I Hate You Because I Love You | Luke Hemmings |

5.Fejezet / Jessy /

* 1 hónappal később *

Egy hónap.Ki gondolta volna,hogy Luke Hemmings és Abigel White jóba lesz?!Hát én tuti nem.Nagyon sok időt töltünk együtt,amit semilyen formában nem bánok,de szerintem ő se.Liz aznap még vagy 100* bocsánatot kért,de mondtam neki,hogy felesleges.Előbb-utóbb muszáj lett volna elmondanom.Ami Angelinat illeti,még nem találkozott Luke-val,ami nem is baj.Ha Luke és ő találkoznak,akkor kitör a 3. világháború és tuti nagy veszekedés lesz Angelina és köztem.Na,de egyszer mindennek eljön az ideje.Szerencsére az utolsó órám vége is eljött.Nem akarok mást csak hazamenni és lustálkodni.Mire kiértem a teremből a folyosóra a diákok már özönlöttek.Inkább megálltam nehogy nekimenjek valakinek.Körülbelül 10 perc múlva csak páran voltunk a folyosón.Luke és a srácok,néhány gólya,Jessy és én.Várjunk,Jessy?!

- Jessy! - sikítottam torkomszakadtából.

- Szia Abby. - mosolygott.Természetesen mindenki engem figyelt,ahogy szaladtam Jessy felé.Hatalmas lendülettel ugrottam a nyakába,aminek következtében elestünk.

- Basszus - kiáltottam.Király,pont a könyökömre estem,néha olyan balfasz vagyok. - A kurva életbe! - káromkodtam.

- Jézusom Abby! - aggódott Jessy. - Jól vagy?Nagyon fáj? - halmozott el a kérdéseivel.Válaszként bólogattam. - Elmegyünk a kórházba,most! - mondta ellentmondást nem tűrően.

- Abs,minden oké?Fáj valamid? - végszóra még Luke is megérkezett. - Gyere beviszlek titeket a kórházba. - mondta,majd óvatosan felkapott és mint egy menyasszonyt kivitt a suliból.

- Tegyél le Luke,most!Nincs szükségem a segítségedre,ahogy senki máséra sem! - morogtam.Nem akarom,hogy bárki segítsen rajtam.

- Abby,kérlek! - sóhajtott Jessy. - Ő csak segíteni akar! - mondta.

- Pontosan.Szóval kurva nagyot tévedtél,ha azt hitted,hogy hagylak elmenni.Azonnal szálj be abba a kurva kocsiba vagy én foglak berakni,de azt nem akarod.Remélem érthető voltam Abigel!- kiáltott Luke.Bevallom kicsit megijesztett.Még sosem kiabált velem és nem gondoltam,hogy valaha lefog szidni.Ami furibb,hogy a teljes nevemen szólított.Gyorsan beültem a kocsiba és vártam,hogy elinduljunk.Egy óra múlva már a kórház baleseti osztályán ültem,vártam a röntgenem eredményét.Hál' Istennek a könyököm nem tört el,de egy ideig még fájni fog.Kilépve a kórházból Luke-ot pillantottam meg.

- Nehogy elolvadj! - kuncogott barátnőm.

- Fogd be! - morogtam az orrom alatt,de biztos hallotta,mert óvatosan vállbavert.Fáj bevallani,de Luke ezalatt az egy hónap alatt kicsit vonzóvá vált számomra.Van egy kedves oldala is,de a bunkó néha jobban tetszik.Luke meglátott minket,majd elindult felénk.

- Nos? - kérdezte.Valami nem stimmelt,olyam fura volt.

- Az orvos szerint fájni fog neki még egy darabig,de nem tört el vagy ilyesmi. - vigyorgott Jessy.Hálás voltam amiért válaszolt helyettem.Ha akartam volna se tudtam volna én válaszolni,próbáltam rájönni,hogy mi lett Luke-val.

- Jessy,magunkra hagynál egy kicsit Luke-val? - kérdeztem,de közben Luke-ot figyeltem.Jessy,bólintott majd mosolyogva elment.

- Mond el! - mondtam.

- Mit? - kérdezte vigyorogva.Én cseppet sem tartottam viccesnek a dolgot.Aggódtam érte,nagyon.

- Látom,hogy valami van.Kérlek mond el Luke! - sóhajtottam.
Luke vakargatta a tarkóját és szerintem kicsit ideges volt.

- Abs én.....

Hi :) A mai egy különleges nap,mivel ma van Luke szülinapja.Nagyon nagyon nagyon Boldog Születésnapot kívánok neki!!<3 :) Sajnálom,hogy csak most hoztam új részt,de nem lesz több ilyen.Köszönöm szépen,hogy olvassátok a fejezeteimet! :) Most csak ennyit sikerült összehoznom,de már írom a kövi fejezetet és az hosszabb lesz.Sorry a helyesírási hibákért! ~ D. :)