmas dolgot tettem.Egy szívtelen dög vagyok,aki nem foglalkozik mások érzéseivel.Ezt jó elbasztam az tuti.Muszáj bocsánatot kérnem Ashley-től.Gyorsan felöltöztem és elindultam.

*#*#*

Futottam,ahogy csak tudtam.Már voltam Ashley-nél is,de az anyja azt mondta,hogy reggel óta nem látta.Készültem feladni a dolgot,mikor megláttam Luke szőke haját.

- Ashley! - kiáltottam.

- Mit akarsz Abby? - szipogott.

- Bocsánatot akarok kérni... - Luke nem mondott semmit csak ott állt.Ashley megrázta a fejét,majd elfutott.Sóhajtottam,majd utánnaszaladtam.

- Csak hagyj békén! - kiáltott hátra.Ashley nem figyelt és befutott a zebrára.Minden olyan gyorsan történt.Az egyik pillanatban még ott állok a zebra mellett,aztán már csak azt veszem észre,hogy ellököm Ashleyt a kocsi elől.Ott feküdtem tehetetlenül a saját véremben.Ashley sírva szalad felém.

- Abby miért tetted ezt?! - zokogott.Később Luke ült le mellém.

- Abs nem lesz semmi baj!A mentők már úton vannak! - sírt. - Annyira sajnálom..Nem gondoltam komolyan azt amit mondtam!Nagyon fontos vagy nekem!Kérlek ne hagyj itt,kérlek! - megakartam nyugtatni,de nem ment.Éreztem,ahogy testemből elszáll az erő.Nagyokat pislogtam,tudtam,hogy lefogom csukni a szemem.

- Abby nem csukhatod le a szemed!Kérlek maradj velem! - zokogott Luke.A távolba megláttam a többieket felémfutni,de mire ideértek engem már körbevett a sötétség.