-Sajnálom!- hajtotottam le a fejemet mérgesen.
-Nem kell!- mosolygott.
-Hogy lehet valaki ennyire... fúh!- mérgelődtem.
-Selena! Emlékszel, hogy engem is hasonló gondolatokkal dobáltál. Talán kis idővel megenyhűl.- mondta nyugodt hangon.
-Á! Ő? Dehogy fog!- ráztam meg a fejemet.
-De belőlem se nézted volna ki!
-Igen, de ő nem olyan, mint te!- biggyesztettem le az ajkaimat.
~3 nappal később~
Ma kell mennem a terapeutához. Hogy őszínte legyek, egy kicsit izgulok, de nem tudom miért. Anya teljes mértékben megzavart mindent. Amikor már úgy éreztem, hogy minden megoldódott, megjelent ő... ő, és az igazságtalansága, az önzősége, meg minden is egyszerre.
•
-És, mondja el, hogy milyen a kapcsolata Hector-al?!- kérdezte a nő, mire akaratomtól függően elmosolyodtam.
-Vannak néha problémák, de azt leszámítva szeretjük egymást.- mosolyogtam tovább.- Csak sajnos anyám nem képes elfogadni.- húztam el a számat.
-Milyen volt, és milyen a kapcsolata az édesannyával?- kérdezte.
-Lassan kilenc hónapja, hogy nem találkoztam vele, pontosabban most haza költözött.- sóhajtottam.
-És ez miért olyan nagy baj?
-Régebben jó kapcsolatom volt vele. De, amikor bejelentette, hogy csak egy hétre kell elmennie, hazudott, hiszen abból az egy hétből lett a kilenc hónap... és most nagyon haragszom rá, hiszen olyan szavakkal illette a barátomat, amiket kicsit sem érdemelne meg, pláne úgy, hogy nem is ismeri.- kulcsoltam össze a mellkasom előtt a karjaimat.
Miután még megbeszélgetük az eddigi sérelmeimet, amik terhelték a lelkemet, haza indultam.
Nem is gondoltam abba, hogy anya otthon van. Most ő az, akivel pont nem szívesen találkoznék... de sajnos muszály.
Elővettem a kulcsomat, majd beléptem az ajtón. Arra lettem figyelmes, hogy anya teljesen átrendezte a lakást.-Anya, ez itt mi?- simogattam a levegőbe, utalva... úgy mindenre.
-Á, szia kicsim! Gondoltam átrendezem egy kicsit a lakást. Hol voltál?- kérdezte.
-Mindegy.- legyintettem.
-Selena! Tudom, hogy még haragszol!
-Telibe találtad!- vigyorogtam rá irónikusan.
-Akkor, gyere és beszéljük meg!- ült le a kanapéra, mire kicsit távolabb, de mellé ültem.
Pont nem voltam kíváncsi a mentegetőzéseire. Amiket elhagyott a száján, azok megtörténtek és nem tudja már visszavonni.
-Sajnálom, amiket mondtam...- hajtotta le a fejét.
-De miért mondtad Hector-ról ezeket, hiszen még nem is ismered?!- tártam szét a karjaimat.
-Féltelek!- vágta rá.
-Mitől? Nem esz meg!- néztem rá kérdőn.
-Igen, de tudod jól, hogy nem szerettem sose, ha kapcsolatban voltál. Mindig szomorú voltál, amikor szakítottál, és nem akartam, hogy most is így legyen.
-Kezdjük ott; a régi "kapcsolataim" teljesen mások voltak. Azok inkább csak ilyen gyerekkori szerelmi valami volt, bár még annak hívni is túlzás.
Én érzem, hogy Hector más! Mintha teljesen megértene, és érzem, hogy szeret!- nyíltam meg.- Nyílván, már csinált hülyeséget, ahogy én is, de attól még látod, hogy újra egymásra találtunk.-És, miért pont ő?- kérdezte.
-Mert, már a megismerkedésünk eleje felé éreztem a kis szikrát, ami kettőnk közt lapult. Éreztem azt, amit más egyednél talán még soha! És szeretem őt! Teljes szívemből! És nem mondok le róla csak miattad!- álltam ki magamért.
-Jól van! Már látom, hogy valóban szeretheted ezt a fiút.
Miután anyával megbékéltünk, elkezdtünk kicsit társasozni, meg filmet néztünk. Később hallottam, hogy valaki kopog az ajtón. Felálltam, majd kinyitottam.
-Szia Hector!- mosolyogtam, majd szorosan megöleltem.
-Sziasztok!- köszönt, majd a vállamnál átkarolt és leültünk a kanapéra.
Anya és Hector egészen kijöttek egymással. Még össze is fogtak ellenem a társasban.
Később elmentem letusolni, majd felvettem a pizsamámat.-Itt alszol?-kérdeztem Hector-tól, mire csak bólogatott.
Még megvacsoráztunk, és mikor anya is elment aludni, mi is felmentünk.
Hector a lépcsőn felfelé tartva, elkezdett csikizni. Sosem tudtam a csiklandozást, nevetés vagy sírás nélkül kibírni. Most is így volt. Visszatartottam a könnyeimet, a nevetéstől.-Elég!- szóltam rá, majd csak tovább csiklandozott.
Gyorsan a takarómat magamra húztam, hogy még véletlenül se tudjon tovább csikizni. Gyerekesen kiöltöttem rá a nyelvemet, majd a vállára hajtottam a fejemet.
Kezemet összefontam az ő puha tenyerével. Elkezdtem simogatni a sötét, göndör fürtjeit, amire nagyon kócos lett.
Átkaroltam a testét, majd a mellkasára helyeztem a fejemet és elaludtam.
Az éjjel még párszor felébredtem, mert Hector, majdnem lelökött az ágyról...
YOU ARE READING
Szenvedélyes gyűlölet ✔
FanfictionSelena Alvarez-nek kicsit sem könnyű az élet. Szülei gyötrő nevelésében kellett felnőnie, ami kihat a személyiségében is. Ám amikor legjobb barátnője, Emma bele szeret az Fc Barcelona focistájába, Marc Guiu-ba, talán még az élete is megváltozhat, jó...